Az illuminátusok története

A Tökéletesség Szövetsége 

Az illuminátusok története a 18. század végére nyúlik vissza, amikor Johann Adam Weishaupt megalapította a bajor illuminátusokat. Adam Weishaupt a jezsuita rend kánonjog és a gyakorlati filozófia professzora volt. A rendet XIV. Kelemen pápa oszlatta fel 1773-ban – írja a Heritage Daily.

Weishaupt mélyen antiklerikálissá vált, és elhatározta, hogy elősegíti a „felvilágosodás” elterjedését egy olyan intellektuális és filozófiai mozgalom révén, amely az értelem és az érzékek bizonyítékain alapuló tudásra, az emberi boldogságra, a testvériségre, a szabadságra alapozott eszméket hirdette. 

A szabadkőművességen alapuló rang- és fokozatrendszert követve Weishaupt 1776-ban megalapított egy kvázi szabadkőműves társaságot, a Bund der Perfektibilistent, vagyis a Tökéletesség Szövetségét (perfektibilisták), ezt később 1778-ban Illuminátusok Rendjére változtatták.

Az alapító tagok Athéné baglyát fogadták el a csoport szimbólumaként, és minden tag álnevet vett fel.

A toborzás azokra a jelöltekre összpontosult, akik gazdagok voltak, akiknek érdekükben álltak az oktatás révén előrejutni, valamint azokra, akik befolyással vagy pozícióval rendelkeztek a társadalomban és más szabadkőműves páholyokban. Aktívan keresték a jó jellemű keresztényeket, de a zsidókat, pogányokat, szerzeteseket és nőket kizárták a tagságból.

Ebben az időben a rendnek három tagsági fokozata volt: tanonc, társ és mester.

1784-re a rend elérte a 650-2500 tagot (beleértve a szabadkőműves páholyokat, amelyeket állítólag az illuminátusok irányítottak), és a rangok között olyan erős jótevők is voltak, mint Karl August, Szász-Weimar-Eisenach nagyhercege, II. Ernest, Szász-Gotha hercege. Altenburg Ferdinánd brunswick-wolfenbütteli herceg, Metternich koblenzi gróf és gróf Pálffy von Erdöd, Magyarország kancellárja.

Weishaupt titokban akarta tartani a rend létezését a rózsakeresztesek (egy versengő mozgalom, amely a miszticizmust és az ősi időkből átörökített ezoterikus bölcsességet hirdette) előtt, de ez nemigen tartotta vissza a rózsakereszteseket attól, hogy az illuminátusokat nyíltan szabadkőműves szektának nyilvánítsák, akik aláássák a kereszténységet az ateizmus követésével, és a szabadkőművességet forradalmi irányzatú politikai rendszerré változtatják.

Ahogy az illuminátusok felkarolták a szabadkőművességet és terjeszkedtek Bajorországon kívülre, az areopagiták tanácsát egy nem hatékony „Tartományi Tanács” váltotta fel. Az areopagiták azonban erős hangok maradtak a renden belül, és civakodni kezdtek, belső nézeteltérést keltve Weishaupttal, aki személyesen rágalmazta vélt ellenségeit, amivel a rend szétesését okozta.

Az illuminátusok hanyatlása

A rendet hibáztatták számos vallásellenes kiadványért és lázítónak értelmezett írásaikért is, aminek eredményeként Károly Tivadar és kormánya 1784-ben betiltott minden titkos társaságot.

Válaszul a kormány rendeletére Weishaupt elmenekült, hátrahagyva a rendek dokumentumait és belső levelezését, amelyeket 1787-ben lefoglaltak és nyilvánosságra hoztak, ami az illuminátusok tagságának szétesését okozta.

Száműzetésében Weishaupt egy sor művet írt, mint A bajor illuminátusok üldöztetésének teljes története (1785), Az illuminizmus képe (1786), An Apology for the Illuminati (1786) és az An Improved Az illuminizmus rendszere (1787) 1830-ban bekövetkezett haláláig.

1797 és 1798 között Augustin Barruel A jakobinizmus történetét illusztráló emlékiratai és John Robison Összeesküvés bizonyítékai című könyve nyilvánosságra hozta azt az elméletet, hogy az illuminátusok túlélték a rend szétesését, és egy folyamatban lévő nemzetközi összeesküvést képviselnek, beleértve azt a megalapozatlan állítást is, hogy a rend áll a francia forradalom mögött.

Számos mai testvéri szervezet állítja, hogy az eredeti bajor illuminátusok leszármazottja, nyíltan az illuminátusok vagy az „Illuminátusok Rendje” elnevezést használva, de nincs ismert származás vagy történelmi kapcsolat, amely azt sugallná, hogy ezek a szervezetek kapcsolatban állnának a történelmi renddel.

Fotó: Wikipedia