Az új török csatornától tart Moszkva

Erdoğan eddigi legnagyobb projektje lehet, de a terv nemzetközi ellenállásba ütközhet

Egy új, mesterséges átjáróval kötné össze a Fekete-tengert a Márvány-tengerrel Törökország: a tervezett hajózási csatorna segítene megbirkózni a megnövekedett kereskedelmi forgalommal, és megakadályozná, hogy a Boszporuszon olyan feltorlódás alakuljon ki, mint március végén a Szuezi-csatornán, amely öt napra megbénította a világkereskedelmet. Van azonban egy bökkenő: Ankara tervei szerint az új hajózási útvonal nem tartozna a régió egyik biztonsági pillérének számító montreux-i egyezmény alá, ami elsősorban Moszkvát zavarhatja, és erős nemzetközi tiltakozást is kiválthat.

Több mint száz, nyugalmazott török admirális nyilatkozatban ítélte el az Isztambul-csatorna építési tervét, és a mont­reux-i egyezmény betartásának a fontosságára szólította fel a hatóságokat. Recep Tayyip Erdoğan török elnök élesen bírálta az aláírókat, államcsíny jeleit látva a nyilatkozatban.

👉 – Az nem elfogadható, hogy 104 admirális egy éjszaka összejön, és kinyilvánít egy ilyen dokumentumot

– jelentette ki Erdoğan hétfő délután egy sajtókonferencián. „Ez nem nevezhető szólásszabadságnak. Ez rágalmazás a török fegyveres erőkkel szemben, még akkor is, ha a nyilatkozatot nyugalmazott tengernagyok írják alá” – idézte az elnök szavait a török ­Daily Sabah. Az admirálisok nyilatkozata előtt az építkezést levélben 126 volt török nagykövet is elítélte. A tiltakozók közül többen azóta előzetes letartóztatásban vannak.

A Földközi-tenger és a Fekete-tenger között jelenleg csak egy átjáró létezik: a hajók előbb az Égei-tengerre jutnak, majd a Dardanellákon keresztül a Márvány-tengerre, végül onnan a Boszporuszon keresztül érkeznek a Fekete-tengerre. A törökök által megálmodott, 45 kilométeres, mesterséges csatorna a Boszporusz tengerszorostól nyugatra épülne, és így egy újabb útvonalat biztosítana a Márvány-tenger és a Fekete-tenger között. Az Isztambul-csatorna terve régóta napirenden van Törökországban: a modern kori tervek a kilencvenes években merültek fel, de maga az ötlet még Nagy Szulejmán szultán idejére, a XVI. századra nyúlik vissza.

A Boszporusz a világ egyik legforgalmasabb tengeri átjárójának számít, amelyen évente 40-50 ezer hajó halad át. Összehasonlításul: ez a mennyiség a háromszorosa a Szuezi-csatorna és négyszerese a Panama-csatorna forgalmának. A Boszporuszon mintegy ­120-130 hajó halad át minden egyes nap, a tervek szerint az új csatorna valamivel többet, akár 160-180 hajót tud majd átengedni.

Ha elkészül, a 15-20 milliárd dollárra becsült projekt lehet Erdoğan korszakának legnagyobb építési projektje. Erdoğan még 2011-ben jelentette be a csatorna építését, ám a konkrétumokig egy évtizedet kellett várni: a török kormány végül a múlt héten hagyta jóvá az építési terveket. Az építkezés felgyorsításához végül a Szuezi-csatornán történt, március végi feltorlódás is hozzájárulhatott. Ha minden a kitűzött céloknak megfelelően halad, az ambiciózus projekt 2026-ra készülhet el.

Mindez egyébként tökéletesen illeszkedik Ankara geopolitikai terveihez:

👉 Törökország egy világkereskedelmi központtá szeretne válni, amely fontos szerepet tölthet be mind a kelet–nyugat irányú, mind az észak–dél irányú áruforgalom esetében.

A csatornának az egyre növekvő világkereskedelem fényé­ben valóban lenne értelme, az építkezés nemzetközi megítélése azonban a montreux-i egyezménybe ütközik.

Az 1936-ban elfogadott mont­reux-i egyezmény a régió egyik alapvető biztonsági dokumentumának számít. Az egyezmény kötelezte Törökországot az ellenőrzése alatt álló tengerszorosok (Boszporusz és a Dardanellák) demilitarizációjára, és garantálta a civil hajók akadálytalan, szabad mozgását. A kereskedelmi hajók áthaladásáért Törökország csak egy rögzített, alacsonyabb díjat szedhet, ám cserébe elismerték a szorosok feletti török fennhatóságot. A hadihajók mozgását ugyanakkor korlátozták: békeidőben csak a fekete-tengeri államok hadihajói közlekedhetnek a szorosokon keresztül, minden más ország csak komoly méretbeli és időbeli korlátozásokkal.

👉 Hadiállapot időszakában ugyanakkor Törökország teljesen a belátása szerint használhatja a Boszporuszt és a Dardanellákat, akár ki is tiltva onnan a külföldi hadiflottákat.

2018 januárjában az akkori török miniszterelnök, Binali Yıldırım kijelentette, hogy az Isztambul-csatorna nem tartozik majd a montreux-i egyezmény rendelkezései alá, és a jelek szerint ehhez azóta is tartja magát a kormány. Ha ez valóban így lesz, akkor Ankara potenciálisan befolyással tud lenni a kereskedelmi hajók áthaladására a Fekete-tenger és a Földközi-tenger között, jelentősen emelheti a díjakat, ráadásul a hadihajókra vonatkozó korlátozások is érvényüket vesztik az új csatornán.

👉 Ha van olyan ország, amelynek a biztonsági érdekeivel kifejezetten ellentétes lenne az Isztambul-csatorna megépítése, akkor ez Oroszország.

Az orosz szakértők szerint az Ankara által megálmodott csatorna teljesen felboríthatja a térség geopolitikai viszonyait, és a Fekete-tenger militarizációjához vezet. Ettől tartanak egyébként az ellenző nyilatkozatot aláíró török admirálisok is: szerintük a montreux-i egyezmény megkerülése hosszú távon háborúba sodorhatja az országot.

Törökország a NATO második legnagyobb haderejével rendelkezik, és habár a montreux-i egyezmény értelmében szabadon manőverezhetnek a térségben, ezt már nem tudják megtenni például az amerikai vagy a francia szövetséges anyahajók. Ha lenne ugyanakkor egy olyan tengeri átjáró a Fekete-tenger felé, amely nem esne az egyezmény alá, mindjárt más volna a helyzet. Azt is fontos látni, hogy az Isztambul-csatorna csak a Márvány-tengerről biztosítana alternatív útvonalat, de oda jelenleg kizárólag a Dardanellákon keresztül vezet az út. Ez azonban valóban csak politikai akarat kérdése: a Gallipoli félsziget átvágásához csupán öt kilométer hosszú csatornára van szükség a Dardanellák megkerüléséhez, amelynek az építési költsége is jóval kevesebb lenne, mint a jelenlegi projekt.