Zalatnay Cini: Nem akarok koporsóba kerülni

Az utóbbi két évben részben a vírusnak köszönhetően számos hazai ikontól kellett örökre búcsút vennünk, ami akarva, akaratlanul Zalatnay Cinit is arra késztette, hogy elgondolkodjon a saját halandóságáról…

Zalatnay Cini is sokáig úgy gondolta, hogy örökké fog élni. Barátai elvesztése azonban gyökeresen megváltoztatta a véleményét.

„Azt hittem örökké fiatalok maradunk”

– Az én korosztályom nagyon megszenvedte ezt a vírussal teli időszakot – kezdte a Borsnak a táncdalfesztiválok örökös sztárja. – Akármennyire is pozitív ember vagyok, néha én is elgondolkodom, hogy mi lesz, ha vége lesz. Szerencsére én a koronavírus két évét nagyon jól „megúsztam”. Még beteg sem voltam. A színpad és a közönség egyszerűen nem tud beteggé tenni, de az idő múlását sajnos nem tudom megállítani. Azt hittem örökké fiatalok maradunk és mindvégig bármire képesek leszünk, amíg világ a világ. Sokszor úgy érezzük, hogy teljesen felesleges aggódni a jövőn, mert miénk az egész világ, na, ez az, amit mára már én is másképpen látok – nyilatkozta Zalatnay Sarolta, aki úgy érzi, nem halogathatja örökké a halál kérdésének gondolatát.

 Mi vár az út végén?

Nem félek a haláltól…, de 74 éves vagyok.Lassan sajnos ideje elkezdenem azon gondolkodni, hogy mégis mi vár rám az út végén. Boldog vagyok az életem miatt, nincs mit megbánnom. Néha azon kapom magam, hogy ülök az ágyon és azt gondolom, hogy édesanyámmal beszélgetek és annyit mondok neki, hogy „Mami nemsokára találkozunk”. Soha nem felejtem el azt, amikor anyával együtt mentünk Londonba repülővel és féltem. Anya annyit mondott, hogy ha lezuhanunk, akkor lezuhanunk. Nincs mit tenni; ami meg van írva számunkra, azt el kell fogadni. Ezt én sem látom másként – vélekedik Cini, akinek már arról is van elképzelése, miként helyezzék végső nyugalomra.

 „Klausztrofóbiás vagyok”

– Természetesen gondolkodtam már azon is, miként szeretnék majd távozni. A koporsó az teljes mértékben kizárt, nem akarok koporsóba kerülni! Klausztrofóbiás is vagyok és valljuk be, az egy zárt fa doboz... A hamvasztás gondolata sem tetszik, de azért jóval „barátságosabb”, mint az előző. Ha mindenképp menni kell, akkor inkább úgy tenném, mint drága Kóbor János, akit ugye a Balatonba szórtak. Az annyira szabad, annyira megnyugtató… Semmi bezártság, csak eggyé válik a természettel – mondta az énekesnő.