Hirdessen itt

Meghűlés ellen csipkebogyó

Az őszi útszélek, irtások szép, pirosló dí­sze a vadrózsa (Rosa caniná) termése, a csipkebogyó, népi nevén hecsedli. A cso­korban álló tojásdad gömbök valójában áltermések. A tűzpiros héjú vacok alatt hú­zódnak meg a valódi, bolyhos aszmagtermések. A csipkebogyó értéke a C-vitamin­ban, cukorban, pektinben és nyomelemek­ben gazdag húsos vacok. A régi korok em­bere ínyenc gyümölcsként fogyasztotta a kellemetlen, szőrös termésektől megtisztí­tott csipkehúst, de adták sorvadásos bete­geknek is.

A csipkebogyó a tél folyamán szerveze­tünk ellenálló képességének fokozására kiváló. Megelőzésre vagy meghűlés ese­tén mindenféle mesterséges vitaminkészít­ménynél hasznosabb.

Kellemes gyógyír egy pohár csipketea vagy egy szelet hecsedlilekvárral megkent kenyér.

A csipkebogyó gyűjtésére október vé­gén, novemberben indulhatunk útnak. Lehetőleg ne a forgalmas utak szélé­ről gyűjtsük a gyümölcsöt, válasszuk inkább a védettebb erdőszélek, mezők bokrait.

Több rózsafaj, így a ligeti, a molyhosodó, a keménylevelű és a japán rózsa termé­se is begyűjthető. Nálunk azonban vadon a vad-, más néven csipkerózsa a leggyako­ribb. Legjobb, ha száraz, napos időt vá­lasztunk a gyűjtéshez, mert így nem pené­szedik meg az értékes gyógynövény a tás­kánkban, kosarunkban.

A csipkebogyót frissen is felhasznál­hatjuk, nyersen is fogyaszthatjuk. Hosszabb idejű tárolásra azonban valamilyen módon tartósítani kell.

A legegyszerűbb a szárítás, amit végezhetünk úgy is, hogy a húsos vackot megtisztítjuk az aszmagtermésektől, de benne is hagyhatjuk azt. A megmosott csipkebogyókat hosszában félbe vágjuk, és tepsiben 1-2 ujjnyi vasta­gon elterítve, sütőben vagy a fűtőtesten, állandó forgatás mellett szárítjuk. A C-vi­tamin magas hő hatására elbomlik, ezért a szárítási hőmérséklet 40 0C-nál nem le­het magasabb. Körülbelül 2 kilogramm friss termésből 1 kilogramm szárítmány lesz, ha tisztítva szárítjuk, akkor 4 kilo­gramm friss vacokhúsra van szükség eh­hez a mennyiséghez. A szárított csipke­húst száraz, levegős helyen, legfeljebb egy évig tárolhatjuk.

A tél folyamán tea­ként fogyaszthatjuk. A teát, szintén a C-vitamin védelme érdekében úgy készít­sük, hogy a felforralt és néhány percig hűtött vízben 1-2 órán át áztatjuk a bogyókat.

A legfinomabb teát friss csipke­húsból készíthetjük, ilyenkor 20 perc áztatás is elegendő. Az erőt adó italt frissen facsart narancslével és mézzel tehetjük még pikánsabbá.

Hecsedlilekvárt úgy készíthetünk, hogy a megtisztított, kimagozott csipkehúst há­rom órára annyi vízben tesszük fel főni, amennyi ellepi. Azután literenként fél ki­logramm cukrot adunk hozzá, és sűrűsö­désig főzzük. A lekvárt bodzabogyóval és narancslével ízesíthetjük.

Vadhúsok mellé igazán ízletes csemege a csipkebogyószósz, amit úgy készítünk, hogy 5 dkg vajon megpirítunk egy evőka­nál zsemlemorzsát, amit felöntünk 3 deci vörösborral, majd felforraljuk. Hozzáte­szünk annyi csipkelekvárt, hogy besűrű­södjön, végül citromlével ízesítjük.

Kellemes lélekmelegítő ital a csipkebo­gyó bor. Ennek elkészítéséhez 3 kilo­gramm megtisztított csipkebogyóhoz 2 li­ter vizet öntünk, és 2-3 napig állni hagy­juk. Azután 6 liter vízben feloldunk 3 kilo­gramm cukrot, felforraljuk, majd kihűtve a csipkebogyóhoz öntjük, és egy hónapon át meleg helyen állni hagyjuk. Ezután átszűr­ve és üvegekbe töltve, ledugaszolva, hű­vös helyen tartva körülbelül fél évig tart­hatjuk el.

Bodnár István
kertészmérnök
Nagybakta

Forrás: karpatinfo.net

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések