"Új parlament jön, de a háborús politika nem változik"

Földi László írása.

Az EP-választás eredményeit látva egy nem elhanyagolható kérdésre egyelőre még nem kaptunk választ: 

akkor most lesz háború Oroszországgal, vagy nem? 

A nyilatkozatokat és terveket látva vélelmezhetően tervezik, mivel – állítják a nyugati narratívák – Oroszország két-három éven belül megtámadja Európát. A hatás fokozása érdekében konkrét térképekkel kiegészített tervdokumentációt is kiszivárogtattak arról, hogy a NATO legalább öt behatolási ponton fogja támadni Oroszország nyugati területét, megelőzendő az orosz agressziót. Azt most hagyjuk, hogy Moszkva sem tagadni, sem megerősíteni nem volt hajlandó eme blődséget. Így valószínűsíthető, hogy tréfának értékelik a furcsának tetsző NATO-tervet.

Ezzel szemben sokkal inkább komolyan veendők Lindsey Graham amerikai szenátor szavai, aki CBS televízióban azt nyilatkozta: „Ukrajna 12 ezermilliárd dolláros kritikus ásványi anyaggal rendelkezik, így ők lehetnének a leggazdagabb állam Európában. Nem akarom ezt Putyinnak adni, hogy megossza Kínával.” Akkor most a potenciális orosz támadás veszélye vagy a kritikus ásványok megszerzésének reménye kényszeríti az ukrán, majd később a NATO európai szárnyához tartozó katonákat a halálba egy kiterjesztett háború esetén? Egyes uniós országok szavazói egyértelműen választ adtak arra, hogy mit is gondolnak bármilyen háborús elmélet gyakorlatba ültetéséről. Franciaország, Németország, Belgium – hogy csak néhányat említsünk – egyszerűen leváltásra ítélte a háborúpárti kormányát, felfüggesztve ezzel a háborús készülődést.

Más kérdés, hogy a háborúban üzletileg érdekelt héják örömére az unió parlamentjében a néppárti frakció formálisan nem gyengült meg. A brüsszeli bürokraták a néppárti frakció eredményét látva úgy érzik, hatalmuk fennmaradt, és végig sem kell gondolniuk, szükséges-e koncepcióváltás a jelenlegi politikai gyakorlatukhoz képest. 

Nem is lenne ezzel baj, ha legalább nevet változtatnának, hisz a „néppárti frakciónak” a nép pártján kell állnia.

Sajnálatosan nem így van, mivel leszögezhetjük, hogy a kontinens népeinek jövőről vallott nézete különbözik Graham amerikai szenátor és a hadiipar érdekeitől. Ebből következően a regnáló brüsszeli politikai elitnek is érdemes lenne felfogni, hogy mi a jutalma a harci kürtöt megfújóknak.

Alexander De Croo belga miniszterelnök lemondásra kényszerült, közben könnyezett. Érzelmi megnyilatkozása egy dolgot jelent. Ez a típus a hatalmat szereti, és nem a nép érdekeit képviseli. Ezért van az, hogy ha megfosztják játékszerétől, eltörik a mécses. Nagyon szánalmas. 

Nem azért könnyeznek az európai politikusok, mert óráról órára halnak meg sokszor kiképzetlen katonák a fronton, hanem mert saját politikai hatalmuk elvesztésétől tartanak. Azok pedig, akik szeretnék elkerülni, hogy az orosz tüzérség célpontjai legyenek, arra kényszerülnek, hogy bármi módon meneküljenek hazájukból.

A választások eredményét látva éppen itt lenne az ideje a politikai érdekek helyett az emberekre is gondolni, még inkább az európai népek valódi elképzelésére: a béke megteremtésére. Ez azért nem lehetséges – jön a fráziscunami –, mert Oroszország vérszemet kapna, és tankjaik azonnal Nyugat-Európa irányába fordulnának. Majd ha fagy! – idézhetnénk ez ügyben a pesti utcák vagányainak tömör véleményét. Az ok pedig kicsit szofisztikáltabban fogalmazva az, hogy Oroszország az ellene bevezetett szankcióktól függetlenül olyan gazdasági eredményeket és társadalmi kiegyensúlyozottságot képes felmutatni, amire Európa nyugati fele sóhajtozva vágyakozhat csupán.

Gazdasági növekedése 3,2 százalékos, magasabb, mint az USA, Franciaország vagy Németország eredménye. A lakosság egyértelműen Putyin és kormánya mögött áll. Nincs társadalmi válság, aminek az a háttere, hogy nincsenek az utcán csámborgó illegális tömegek az országban, ahogy genderpropaganda sem mérgezi a fiatalok lelkét. A BRICS-együttműködésen belül a globális GDP 37,8 százalék, ami szintén több, mint a G7-ek vagy az EU esetében. 

A dollár szerepét gyengítendő az orosz vagyonokat a tulajdonosaik kivonják nyugati befektetésekből, bankokból, és visszautalják Oroszországba. De aminek leginkább el kellene gondolkoztatnia az egyes nyugati üzletágak képviselőit, az az, hogy a jól fizető, sokat költő orosz turisták nélkül bizony erősen megcsappanhat a bevételük a nyár folyamán. Ugyanis az oroszok, hála az embargónak és az bezártságnak, kezdik felismerni az oroszországi turisztikai lehetőségeket, és nem kevés pénzüket ezeken a helyeken költik el, hanyagolva a Cote d’Azur luxusát. 

Mindebből következően egyértelmű, hogy a moszkvai vezetés nem kívánja egy sehová nem vezető háború kockázatával veszélyeztetni az elért eredményeket, a további fejlődés lehetőségét.
Vagyis tagadhatatlan tény és nem spekuláció, hogy Oroszország, ahogy Európa népei is, a gazdaság lehetőségeinek kihasználásában, nem pedig a fegyvercsörtetés fokozásában lennének érdekeltek. Ez azért mindenkinek átjöhetett volna június 9-én éjszaka. Láthatóan azonban Brüsszeltől Stras­bourgig egyesek csak ébredeznek, de nem akarják teljesen kinyitni a kábulattól párás szemüket. Vége, okafogyott lett a nagy csinnadratta, a kétségbeesett igyekezet, hogy a félelemkeltés módszerével próbálják Európát bekebelezni, társadalmait tönkretenni. A forgatókönyv – szerencsére még a filmforgatás megkezdése előtt – megbukott. A cenzúrabizottság, az európai emberek egy egészen más hangvételű életre vágynak. És ez a lényeg!

A szerző titkosszolgálati szakértő, 
a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke