Hirdessen itt

7 és fél év fegyházat kapott, mert 5 emberre gyújtotta rá a házat az átányi férfi


A helyi kocsmából részegen hazatérve megígérte élettársának az átányi B. F., hogy "baltával választja el a haját", majd rá és további négy emberre – közöttük egy kilenc hónapos és egy kétéves unokára – rágyújtotta a házat. A 22 éve történt cselekmény vádlottja hét és fél év fegyházbüntetést kapott.


Ez a bűncselekmény és az érte kiszabott büntetés tartalmaz számos jogi érdekességet, kezdve azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság nagyon fontos megállapítást tett a tűzhalállal kapcsolatban, illetve: hiába volt minimális valószínűsége a sértettek valóban bekövetkezhető halálának, az ölési kísérlet mégis megvalósult az elsőfokú és a jogerős ítélet szerint is.

Az új évezred negyedik hetében a Heves Megyei Hírlap arról számolt be, hogy kis híján tragédiába torkollott 2001. január 23-án, kedden délután egy családi veszekedés Átányon. B. F. és élettársa, J. L-né összeszólalkoztak. A vitába beszált az asszony lánya és annak élettársa is. A 42 éves B. F. kirohant a házból, bezárta, majd eltorlaszolta az ajtót. Éghető kacatokat hordott az épület mögé, és azokat meggyújtotta.

A rendőrségi tájékoztatás alapján született cikk szerint: miután a ház hátsó része lángra kapott, a férfi az ajtónál és az ablaknál felváltva baltával őrt állt, hogy az esetleges kiszabadulóval ott helyben végezhessen. Az égő házból a mostohalány és az ő élettársa ki tudott szökni.

Megérkeztek a tűzoltók is, akik megfékezték a lángokat, s kimentették B. F. élettársát és az ő unokáit, egy kétéves és egy kilenc hónapos gyereket. A rendőrség megállapította: csak perceken múlt a családtagok élete, a beömlő füst és a terjedő tűz komoly életveszélyt jelentett. Ezt bizonyítja, hogy a bent maradt macska füstmérgezésben elpusztult.

Később már olyan összefüggésben került a történet a megyei napilapban hogy megírta: az év októberében tárgyalást tartott a Heves Megyei Bíróság. A negyvenegy esztendős B. F. átányi lakost egyrendbeli, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletével vádolta a Heves Megyei Főügyészség.

A tárgyaláson kihallgatott vádlottat, az oltást irányító tűzoltóparancsnok, valamint az eseti tűzoltó szakértő szavaiból derültek ki érdekességek. Egyebek között az, hogy a tűzoltók – a leeresztett vasúti sorompó miatt – csak jelentős késlekedéssel érkeztek meg a házhoz, amelyet egyébként nem borították lángok, s annak utcára néző, amúgy kitörött ablakán mind az öt sértett elhagyhatta volna az épületet. Nem jelent meg egyébként az első tárgyalási napon – a szabályszerű idézés ellenére sem – a gyújtogatás három felnőttt sértettje, akiket így a félbeszakított büntetőper következő tárgyalási napján hallgatott meg a tanács.

Az ügyész által ismertetett vádirat szerint B. F. a cselekmény napjának délelőtti óráiban a községben végzett különféle alkalmi munkákat élelem és némi ital fejében. Az alkohol hatására a déli órákra leittasodott. A  lakásukba megérkezve veszekedni kezdett élettársával és annak rokonaival. A szóváltás közepette azt is „beígérte" egyebek között az asszonynak, hogy „baltával választja el a haját”.

Hogy mennyire komolyan gondolta, azt jelzi, hogy az általa használt épületrészben magához is vett egy baltát. Az eszközzel előbb beverte a lakás udvarra néző ajtaját, majd kitámasztotta a bejárati köpönyeg-ajtót, és saját lakrészében meggyújtotta az ágyára halmozott papírt és ruhát. Miközben a lakásban a három felnőtt, valamint egy kilenc hónapos és egy kétéves gyermek bent rekedt,

B. az udvaron „strázsált”, kezében a favágó szerszámmal, és azt kiáltozta: „Addig innen el nem megyek, amíg bele nem égtek mindnyájan”. A terjedő tűz és a sűrűsödő füst arra késztette a bezárt felnőtteket, hogy kitörjék az ajtót. Ekkor támadt némi dulakodás, s végül sikerült elvenni a baltát a vádlottól, aki szerszám nélkül maradva elment a közeli kocsmába. A tűzoltókat a sértettek egyike értesítette.

A szakértői megállapítás szerint a tűz és a keletkezett füst következtében a lakásban tartózkodó személyek közvetlen életveszélyben voltak, s a tűzoltók beavatkozása nélkül a kiskorú gyermekek – a füst miatt – még pár perc és megfulladtak volna.

A következő tárgyaláson már ítélet is született. Bűnösnek találta és több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt hét év hat hónap fegyházbüntetésre ítélte a vádlottat a bíróság. Az első fokon eljáró tanács a vádlottat mellékbüntetésként a közügyek gyakorlásától is eltiltotta öt esztendőre, illetve elrendelte alkoholizmusa miatti kényszergyógyítását.

Az ítélet vádirattal egyező megállapítása szerint a meggyújtott holmik miatt a terjedő füst elérte azt a szobát is, ahol a kisgyermekek voltak. Őket az időközben a bereteszelt lakrészből kitörő egyik sértett által értesített tűzoltók mentették ki. B. F. egyébként a tárgyalásokon tagadta, hogy felgyújtotta volna a házat, illetve, hogy baltával akadályozta volna a menekülést. Állítása szerint az történt, hogy szobájában rágyújtott egy cigarettára, és az égő gyufát eldobva visszament a kocsmába.

A megyei bíróság nem fogadta el a vádlott védekezését, mert a bizonyítékok – a helyszíni szemle adatai, a videofelvétel, a tűzoltók és a tanúk vallomásai – azt igazolták, hogy a vádlott az összeszólalkozást követően tüzet gyújtott, s tette ezt egyenes ölési szándékkal. Ezt támasztja alá az ajtó eltorlaszolása, s azok a vádlotti kijelentések, amelyek arról szóltak, hogy mindannyian „bent döglenek”.

A vádlott enyhítésre irányuló fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság 2003. februárjában hozott jogerős ítéletet, s minősítette különös kegyetlenséggel elkövetett cselekménynek az esetet. Az LB is rögzítette az ittas állapotban történt veszekedést, és azt, hogy a szóváltás közepette B. azt is beígérte az asszonynak, hogy „baltával választja el a haját”. A terjedő tűz és a sűrűsödő füst arra késztette a bezárt felnőtteket, hogy kitörjék az ajtót.

A 2001 novemberében kihirdetett ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróságra (LB) került büntetőperben a Legfőbb Ügyészség átiratban kérte az LB-t, hogy állapítsa meg a különös kegyetlenséggel való elkövetést, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta amit az LB el is fogadott. Megállapítása szerint: a megyei bíróság a büntetőeljárás szabályait betartva folytatta le az eljárást, az ügy lehetséges mértékű felderítése megtörtént. „Vannak azonban a tényállásban nem szereplő olyan felderített részlettények, amelyeknek van némi relevanciájuk, s ahogy az ügyészség indítványozta, indokolt ezeket a tényállásba foglalni.”

Az LB az említett részlettények közé sorolta, hogy B. már kétszer volt büntetve olyan erőszakos cselekményért, amelyet a mostani sértettek egyike ellen követett el, illetve a tűz a lakóépület környezetének hiányos beépítettsége miatt a környezetét nem fenyegette. Ezekkel a kiegészítésekkel az ítélet teljes mértékben megalapozott – állapította meg az LB.

Tévedett ugyanakkor a megyei bíróság, amikor nem minősítette különös kegyetlenséggel elkövetettnek a cselekményt.

„Kísérlet esetében a cselekmény a szerint minősül, hogy az elkövető szándéka milyen bűncselekményre irányult. A vádlott tudta, hogy ha felgyújtja a házat, akkor az abban tartózkodó öt személy a tűztől megégve elpusztulhat. Nyilvánvaló: a gyújtogató szándéka a lehetséges következmények közül az összesre, így a tűz- halálra is kiterjedt.” A vádlott tehát tűzhalál okozásának a szándékával gyújtotta fel a házat – állapította meg az LB –, s mivel ez az emberölésnek különösen kegyetlen módja, cselekménye különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősül, függetlenül attól, hogy a sértettek még a megégésük előtt füstmérgezésben is meghalhattak volna.

A büntetés kiszabásának körében az elsőfokú eljárásban megállapítottakon túl további súlyosító körülményeket is talált az LB. Ezek egyike, hogy a sértettek száma a súlyosabb minősítés alsó mértéket (két személy) lényegesen meghaladta, a másik pedig: a cselekmény anyagi javak pusztulásával járt együtt. Az enyhítő szakasz alkalmazása ennek ellenére nem törvénysértő – szögezte le a Legfelsőbb Bíróság –, "mert a cselekmény oly távol állt a befejezettségtől, hogy a sértettek sértetlenek maradtak, és mivel cselekvőképes éber állapotban voltak, lehetőségük volt a veszély észlelésére, a menekülésre. A haláluk bekövetkezésének valószínűsége így viszonylag kisebb volt."

Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések