Szerencsére Schilling Árpád rögtön a megoldást, a tomboló fasizmus ellenszerét is felmutatja a nagyérdeműnek.
Őszi lélekerősítőnek a Népszava körképet készített a hazánkat ideglenesen vagy állandó jelleggel elhagyó művészekkel. A leltár hibátlan, a megszólaltatott számkivetettek kínos pedantériával mondják fel a balliberális toposzokat.
Péterfy Gergely író a sunnyogás és kollaboráció elől Umbriába menekült, onnan posztol idehaza rekedt követőinek. Szerencsére a közösségi média még biztosítja a szabadságot,
amit a posztfasiszta magyar állam már nem tud.
Péterfy természetesen szemérmesen elhallgatja, hogy a Facebook egyébként kőkeményen cenzúráz, és kiszámíthatatlansága folytán minden, csak nem szabad és egyenlő játéktér.
Mohácsi János rendező jól érzi magát Marosvásárhelyen, ha ott rendezhet.
A Népszava belőle egy jóleső bezzegromániázást próbál kiizzadni,
az eredmény félsiker. De némi vigasznak van benne gaz Vidnyánszky meg szegény Alföldi, továbbá bezáratott Átrium. Lapozzunk.
Kaliczka Patrícia képzőművész megszólalása is vitaminszegény. Svájcba költözött, sikeres vállalkozást indított, Magyarországon ugyanis reménytelen és kilátástalan a helyzet. Ezért tervez – félig csak! – visszaköltözni.
Talán majd az Angliában élő Ágoston László! Az ismert operaművész emeli a tétet, az ő 2018-as exodusát már a fizikai fenyegetettség motiválta. Kemény, bár nem eléggé. Lássuk, ki van még.
Rózsavölgyi Zsuzsa táncművész félig Cegléden, félig Oslóban van,
ugyanis szerinte kevés táncost alkalmaznak idehaza főállásban, a többség csak projektről projektre tengődik. Ám még vele sem kész a leltár!
Bányai Tamás színházi világítástervező sötéten látja a jövőt: megosztott társadalom, demokratikus fékek hiánya, tekintélyelvű politikai rendszer.
Na, de eddig tényleg semmi meghökkentő, steril liberális lajstrom, ezt ismerjük, megszoktuk, otthonosan vesz minket körbe.
És akkor jön Schilling Árpád! A Franciaországba települt renedező örül, hogy nem a szélsőjobboldali kormány támogatásából kell élnie, ugyanakkor
nagylelkűen megérti azokat is, akik az elnyomást és a megszégyenítést vállalják kis hazánkba szorulva.
Viszont végre-valahára érkezik a feloldás is, ugyanis Schilling elárulja a gyógyírt: akkurátus elméleti munka és valódi baloldal segíthet a világban terjedő fasizmus megfékezésében! Kisebb disszonanciát azért érezhetünk, ugyanis Péterfy posztfasizmust emleget, Schillingnél még nettó fasizmus tombol; itt azért időszerű lenne rendet tenni. Nem mindegy, mi a hivatalos Magyarország-maró agenda.
Arról most külön nem kívánok értekezni, hogy
a fasisztázás csúcsra járatása és a demokráciadidergő kliséhalmaz milyen szinten kontraproduktív.
Hogy ezek a megszólalások csak a vérnyomás felpumpálására jók azoknál is, akiknek megalapozott kritikája lehet a rendszerrel szemben. Hogy a túlzó sirámok épp a fájóan hiányolt valódi baloldal esélyét veszik el. Nem, ezeket most hagyjuk is.
Inkább csak diktatúramentes jó egészséget és demokráciába áztatott szakmai sikereket kívánok a kivándorolt vagy félig kivándorolt művész hölgyeknek és uraknak.
(Mandiner)
0 Megjegyzések