A Kreml pénzt áldoz egy stratégiailag fontos régióra, ám a hűség nem megvásárolható.
Az említett beszéd óta a Kreml által támogatott jelöltek közül többen elvesztették a kormányzóválasztást a két legnagyobb távol-keleti régióban, kétségessé téve Putyin irányítását a hatalmas, stratégiailag fontos területeken, amelyek közelebb vannak Tokióhoz, Szöulhoz és Pekinghez, mint Moszkvához.
Az elmúlt öt évben Putyin azzal hencegett Hszi Csinping kínai elnöknek, Sinzo Abe japán és I Nagjon dél-koreai miniszterelnöknek Vlagyivosztokban a Keleti Gazdasági Fórumon, hogy az orosz Távol-Kelet ipari termelése közel 22 százalékkal nőtt.
A hatalom központosítása már 2000-ben Putyin védjegye lett, és az erőfeszítés, amelyet távol-keleti projektekbe fektetett, érthető, ugyanis Oroszországnak a Nyugattal az ukrajnai háború kitörését követően bekövetkezett szakítása fokozta a Távol-Kelet stratégiai fontosságát.
A távol-keleti kudarcok azonban éppen amiatt a temérdek készpénz, energia és politikai figyelem miatt különösen fájóak, amelyeket Putyin erre az országrészre pazarolt, hiszen kiderült, hogy mindezek ellenére Moszkva nem tette magát kedvessé a helyiek előtt.
Putyinnak van egy problémája a Távol-Keleten, amelyet szokásos módszerekkel nem tud megoldani. Érdekes lesz megnézni, van-e rugalmassága ahhoz, hogy más megközelítéseket próbáljon ki. Ha nincs, a rendszer fenyegetése és központosító impulzusa megnő.
0 Megjegyzések