Talán a csendben, a szeretetteljes karácsonyi nyugalomban nem gondolunk arra, hogy ebben az évben is milyen sokat harcoltunk bátran, kitartóan és állhatatosan. Hiszen mi alapvetően nem harcosok, hanem családanyák, édesapák, gyerekek vagy éppen unokák vagyunk. Főleg karácsonykor, amikor van időnk egymásra, és azok körében lehetünk, akik a legközelebb állnak hozzánk.
Talán az ilyen időszakokban érezhető a
legjobban az, miért fontos helytállnunk és kitartanunk a küzdelemben,
amit egy erőszakos, érdekek által vezérelt és értékeit vesztett
korszellem kényszerít ránk. Talán ilyenkor tudjuk elképzelni a
legjobban, hogy mit jelentene feladnunk hagyományainkat, szokásainkat a
világban, amelyben nagyszüleink, szüleink, mi és gyermekeink is
felnőttek.
Sajnos már könnyen elképzelhetők azok az idők, amikor
csendben, elsötétített ablakok mögött kell a keresztény ünnepeinket
megtartanunk. Amikor már politikailag nem korrekt az üdvözlőkártyán
áldott karácsonyt kívánni, csak „Happy Festive Seasont” egy háromszög
alakú zöld szimbólummal, ami egykor még karácsonyfa volt. Ilyenkor
szeretteik, gyermekeik, unokáik körében érezhetik a legtöbben, hogy
milyen sok veszítenivalónk van azzal, ha engedünk a korszellemnek, a
számos ideológiai divathóbortnak, ha hagyjuk, hogy az aktuális
érdekvezérelt irányzatok lerombolják azokat a fundamentumokat,
amelyekért őseink a vérüket adták sok évszázadon át. Ezt egyszerűen nem
engedhetjük. Nemcsak történelmi felelősségünk miatt, hanem elődeink
tisztelete miatt sem. Küzdünk és helytállunk, mert ez a világ
cselekvésre kényszerített minket. Ezért lettem én is a Schuman téren
babakocsit tologató anyukából egy nap politikus.
Most jött el annak az ideje, hogy az állhatatos kitartás, az ellenállás, a mindennapi helytállás elérje a kritikus tömeget”
A
minket körülvevő globális zűrzavarban sajnos Európa is kifordult
önmagából. Hosszú évek óta nincs olyan ügy, olyan kihívás, amelyre
megfelelő, hozzáértő választ adott volna. Sorra bukja el a mérkőzéseket a
történelemmel szemben, aminek az európai emberek a legnagyobb
vesztesei.
A békefolyamatok helyett a háborús eszkalációt
sürgeti. A családok támogatása és megerősítése helyett a harmadik világ
problémáit importálja az unió határain belülre. A demokráciát
jogállamiságnak nevezett képmutatásra cserélte, a párbeszédet pedig
fenyegetőzésre, pénzügyi forrásokkal való zsarolásra és
boszorkányüldözésre. Mindeközben az EU versenyképessége romlik, az
elhibázott szankciós politika miatt pedig hideg tél és gazdasági válság
fenyeget.
És tudom jól, hogy ezek a gondolatok nem csak bennünk,
magyarokban születtek meg. Így gondolják a holland gazdák, a francia
rendőrök, a német kereskedők és az osztrák tanárok is. Mi, európai
emberek, ugyanazt gondoljuk a világról Hollandiában, Franciaországban,
Németországban vagy Magyarországon. A vita nem közöttünk van. Az életünk
berendezését a politikai elit és a hozzá kapcsolódó ideológiai és
gazdasági érdekek által vezérelt hálózat gondolja máshogy.
Mi,
európai emberek jól értjük egymást, mert közösek lettek mindennapi
életünk problémái, kihívásai. Mi szeretnénk Európát továbbra is
Európának megtartani, amelynek szépségét és erejét a sokféle nemzeti
történelem, kultúra és a meggyőződés különböző karakterei adják. Mi
szeretnénk megtartani a keresztény alapjainkat, még akkor is, ha nem
tartjuk magunkat hívő embernek. De azt tudjuk, hogy a régiek, a
nagyszüleink és szüleink is ezeket a hagyományokat tartották, és mi is
ezt a világot szeretnénk továbbadni a gyermekeinknek.
2023
legfontosabb felismerése volt, hogy Brüsszel továbbra sem mondott le
birodalmi ambícióiról, ami veszélybe sodorna mindent, amit mi, európaiak
szeretünk. A bürokrata elit újabb hadjáratot indított a konszenzus
kultúrája ellen, eltörölné az egyhangú döntéshozatal intézményét. Ehhez a
struktúraváltáshoz kötné a közép-európaiaknak oly fontos bővítés
kérdését is. Az is bebizonyosodott, hogy az elhibázott, meghívólevélként
és pull faktorként működő migrációs paktumot is le akarják nyomni a
tagállamok torkán még az európai parlamenti választás előtt. Brüsszel
továbbra is csak menedzselni akarja az illegális bevándorlást, nem pedig
megállítani. Folytatni akarja a háborút, a genderpropaganda ránk
erőszakolását, a rezsicsökkentés eltörlését célzó tervekről már nem is
beszélve…
Közben készül újra a nagy terv, a bürokrata elit ismét
el akarja árulni a kontinenst. Az európai emberek már sokszor
tapasztalhatták azt, hogy azok, akikre szavaztak, a választás után külső
nyomásgyakorlás vagy a koalíciós kényszer miatt, esetleg egyéb hatásra
más irányba fordultak, mint amit a kampányban ígértek. Például az
illegális bevándorlás megállítása kapcsán. Úgy viselkedtek, ahogyan most
az Európai Néppárt, csak hogy megtarthassa pozícióit.
A fentiek
alapján egyetérthetünk abban, hogy Brüsszelben változásra van szükség.
És ahogyan az élet, úgy az igazság is utat tör magának. Ezt üzeni Geert
Wilders győzelme Hollandiában, erről beszélnek a tüntetések képsorai
Spanyolországban – és ezt jelzi előre a szuverenisták fokozatos
erősödése szerte Európában. Az emberek változást akarnak. Mindenki a
maga állami és politikai környezetében, de mindenki változást szeretne.
És a változáshoz a szellemi muníciót egy jól működő és kipróbált
alternatívával mi, magyarok tudjuk biztosítani.
Az elmúlt több
mint egy évtized bebizonyította, hogy szükség van unortodox
gondolatainkra, a hitünkre épülő világlátásunkra és rendíthetetlen
értékképviseletünkre. Az európai intézményi, politikai ellenszélben és
óriási liberális médiazajban is helytálltunk. A vitákban tanúsított
felkészültségünk és érvkészletünk pedig egy idő után már nemcsak
érdekesség, hanem elgondolkodtató, racionális és vágyott megoldás is
lett az emberek fejében.
A magyaroknak nem igazuk van, hanem
igazuk lesz. Ez a mondat egyre többször hangzik el – és egyre többen
ismerik fel a mélységét. Most jött el annak az ideje, hogy az állhatatos
kitartás, az ellenállás, a mindennapi helytállás elérje a kritikus
tömeget. Az elmúlt évtized munkájával a magyar emberek bebetonozták azt
az arkhimédészi pontot, amelyre támaszkodva megfordítható a közös
sorsunk. Európában az embereknek szükségük van rá, ebben látják a
változtatás lehetőségét.
Persze minden ország más. Mindenhol
másfajta pártok és politikai erőterek működnek. Ám azonkívül, hogy mi
megértjük ezt a jelenséget, egyetlen dolgot tehetünk: elmondjuk minél
több embernek, hogyan is működik Magyarország. Milyen ország az, ahol
még léteznek azok az értékek, amelyekre Európát alapították. Mutassunk
példát, mutassuk meg, hogy ezt ők is meg tudják teremteni odahaza, ha
változást akarnak.
Jövőre mindenkinek hallhatóvá válik a hangja,
és az EP-választás során átalakíthatjuk Európa politikai karakterét.
Ebben szövetségeseink lesznek az európai emberek. Jussunk el hozzájuk!
Beszéljünk velük! Harcoljunk tovább egy olyan világért, amelyet boldogan
hagyhatunk örökül gyermekeinknek.
0 Megjegyzések