Nagyon sok sportoló, köztük testépítő, fitnesz modell, egészséges életmódot folytató, diétázó vallja azt a tévesen szélsőséges elvet, hogy a cukor rossz, cukrot fogyasztani káros és minden eszközzel ki kell irtani az étrendből.
Ez egy tévedés. Hogy miért, arra röviden az alábbiakban próbálok rámutatni:
A tévedés kiindulópontja, hogy a legtöbben egyenlőségjelet tesznek szervezetük és az izmaik + zsírraktáraik közé. A leegyszerűsített összefüggés esetükben úgy néz ki, hogy:
Fogyassz kizárólag fehérjét, azzal támogatod az izomépítést- és megtartást, miközben nem növeled a zsírraktáraidat.
Ez a sarkított megállapítás igaz is, azonban mint minden sarkítás, ez is csak féligazsághoz vezethet.
A helyzet valójában, hogy a szervezetünk az izmainkon kívül létfontosságú, a nap minden percében működő, nagy energiaigényű szervekből is áll. Ezek közé tartozik elsősorban az agy, a máj és a vese. Ezek anyagcsere-profilja nagyban eltérő, egymással mégis sokszoros összeköttetésben állnak. Az egyes szervek jellegzetessége és az említett összeköttetések egésze kívánja meg, hogy a fenti sarkított felfogást revideáljuk és reálisan lássuk.
Az agy energiát szinte kizárólag glükózból, szőlőcukorból nyer (kis mértékben, éhezés esetén ketontestekből is)
A glükózt tárolni nem tudja, tehát folyamatosan a vérből kell felvennie azt. Az agy a működéséhez naponta 120 gramm cukrot használ fel. A szervezet nyugalmi cukorfelhasználásának 60%-a az agyhoz kerül. Ezek hatalmas számok. Látni kell tehát, hogy az agy nagyon jelentős mértékű és állandó cukorellátást igényel. Ez a cukor ugyanaz a cukor, amire az izmoknak is szüksége van, amit az izom a munkavégzéséhez elsődlegesen igényel. Az izom akkor képes a legnagyobb hatékonyságú munkavégzésre, ha szőlőcukorral jól el van látva. Az izom képes ugyan glikogénraktározásra és szükség esetén mobilizálja a szőlőcukrot a glikogénből, de mind a raktározás (max. ~15g/ttkg), mind a hozzáférés limitált (időigényes). Így tehát, ha kevés cukrot veszünk magunkhoz, az oda fog vezetni, hogy az agy és/vagy izom nem lesz képes kellő hatásfokkal munkát végezni, vagyis gyengébbek leszünk, a teljesítményünk csökken.
Persze az izom a szőlőcukron kívül képes aminosavakat, zsírsavakat és ketontesteket is az energiatermelés szolgálatába állítani, azonban ezek sosem első választásként jönnek szóba. Különösképp, ha az izomrostok rendszeres és jelentős munkavégzésre vannak fogva. A legnagyobb hatékonysághoz cukorra van szükségük. Ugyanúgy, mint az agynak.
Jelentős energiafelhasználású, létfontosságú szerveink az agy mellett a máj és vese
A vese vegyesen használja fel a tápanyagokat az energiaszükségleteinek fedezéséhez és bizonyos mértékű cukortermelésre is képes, a legfontosabb funkciója azonban a kiválasztás. A máj ezzel szemben alapjaiban határozza meg a cukor sorsát és felhasználását a szervezetben. A tápcsatornából felszívódott cukor 2/3-a (!) a májhoz kerül, ami azt saját energiaszükségleteinek fedezésére, raktározásra, a vércukorszint fenntartására, detoxikálásra, stb. használja. A máj számos metabolitból képes cukrot termelni és ez a képesség alkalmazkodik a pillanatnyi igényekhez. Mindez azonban függ a bevitt tápanyagok minőségétől, mennyiségétől, az igénybevételtől, a szervezet általános állapotától és természetesen a májfunkciótól.
Látható tehát, hogy a cukor nem kizárólag a szánk, az izmaink és a zsírszövetünk között cirkulál és alakul energiává, esetleg zsírrá, hanem jóval összetettebb rendszerben hasznosul rendkívül bonyolult folyamatoknak és szabályozásnak alávetve, amiben nem mindig az izom jelenti a prioritást, sőt. A fentiek alapján belátható, hogy amennyiben megvonjuk magunktól a cukrot, azzal könnyen a fizikai teljesítőképességünknek, az izmaink fejlődésünknek szabhatunk határt, hiszen a cukorra nélkülözhetetlen igényt formálnak az életfunkciókat ellátó szerveink és ezek mögött az izmok igénye háttérbe szorul.
A cukor tehát jó. A cukor szükséges. A cukor létszükség az emberi szervezet számára.
Ami rossz, az a mértéktelenség, amikor a bevitel és a szükséglet nincs arányban. Emögött leggyakrabban a fizikai inaktivitás és rossz minták – rossz táplálkozás, alacsony egészségtudatosság – húzódnak meg.
Végezetül még egy dolog, ami a cukorbevitel fontosságát mutatja: Az inzulinválasz legerősebb fiziológiás ingere a cukor. A sejtek az inzulin hatására lesznek képesek felvenni és hasznosítani a tápanyagokat. A tápanyagok akkor hasznosulnak a leginkább, ha köztük cukor is található, ami kiváltja az inzulin elválasztását. (Ez még akkor is így van, ha egyes aminosavak is képesek bizonyos mértékű inzulinválaszra.)
A testépítők legfőbb félelme a negatív nitrogénegyensúly, az izomvesztés. Nem az extrém edzés, hanem az éheztetett izmok edzése vezet a negatív nitrogénegyensúlyhoz. A dolgozó izmok legjobb tápláléka pedig a cukor.
Mértékkel.
Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek
0 Megjegyzések