Orbán Viktor azzal kezdte, hogy a kétharmad mint a cövek, egyfolytában áll, és még a végét sem látni. Nagy viták vannak arról, hogy a kétharmad a magyar nemzet egységének garanciája-e. A miniszterelnök úgy látja, ezek a viták átmetszik a jobb és baloldal hagyományos választóvonalait. Ez a vita arról szól, természetellenes dolog-e egy demokráciában, ha egy politikai párt hosszú időn keresztül folyamatosan hatalmon van, vagy ennek semmi köze a demokrácia minőségéhez.
Ez létező vita, jelentek is meg könyvek, amelyek azt mutatták ki, és osztom ezt az álláspontot, hogy a magyar földrajzból, történelemből, méretből fakadóan állandó jelenség, hogy előbb utóbb minden korszakban létrejön egy nagy nemzeti kormányzó párt.
A kiegyezés utáni világban is volt ilyen, az első világháború előtt ez megismétlődött Tisza Istvánnal, a két világháború között Bethlennel, és szerinte ez történt volna a második világháború után is, amikor a kisgazdák megnyerték a választást, de a Szovjetunió felszámolta a demokráciát.
Orbán Viktor lát rokonságot az akkori törvényszerűségek és a mostaniak között, nagy erőkkel kell megküzdenie Magyarországnak, az emberek ilyenkor ösztönösen az egység irányába rendeződnek össze, keresik azt a pártot, ami a nemzeti érdekek mentén szervezi magát.
Orbán Viktor szerint az ellenzéki oldalon az a jelenség van, mint a futballban: az amatőröket a profiktól világos vonal választja el. Vannak amatőrök, gyerekek, bedobnak közéjük egy labdát, mindenki oda fut és össze-vissza rugdossák egymást is. Vannak viszont a profik, akik oda mozognak, ahol majd a labda lesz.
Ha a mostani kormányzópárt és ellenzék közötti különbséget akarom megfogalmazni, akkor ez a különbség. Távlatkülönbség van. Ők lecsapnak az ügyre mint egy kacsa, csinálnak egy balhét. A kormányzópártnak van rövid közép és hosszútávlat, taktika, stratégia. Ahogy egy hadrendet meg kell tervezni, a politika is egy csapatsport.
A kormányfő megjegyezte azt is, minden csapatnak vannak finanszírozói, a baloldal nagykutyákat képvisel, „Soros Gyuri bácsi nem szalad össze a Facebookkal”, megvannak azok a pénzügyi csoportok, akiknek világos szándékaik vannak, Magyarországon ezt a baloldalon találják meg.
A politikáról úgy gondolkoznak, hogy hogyan tud Magyarország részévé válni a világdivatnak, „mi azt mondjuk, hogy itt egy közösség, vannak érdekek, adottságok, célok, és ehhez képest hogyan szervezzük meg a politikát”.
A Fideszt nem találják meg a nemzetközi erők, mert épp ők az ellenségeik, ezért a baloldalhoz fordulnak, de ez nem magyar jelenség, máshol is létezik, az árulás vagy a nemzeti önfeladás nem magyar sajátosság, „négyszer jól kupán parittyáztuk őket”.
Orbán Viktor úgy látja, a választáson többszörös média és pénzügyi erőfölény volt a másik oldalon.
A miniszterelnök a moderátor kérdésére kitért arra is, hogy valaki rájön arra, hogy magyar, ebből kötelességek adódnak, de lehet ezt humorosan, szellemesen könnyedén is, „sokféle módon lehet magyarnak lenni”, a kérdés az, hogy tudják-e ez egy küldetés.
Valószínűleg a világ egyik legszebb küldetése. Van egy kultúra, aminek az alapja egy olyan nyelv, amit azokon kívül, akik magyarnak születtek, mások nem értenek, tőlük el is tűnhet. Egyetlen esetben nem tűnik el a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar államiság története, ha mi fenntartjuk.
„Nem fenntartódik, egy angolszász gondolhatja, hogy fenntartódik, nincs ilyen küldetése, egy németnek sincs. De a magyarral nem ez a helyzet, ezt fenn kell tartani” – vélekedett Orbán Viktor. A kormányfő szerint minél inkább olyan emberek nőnek fel Magyarországon, akik szerint jó magyarnak lenni és kötelesség adódik belőle, jó szolgálni a hazát, akkor sokan lesznek és tovább áll a cövek.
Orbán Viktor beszélt arról is, az a fontos, hogy olyan helyre menjenek a gyerekek, ahol sok okos ember között lehetnek, de az, hogy ebből milyen diploma lesz, az másodlagos dolog. A lényeg megragadni a lehetőséget: sok okos ember között lenni, „megértettem, hogy az egyetemnek az a lényege, hogy folyamatosan okos emberek között kell lenni”.
A liberálisokkal és a kommunistákkal azért van nehéz dolguk, mert első pillantásra ez két, egymástól nagyon távol eső világ, „aztán meglepődsz amikor azt látod, hogy a kommunista rendszer összeomlása után a kommunisták nagyrésze liberális lesz”.
A választóvonal valójában az ember megértésénél van, ebben van hasonlóság köztük. A liberálisok és a velük lévő baloldal határozottan azt mondja, hogy az életben egyetlen fontos dolog van: ez te magad vagy. Ennek van egy nagy politikai tábora a nyugati világban.
A másik felfogása az embernek, mint lénynek, ez a konzervatív oldal, amely azt mondja, azért vannak a világon, hogy boldogok legyenk, de vannak fontosabb dolgok, mint saját magunk, ilyen a családunk, a hazánk, és Isten, ezek léteztek előttünk is, és ha ezek fontosabbak, mint én, akkor arra választ kell találni, hogy a nálad fontosabb dolgot hogyan akarod szolgálni. Ebből egészen más politika jön.
Orbán Viktor antropológiai természetű választóvonalat lát itt, nem ideológiait.
A kormányfő kifejtette, az általa leírt kettéválasztott térkép egyik és másik oldalán is sokszínű világok vannak, de az emberi lét kérdésére és a politikai kérdésekre adott válaszok konvergálnak a bal és jobboldalon, ezért még mindig nem időszerűtlen ilyen szembenállásról beszélni.
Orbán Viktor szerint ha olvasnak történeti munkánkat, azt tapasztalják, hogy a legizgalmasabb viták úgy festettek korábban, hogy liberálisok kontra konzervatívok. Ezek a táborok elkezdtek egymáshoz közeledni, és a fasizmus, valamint a kommunizmus megjelenésével szövetséget kötöttek.
A liberálisok 1990 után rájöttek arra, hogy mindjárt vége van, és a viták újra a liberálisok és a konzervatívok között lesznek, ezért gyorsan berendezkedtek, elfoglalták az intézményeket, megadták a nyelvi kereteket, például akkor találták ki, hogy a demokrácia szükségszerűen liberális.
A konzervatívok közben örömködtek, hogy vége van a kommunizmusnak, és mire észbe kaptak, a másik oldal már régen megszervezte magát, azóta is van egy jó tízéves hátrányuk.
A politikai témák vonzó megfogalmazásában, a nyelvi keretek kialakításában még mindig messze előttünk járnak. Ehhez nagy háttér kell, rengeteg ember aki gondolkodik, ír, egyetemek és alapítványok. Méretre és minőségre is hátrányunk van nemzetökzileg, Magyarországra ezt nem mondanám – fogalmazott a kormányfő.
A nemzetközi diskurzus alapja ma az, mondta Orbán Viktor, hogy ha nem értesz egyet azzal, amit a liberálisok mondanak, egyszerűen nem vagy jó ember. Arra a kérdésre, hogy miért jelent ma lázadást konzervatívnak lenni, a miniszterelnök rámutatott: a '68-as generáció kiadta a jelszót, hogy menetelni kell az intézményekbe, amelynek jelentőségét az akkori konzervatívok nem látták át.
A jobboldalnak olvasnia kell, olvasnia a másik oldal irodalmát is, hogy értse a logikáját, tudja, mit miért tesz, hívta fel hallgatósága figyelmét.
Ez például azért is fontos, hogy lássuk, milyen hatalompolitikát alkalmaznak. Ezt korábban a magyar jobboldal nem látta, ezért „1998 és 2002 között kormányon voltunk ugyan, de hatalmon nem”, mondta Orbán Viktor, aki nyomatékosította: a baloldal csupa olyan dolgot akar a migrációtól a genderen át, amit mi nem akarunk, ezért lázadni kell.
Akkor vagyunk jó pályán, ha az ellenfél csupa rosszat ír rólunk – figyelmeztetett Orbán, hozzátéve, nem szabad csodálkozni azon, ha a fősodratú európai sajtó csupa rosszat ír a magyar kormányról.
Ez persze nem esik jól, tette hozzá, de tűrni kell. Utalt arra, hogy kár valamiféle megfelelési kényszert magunkra erőltetni.
Az európai összefogás fontos, de az legyen európai nemzetállamok összefogása és ne legyen birodalmi logikán alapuló rend, tért ki az európai integrációs vitákra Orbán Viktor, aki szerint az egyensúly a két oldal között akkor borult fel, amikor a britek kiléptek az Európai Unióból.
Azóta a birodalmi logika van többségben, amivel szemben védekezni kell az európai intézményeken belül. Most nemzetállami szinten védekezünk, a jövő évi választás tétje pedig az, hogy a harctér ezentúl az európai intézményrendszer legyen, oda kerüljön át a csata.
Ha a birodalmi logika győz, azzal a magyarok nem járhatnak jól, az nekünk csak rossz lehet, tette hozzá.
Az ukrajnai háborúról szólva a kormányfő először is leszögezte: egy borzalomról beszélünk, amelyben rengeteg ember hal meg. Az egyetlen ország, amely a háború kitörésének másnapján azt mondta, a háborút lokalizálni kell, Magyarország volt, ám ezzel szemben az angolszász világ globalizálta azt.
A Nyugat azt gondolta, hogy ha pénzt ad és információkat, az ukránok pedig a vérüket és életüket, a kombináció eredményeképpen le lehet győzni az oroszokat, mostanra azonban kiderült, hogy így nem lehet győzni. A következő lépés e tervezési és politikai stratégiai hiba után csak az lehet, ha katonákat küld a Nyugat az ukrán emberveszteségek pótlására.
Az EU ma azon gondolkozik, küldjön-e még 50 milliárd eurót Ukrajna megsegítésére, miközben minden centre szüksége lenne, hogy rendbe hozza magát.
Egy erős és jól prosperáló országot tudunk építeni, ha kapunk hozzá még tíz évet, de ha kapunk, akkor meg is lesz, ígérte Orbán Viktor. Elismerte, hogy természetesen vannak hibák, de sikerült irányba állítani az országot, ahhoz, hogy erősebbek lettünk, hozzátartozik, hogy 3,6 millió helyett ma már 4,8 millió ember dolgozik. Hangsúlyozta: minden küzdelem az ország felépítésének terve alapján zajlik, nem szétszórt, sporadikus küzdelmekről van szó.
A beszélgetés végén a miniszterelnök kifejtette: jó idegrendszer és speciális lelki alkat kell a politikához, mert nincs teljes bizonyosság, a politikus valószínűségekkel dolgozik. Ezért van nagy jelentősége a kitartásnak és annak, hogy fel tudja mérni valaki, meddig van értelme kitartani és mikor szükséges újratervezni. Fontos az is, hogy egy politikus átlássa a nemzetek versenyét és ismerje a nemzetét.
A magyarok kultúrája, identitása, gyors észjárása, kreativitása és eszessége mind olyan adottság, amit győzelemre lehet váltani – jelentette ki a miniszterelnök.
Videó itt tekinthető meg:
Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek
0 Megjegyzések