Csütörtökön délben megszületett az elsőfokú ítélet a salgótarjáni hajléktalan gyilkosság büntetőügyében a Balassagyarmati Törvényszéken: az elsőrendű vádlott tényleges életfogytiglant kapott, míg élettársa, a másodrendű vádlott tíz év börtönt. 

A történet hátteréről korábban már többször beszámoltunk. 2021. januárjának közepén N. Sz., az elsőrendű vádlott a salgótarjáni buszmegálló restijében együtt italozott a későbbi áldozattal, akit a szórakozás után a közelben lévő alkalmi szállásához hívott: egy híd alá. Itt összeszólalkoztak, és a nő keresetlen szavakkal szidalmazta a férfi ekkor Németországban dolgozó élettársát. 

A felingerelt tettes előbb ököllel vett elégtételt a sértésekért, majd miután ezzel sem tudta lecsitítani a nőt, kést vett elő és többször megszúrta az asszonyt, aki ennek következtében meghalt. Testét másnap a férje találta meg. A nyomozók hamar rábukkantak az elkövetőre, aki egy másik, korábban elkövetett emberölést is beismerve, a helyszínre vezette a rendőröket, ahol megtalálták az előző áldozat maradványait. Abban a 2020-as nyár végi gyilkosságban élettársa is közreműködött.

A Nógrád Vármegyei Főügyészség N. Sz. ellen kétrendbeli, részben társtettesként elkövetett emberölés vádját fogalmazta meg, míg a nő, V. Sz. egyrendbeli, társtettesként elkövetett emberölés cselekményéért felelt dr. Kovács István büntetőkollégium-vezető bíró előtt.

Az ítélet kihirdetése előtt az utolsó szó jogán az elsőrendű vádlott előadta: ő csak a második vádpontban tartja magát bűnösnek, az első esethez semmi köze. A másodrendű vádlott csak abban tartotta magát hibásnak, hogy az első ügyben, a közelében bántalmazott férfi miatt nem értesítette azonnal a hatóságokat, amikor nem tapasztaltak az áldozaton életjeleket.

Dr. Kovács István rövid szünet elrendelését követően hirdette ki elsőfokú ítéletét. Ebben az elsőrendű vádlottat fegyházban letöltendő, tényleges életfogytig tartó büntetésre ítélte, tíz évnyi, közügyektől történő eltiltással egybekötve, míg élettársa, V. Sz. tíz év börtönt kapott, szintén tíz éves közügyektől való eltiltással.

A bíró indoklásában leszögezte, minden súlyosbító és enyhítő körülményt figyelembe véve a jogalkalmazási előírások szerint nem volt mérlegelési lehetőség, a bizonyítékok és a cselekmény súlyossága alapján az elsőrendű vádlott esetében a legnagyobb mértékű büntetést kellett kiszabnia, míg a nő ügyében az elkövetés fokához viszonyított középértékű szabadságvesztést rendelte el. Hozzátette, bár az időrendben első emberölésnél a holttest állapota miatt csak korlátozott számú bizonyíték állt rendelkezésre. Minden tényezőt, így a hullán talált sérülésnyomokat, valamint a felsőruházaton erre egyértelműen mutatkozó jeleket is egybevetve bizonyítottnak találták a bűnelkövetést. A második gyilkosságnál pedig meghatározó volt a tettes beismerő vallomása.

A nem jogerős ítélet ellen az elsőrendű vádlott enyhítésért, míg a másodrendű pedig bizonyítottság hiányában felmentésért fellebbezett. A másodfokú eljárást a Fővárosi Ítélőtáblán tartják meg.