Nehéz elképzelni, vajon mit tenne Jézus, ha 2020-ban egyszer csak visszatérne az emberek közé. Mégis hogyan tudna kitűnni a tömegből? Elkezdene spiritualitással átitatott szentbeszédeket tartani? Borrá változtatná a vizet, vagy átsétálna egy tavon? Erre egy David Copperfield-szintű bűvész is képes. Esetleg politikai mozgalmat indítana? Sokan hinnének neki vagy inkább Jeruzsálem-szindrómás őrültnek tartanák?
Ezen a dilemmán zongorázik végig a Netflix Messiás című sorozata, amely egy a szíriai polgárháborúban feltűnő titokzatos férfiról szól. A hosszú fekete hajú, Krisztus-arcú férfi gyújtóhangú beszédet mond Istenről (vagy Allahról) az ostrom alatt álló damaszkusziaknak. Közben égi jelként egy hatalmas homokvihar csap le a városra, visszavonulásra kényszerítve a túlerőben lévő Iszlám Állam csapatait.
A csodás eseménynek hamar híre megy, és sokan al-Masih-ként (arabul messiásként) kezdik el a férfit, aki szerintük megmentette a várost a terroristáktól. Al-Masih hamarosan Izrael felé vezeti az őt követőket, hogy Palesztinába menjenek. A csoportra hamarosan az amerikai hírszerzés is felfigyel, tartva attól, hogy az al-Kaida és az Iszlám Állam után valami újfajta terrorszervezet jöhet létre.
Egy spirituális Homeland
A politikai összeesküvésekkel, titkosszolgálati ármánnyal és misztikummal átszőtt történet sokban emlékeztet a Homelandre, azzal a különbséggel, hogy itt az amerikai elnökségre pályázó Nicholas Brody őrmester helyett egy csodatévő világmegváltó-jelölt történetét követjük végig.
Az al-Masih (Mehdi Dehbi) mellett feltűnő szereplők különféle hozzáállással szemlélik az egyre népszerűbbé váló próféta tevékenységét. A kezdetektől szkeptikus CIA-ügynök, Eva Gellner (Michelle Monaghan) igyekszik kibogozni a titokzatos messiás háttérsztoriját, és bebizonyítani, hogy nem az, akinek mondja magát. Hasonló célja van a kegyetlen módszereiről híres izraeli ügynöknek, Aviram Dahannek (Tomer Sisley) is.
Mások viszont Jézus második eljövetelét látják a titokzatos szír férfiben. Az Iszlám Állam ostromából megmenekülő palesztin srác, Jibril (Sayyid El Alami) teljesen a „messiás" hatása alá kerül, és meghalni is képes lenne érte. De hasonló megvilágosodáson megy keresztül egy texasi kisváros lelkésze, Félix (John Ortiz) is, aki a találkozás előtt anyagi kilátástalanságában saját templomát is felgyújtaná, hogy egy kis pénzhez jusson a biztosítótól.
Ezekben a karakterekben közös, hogy mindegyik súlyos magánéleti válságon megy keresztül. Al-Masih pedig nem csak jól ismeri ezeket a problémákat, hanem megoldása is van rájuk. A reménynek azonban ára van, és a sorozat előrehaladtával kiderül, nem biztos, hogy szerencsés saját problémáink megoldását egy messiásjelöltre bízni.
Az irritáló Jézus
Az irritáló Jézus
Hasonlóan a Homelandhez, itt is a folyamatos dilemma tartja izgalomban a nézőt: akkor most ez tényleg a megváltó vagy egy istenkomplexusos szélhámos hülyített be mindenkit?
De amennyire izgalmas választás a vallási témaválasztás, annyira kockázatos is: a hívő nézők egy részénél biztosan kiveri a biztosítékot, hogy egy szíriai menekült muszlim-zsidó-keresztény ökumenikumenizmust és a mostani világrend végét hirdeti. Mindemellett elég komoly kritika is megjelenik mind a kereszténységgel – főleg annak Amerikában népszerű karizmatikus-evangelista vonalával –, mind pedig az iszlámmal szemben. A muszlim országokban egyébként sok néző sérelmezi, ahogyan a sorozat ábrázolja az iszlám vallást.
A nem vallásos nézőknek viszont az lehet idegőrlő, hogy a sorozatban végig benne van a metafizikai megagiccs végkifejletének lehetősége: az egyik pillanatban úgy tűnik, végre fény derül al-Masih kóklerségére, aztán a következőben megint történik valami isteni csodatétel.
A sok izgalom mellett azért van néhány szerencsétlen pontja is a produkciónak, az egyik al-Masih karaktere. Jézus azért mégiscsak egy mindenkivel közvetlen, sarut viselő, hippiszerű valaki volt, aki segített az elesetteken és magasról tett az ókor társadalmának vasszigorú hierarchiájára.
A sorozat messiása azonban távolságtartó, öntelt, bennfenteskedő és tekintélyelvű figura, akivel nem egyszerű azonosulni, ami azért fontos lenne egy világmegváltó esetében. Persze vannak Krisztus-szerű mozzanatai, de azért al-Masih (akit vélhetően az Adidas és a Nike is szponzorál, mert vagy 6 részen keresztül a két márka logójával ellátott kapucnis pulcsiban hirdeti az igét) több alkalommal is a slamasztika közepén hagyja a követőit.
Elvarratlan szálak
Elvarratlan szálak
A sorozat másik gyengesége, hogy a külön szálakon futó cselekmények nem érnek össze, az utolsó részben kicsit olyan, mintha a készítők levegőben hagytak volna sok mindent. Persze sok mindent megmagyarázna, ha a Netflix egy második évadot is berendelt volna a sorozatból, ám erről egyelőre nincsenek hírek.
Így viszont kicsit le is zárták, meg nem is a Messiást, ami a gyengeségeivel együtt is egy izgalmas kérdésket feszegető sorozat, amit érdemes megnézni.
0 Megjegyzések