Zsenialitása már 6 éves korában megmutatkozott
Dalí nem csak a festészetben teremtett újat, hanem egyéniségével és médiareprezentációjával is. Korát megelőzően hatásos eszközökkel élt, hogy felkeltse maga iránt az érdeklődést, és már életében legendák öveztél- írja a foldjaro.hu.
Dalí gyerekkorában kezdett festeni. Legkorábbi ismert képe 1910-ben készült, amikor még mindössze 6 éves volt. A Figueresi tájkép című művet már ilyen fiatalon olajjal festette: katalóniai szülővárosa, Figueres buja zöld dombjait és hegyvonulatait ábrázolja. A művész hihetetlen, született tehetségéről árulkodik, hogy ennyi idősen alkotta meg ezt a festményt. Jelenleg a floridai St. Petersburgban található Salvador Dalí Múzeumban látható.
Hitt benne, hogy ő a halott testvére reinkarnációja.
Dalí bátyja pontosan kilenc hónappal a művész születése előtt halt meg, és ugyancsak a Salvador nevet viselte (akár édesapjuk is). Innen eredt a családi hiedelem, ugyanis nem Dalí találta ki ezt a teóriát. Dalí öt éves volt, amikor a szülei elvitték őt a bátyja sírjához, és azt mondták neki, hogy ő a csecsemőkorában elhunyt bátyja reinkarnációja. Ebben az elképzelésben maga Dalí is hitt, elhunyt testvérét „önmagam első, de túlságosan is az abszolútumban fogant változatának” nevezte. Idősebb testvére később Dalí későbbi munkáiban, hangsúlyos szerepet kapott, az 1963-as Halott testvérem portréja című műve pedig kifejezetten erről szól.
A művészeti akadémián kétszer is meg akartak szabadulni tőle.
Dalí mindig is lázadó volt. A madridi Képzőművészeti Akadémián tanult, és már ekkor különc viselkedéséről és öltözködéséről volt ismert. Felvett stílusával egy 19. századi angol dandyre emlékeztetett, és végül soha nem diplomázott le. Első eltanácsolására 1923-ban került sor egy diáktüntetésen játszott szerepe miatt. Miután 1926-ban visszatért az iskolába, közvetlenül záróvizsgák előtt kellett szembenéznie második kizárásával.
Az 1942-ben megjelent Salvador Dalí titkos élete című önéletrajzában a művész azt írta, hogy azért rúgták ki, mert nem akart részt venni a szóbeli vizsgákon.
"Én elmondhatatlanul intelligensebb vagyok ennél a három professzornál, ezért nem vagyok hajlandó levizsgázni náluk. Túl jól ismerem ezt a tantárgyat” – mondta a diák Dalí. Az iskolából való kicsapás azonban nem hátráltatta, még abban az évben elutazott Párizsba, ahol találkozhatott bálványával, Pablo Picassóval.
A híres Dalí-bajusz egy barokk koppintás volt.
Jellegzetes bajszát egy másik híres spanyol festő ihlette. Dalí a húszas éveiben kezdett el elegáns bajuszt viselni, de ahogy művészként is kezdett beérni, úgy vált egyre feltűnőbbé a bajuszviselete. Az inspirációt a barokk kor híres festője és portréfestője ihlette, Diego Velázquez adta.
Boszorkánynak tartotta és átverte Yoko Onót.
Dalí mindig készen állt a tréfára. Közeli barátja és múzsája volt a még ma is élő Amanda Lear énekesnő.. A francia diszkókirálynő és modell elmesélte, hogyan verte át egyszer Dalí Yoko Onót, amikor tízezer dollárért eladott neki egy fűszálat.
Elmondása szerint Yoko Ono megkérte Dalít, hogy adjon el neki egy szálat a legendás bajszából. Dalí nem utasította vissza az ajánlatot, de arcátlan trükkhöz folyamodott. „Dalí Yoko Onót boszorkánynak tartotta, és azt is el tudta képzelni, hogy talán felhasználja a bajuszszálát egy mágikus rituáléban. Nem akart neki ezért semmilyen személyes tárgyat küldeni, a legkevésbé a saját hajszálát” – magyarázta Lear. „Elküldött hát a kertbe, hogy keressek egy kiszáradt fűszálat, amit elküldött Yoko Onónak egy szép díszdobozban. Az a bolond tízezer dollárt fizetett érte. Szórakoztatta, hogy lehúzza az embereket.”
Jellegzetes bajszát egy másik híres spanyol festő ihlette. Dalí a húszas éveiben kezdett el elegáns bajuszt viselni, de ahogy művészként is kezdett beérni, úgy vált egyre feltűnőbbé a bajuszviselete. Az inspirációt a barokk kor híres festője és portréfestője ihlette, Diego Velázquez adta.
Egy házasság – szürreális elemekkel.
Elena Ivanovna Diakonova Gala néven vonult be a kultúrtörténetbe. A kor jelentős múzsája Paul Éluard szürrealista költő felesége volt, amikor 1929-ben először találkozott Dalíval. Gyorsan szerelmi viszony alakult ki, és Gala végül elvált Éluardtól, bár a válás után továbbra is közeli kapcsolatban maradtak egymással. A pár annak ellenére összeházasodott, hogy Dalí családja nem szívesen fogadta a Dalínál tíz évvel idősebb és orosz származású nőt. Gala nem csak a művész felesége és múzsája, hanem a menedzsere is lett.
Több mint 15 év házasság után, az 1950-es évekre Gala nyilvánosan házasságon kívüli viszonyokba kezdett. A művészfeleség nemcsak hogy nem tartotta titokban, hogy szeretőket tart, hanem Dalí állítólag bátorította is mindebben. Amikor 1969-ben Dalí megvásárolt neki egy katalán kastélyt Púbolban, kikötötte, hogy csak akkor látogatja meg, ha előtte írásban meghívja Gala. Dalí egyszer ezt írta róla: „Fényesre csiszolnám Galát, hogy ragyogjon, és a lehető legboldogabb legyen, jobban törődve vele, mint magammal, mert nélküle mindennek vége lenne.”
Dalí és a drogok.
A művész híres-hírhedt mondása volt, hogy „Én nem drogozom, én magam vagyok a drog”. Bár Dalí szürreális műalkotásai és excentrikus viselkedése mást sejtet, a művész nem használt semmilyen kémiai anyagot annak érdekében, hogy megváltoztassa a tudatállapotát.
Kreativitásának ösztönzésére az 1930-as évek elején kifejlesztett egy metódust, amit paranoia-kritikai módszernek nevezett el. Ez lehetővé tette számára, hogy hozzáférjen a saját tudatalattijához, és nagyban hozzájárult a szürrealista mozgalom fejlődéséhez. Az egyik módszer az volt, amellyel álomszerű állapotban tartotta magát, hogy addig bámult mereven egy bizonyos tárgyat, amíg az át nem változott egy másik formává, egyfajta éber hallucinációt kiváltva.
0 Megjegyzések