Jobboldali győzelem után taktikai csata várható Spanyolországban

A Magyar Külügyi Intézet kutatói szerint érzékelhető jobbratolódás Európa több országában 

A spanyol helyhatósági választásokon visszaszoruló szocialista kormánypárt az előrehozott választások kiírásával előre menekül, de hogy megállítja-e ez a taktikai lépés a jobboldali spanyol Néppárt előretörését, ez erősen kétséges – jelentette ki Baranyi Tamás, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) stratégiai igazgatója szombaton, az Intézet budapesti rendezvényén.

A május 28-i spanyol tartományi választások győztese egyértelműen a Néppárt (Partido Popular, PP) lett, illetve a radikális jobboldali Vox, akik növelni tudták szavazataik számát és több tartományban is közösen átvehetik a kormányzást a szocialistákból. Ezzel szemben a kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt (Partido Socialista Obrero Español, PSOE) félmillió szavazót veszített. 

A Vox az előző helyhatósági választásokhoz viszonyítva megduplázta képviselői mandátumainak számát országos szinten, és másfél millióval több szavazatot kapott, mint 2019-ben. Ezzel szemben a középutas Polgárok (Ciudadanos) párt szinte eltűnt a térképről, és a „Képesek vagyunk rá" (Podemos) posztmodern radikális baloldali párt is jelentősen meggyengült. Emellett a helyhatósági választások is jobboldali fölényt mutatnak: a tíz legnagyobb spanyol város közül hétben győzött a Néppárt. Madrid régióban a Néppárt egyedül is kormányt tud alakítani, így a tartományt vezető Isabel Díaz Ayuso-nak nincs szüksége már a Vox támogatására. 

A Néppárt Dél- Spanyolországban is kiemelten jól szerepelt, és olyan, hagyományosan baloldali helyeken is átvették az irányítást, mint Asturia tartomány, vagy Valencia és Sevilla városai. A vártnál is nagyobb politikai földcsuszamlás eredményeképpen Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök előrehozta a december 10-i parlamenti választások időpontját július 23-ra, az elemzők véleménye szerint azért, mert érzékelhetően tovább csökkent a PSOE népszerűsége, és így számukra egy minél előbbi voksolás volna előnyös.

A Magyar Külügyi Intézet (MK) kutatói kerekasztalbeszélgetésen foglalták össze, hogy mit jelenthet Spanyolország és a tágabb európai közösség számára ez a választási eredmény. A június 2-i beszélgetés címe „Spanyol tartományi választások – országos és európai kilátások" volt, előadói pedig az MKI munkatársai: Dr. Stepper Péter, az euroatlanti kutatási program vezetője, illetve Dr. Baranyi Tamás stratégiai igazgató, akik Balkán-kutató kollégájuk, Viola Cintia moderálásában beszélgettek az eredményekről és a következményekről.

A beszélgetés felvezetésében az előadók ismertették a választások eredményét a Néppárt előretörésétől és a szocialisták visszaszorulásától a posztmodern baloldal  és a liberális–centrista Polgárok formációinak meggyengüléséig. 

Stepper és Baranyi szerint az eredmények döntően a vártnak megfelelően alakultak, azonban Pedro Sánchez miniszterelnök döntése, hogy az eredmények fényében decemberről júliusra előrehozzák az országos választásokat, azt jelzik, hogy az eseménynek önmagán is túlmutató jelentősége van, és valószínűleg a spanyol kormány korai bukását fogja okozni. Hiszen a mostani eredmények tükrében szinte biztos, hogy jobboldali győzelem várható az országos parlamenti választásokon is, azonban kétséges, hogy a PP alakíthat-e egyedül kormányt.

A kutatók megvitatták annak lehetőségét, hogy a PP esetleg a radikális jobboldali Vox-szal alkothat koalíciót, de egyes szocialista és néppárti nyilatkozatok a PP–PSOE nagykoalíciót sem zárják ki teljesen. Hogy miért hozhatták előre a választások megrendezését, arra Stepper Péter szerint az lehet az ok, hogy mind a Vox, mind a PP erősödött a múlt vasárnapi voksolás óta, így a szocialisták minden bizonnyal azt kívánják megakadályozni, hogy decemberben még rosszabb népszerűségi mutatókkal kelljen majd megmérettetniük. 

Baranyi Tamás szerint a választások előrehozatala abból a szempontból rossz döntés, hogy valószínűleg éppen a baloldaliak fognak kevésbé szívesen szavazni a júliusi hőségben; abból a szempontból viszont jó döntés, hogy a Néppárt valószínűleg nem fogja tudni rendezni a sorait a választásokig. 

A Néppártban ugyanis a Madrid Tartományban győztes jelölt, Isabel Díaz Ayuso nagyon erős embernek számít, azonban a párt fősodrától kissé eltérő, markánsan jobboldali politikát folytat, míg a párt országos elnöksége és tagjainak nagy része centrista, technokrata jellegű. Korábban úgy tűnt, hogy a párt irányvonalának tisztázásához éppen elegendő lenne decemberig az idő, azonban most ez a maratonfutás hirtelen sprintté változott – fogalmazott a kutató.

A beszélgetésben a spanyol választás európai összefüggéseiről is szót ejtettek. A spanyol jobboldal előretörése nemcsak a szocialista párt meggyendülésével vonható összefüggésbe, de tágabb értelemben is érzékelhető jobbratolódás Európa több országában. Emellett az is fontos szempont, hogy Spanyolország július 1-jén átveszi az EU soros elnökségét. Nem gyakori, hogy az elnökség első néhány hetében megméretteti magát egy kormány, és ennek potenciális hatásai lehetnek az elnökségre is. 

Az is felmerült, hogy a spanyolok „cseréljenek" a belgákkal soros elnökséget, mert van egy olyan meggyőződés, miszerint új kormánnyal nem lehet sikeres az elnökség. További érdekes kérdést vet fel Spanyolország politikai pozíciója az ukrajnai háborúval, valamint az európai külpolitika minősített többségre való átállásával: Madrid mindkét esetben az európai fősodort támogatja. 

Ha júliusban néppárti kormánya lesz Spanyolországnak, attól ez még önmagában nem változhat, de ha a radikális jobboldali Vox támogatása is kelleni fog a kormányzáshoz, akkor már elképzelhető, hogy változik a madridi kormány álláspontja. A beszélgetés végén közönségkérdésekre válaszolva a spanyol–magyar kapcsolatokról, valamint a valenciai trióról esett szó. Ez utóbbi a spanyol, lengyel és román államok közötti laza európai együttműködési szervezet, melyet részben éppen a spanyol tanácsi elnökség támogatására hoztak létre, ám ha valóban kormányváltás lesz, akkor szerepe már most meggyengülhet. 

A spanyol–magyar kapcsolatokban beálló változások pedig annak a kérdésnek lehetnek a függvénye, hogy valóban nyer-e a Néppárt, és kivel kell majd összefognia a kormányzás érdekében. Nem lehet figyelmen kívül hagyni ugyanis, hogy Spanyolország hagyományosan a leginkább elkötelezett integrációpárti tagállam, és a spanyolok úgy vélik, az összes, az elmúlt évtizedekben keletkezett problémájukra „több integráció" a megoldás. 

Ez a mentalitás mélyen beleivódott az egész spanyol politikai elitbe, és így a Néppárt jó részébe is. Érezhető igény azonban a spanyol társadalomban, hogy a nagy konzervatív gyűjtőpárt markánsabb véleményeket fogalmazzon meg, és ne tartson mindig a fősodorral, és így érezhető egyfajta jobbratolódás is a Néppárton belül, amit részben a Vox fellépése, részben pedig Isabel Díaz Ayuso politikája is hajt. 

Ha a Vox támogatása kelleni fog a kormányzáshoz, vagy ha Madrid tartomány konzervatívjainak az ereje megnő a Néppárton belül, akkor minden bizonnyal lesznek olyan európai kérdések, melyekben a magyar kormány álláspontját könnyen össze lehet majd egyeztetni a madridival.