„Nem mintha lenne bármekkora fontossága is, de azért rögzítsük: ahogy a Kádár-rendszerben, úgy a rendszerváltás után a szocialista–liberális kormányok regnálása alatt sem tették fel soha azt a kérdést, vajon mennyibe is kerül a tűzijáték, és azt a pénzt mire kellene-lehetne inkább költeni.
(...) Talán nyolc éve is van, hogy ezt írtam:
»‘Haljon
meg a haza értem!’ – kiáltott fel James Joyce, és talán nem is
gondolta, hogy a legújabb kori liberalizmus egyik alapvetését fogalmazza
meg éppen. E kétdimenziós világképből pedig szintúgy logikusan
következik, hogy ha már lebontottuk a családtól, a hazától, a nemzettől,
az Istentől való függésünket, akkor keresnünk kell valami új
lebontanivalót, hiszen ha nincs több függés, akkor eltűnik a szabadság
abszolútumának dogmája. Ezért fordul korunk liberalizmusa a természeti
determináltságok lebontásához. Nem számít többé a természet, a biológiai
determináltság – hát nehogy már a biológia határozza meg, hogy én (ÉN!)
mi is vagyok valójában!«
Túl vagyunk már ezen is. S maradt a bizonyosság:
ezek a semmit ünneplik a semmi lelkükkel és semmi szívükkel, így nincs, mert nem is lehet hozzájuk semmi közünk.
Nekünk ugyanis van hazánk, ezeknek meg nincsen. Jó ezt észben tartani.”
A TELJES ÍRÁS ITT OLVASHATÓ
0 Megjegyzések