Nemzeti Csúcs már volt, 2008 októberében. Akkor is válság volt.
„Akkor
is válság volt, akkor is egy amúgyis megrendült gazdaságot ért el,
akkor is a belpolitikai hidegháború fagypontján. Igaz, az euró csak
265-270 forint körül járt, de az akkori miniszterelnök fejében is
kigyulladhatott egy piros lámpa. A kormány olyan találkozót
kezdeményezett, ahol az ellenzékkel, az Akadémia, az önkormányzati
szövetségek, a munkaadói és szakszervezetek vezetőivel, volt
miniszterelnökökkel, jegybankelnökökkel tárgyalhatják meg: mi a teendő.
Mintha
most is volna némi megtárgyalni való. Na persze csak szóra sem érdemes
apróságok, hiszen a kormányszóvivőin megnyugtattak: »a magyar gazdaság
fundamentumai kifejezetten erősek«. Épp csak a tető szakad ránk, de az
alapok hál’istennek rendben vannak, a pincénél lejjebb nem zuhanhatunk. A
pincében is van élet, ahogy ugyebár Európán kívül is.
A 40
százalékkal dráguló kenyér sem olyan nagy dobás, amíg a csirkefarháton
árstop van, azt kenyér nélkül is meg lehet enni, egészségesebb is. A
forint csak azért gyengül sokkal jobban minden más valutánál, a
környékbelieknél is, mert nálunk magas az energiaimport. Eddig úgy
tudtuk, Orbán mint gyakorlott nemzetmentő remekül megállapodott
Putyinnal az olcsó orosz gázról és olajról. Az csak úgy ömlik hozzánk,
míg a hülye németek fagyoskodnak. Úgy látszik, mégsem. A »ki a hülye«
legalábbis vita tárgya lehet. Főleg, hogy »háborús infláció« ide vagy
oda, a lengyelek, csehek, románok pénze az istennek sem romlik úgy, mint
a miénk. Ezzel is direkt bántják a magyart, ismerjük a kisantantot.”-
írta Lendvai Ildikó a Népszavában.
Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
0 Megjegyzések