Hirdessen itt

Nyerges Attila: A hazugság akkor is hazugság, ha nem derül ki


Interjút adott a Századvég YouTube-csatornájának, a Kontextusnak az Ismerős Arcok énekese, Nyerges Attila. A Nélküled című legendás dal szövegírója-énekese az interjúban arról is beszélt, hányszor szembesült már életében a halállal, és miért bántja, hogy a rendszerváltás után elmaradt az elszámoltatás, miért költözött el Budapestről, és mit gondol a mai fiatal generáció védtelenségéről. 

– Jellemző a zenekarra, hogy ha valami elszomorító történik, akkor ezeket a dolgokat is megpróbáljuk dalba foglalni, megírni – mondta Nyerges Attila,  a jövőre 25. jubileumát ünneplő Ismerős Arcok frontembere. 

Az Utolsó című lemezen, a Budapest című számmal kapcsolatban beszélt arról, hogy noha már Fóton él, budapestinek tartja magát. Mint elmondta, bízott abban, hogy a józan emberi gondolkodás felülemelkedik azon a nihilen, amit a baloldal kínál. – Egész életemben vágytam a vidéki életre, de nem akartam nagyon messzire menni, csak valamennyire el szerettem volna távolodni. Nekem mielőtt a mostani garnitúra kezdte irányítani a fővárost, az volt az érzésem, hogy öröm volt kilépni az utcára. (…) Elviselhetetlen most, ami itt van, amint tehetem, tűnök el a városból, és ez nem jó.

Azt is mondta, hogy nosztalgiával gondol a nyolcvanas évekre, de a rendszerváltás történhetett volna másképp. – Következetesebben kellett volna bánnunk a régi rendszer kiszolgálóival – vélekedett.  

A riporter kérdésére felidézte az őszödi beszéd napját, amikor egy koncert után, a Lánchídon keresztül gyalogolva mentek haza. – Akkor jutott eszembe az, hogy az embernek menekülnie kellett a saját szülővárosából, úgy, hogy nem tett semmit.

Végignéztük, hogy egy ártatlan, rakparton ülő fiatalembert össze-vissza vernek

– emlékezett. 

Hozzátette, a hazugság akkor is hazugság, ha soha nem derül ki, egyébként meg szinte mindig kiderül. – Én is beleestem kölyökként ezekbe a hibákba. Az apámat soha nem tudtam hazugságon kapni, füllentésen sem. 

Nyerges Attila a motorbalesetéről, az akkor megélt halálközeli élményéről is beszélt. Akkor a zenekar húzta ki a csávából, ma már beszélni is tud róla. 

Az énekesnek két unokája van, a kisebbet nem is látta még, mert Görögországban élnek.

A Nyolcvanas évek című dala a legfiatalabbakról szól, áthatja  az aggodalom, hogy velük mi lesz, milyen jövő előtt állnak. – Arra gondoltam, hogy milyen kár, hogy ők nem élhetik meg azt a fajta felszabadultságot, amit mi éltünk – fogalmazott a művész. – Azt is látom, hogy olyan virtuális világot élnek a fiatalok, amitől elfelejtik azt a fajta létezést, amitől valójában jó élni – fogalmazott. 

Mint mondta, védtelennek és kiszolgáltatottnak találja ezt a generációt:  

Mi az egész kölyökkorunkat internet és mások véleménye nélkül éltük.

– Ha valakinek volt véleménye, azt kénytelen volt velem közölni. Ilyen véleménycunami a mi életünkben nem volt. Én az ilyesmire leginkább rálegyintek vagy nem nagyon jutnak el hozzám. De ez a generáció, akiket én a leginkább féltek, ők betegei ennek a dolognak, és a visszaigazolást mindig innen keresik.

A zenész elmondta, hogy a székelyföldi utazások meghatározó élményt jelentettek nekik, ezek után kezdte a zenekar egyre jobban vállalni a nemzeti gondolatokat, az összetartozást a számaikban. Azt, hogy nyolcszáz kilométerre innen soha nem kellett úgy éreznie, hogy vendég, hanem mindig azzal a szeretettel fogadták, mintha a családjához érkezett volna.

Az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban kifejtette, hogy a folyamatos szorongás benne is ott van, mint minden emberben, aki látja, hogy 

úgy történnek meg dolgok velünk, hogy nem kérdeznek meg minket.

Nem tartja kizártnak, hogy az Ismerős Arcok hamarosan a háború szorongató érzését is dalba önti. 

Az együttes jövőre negyedszázados lesz. A jubileumi év nagy koncerttel indul, de több minden mással is készülnek az ünnepi évre. 

Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések