„Képzeljék el, milyen lenne, ha csupán az autópályák mentén lévő területekről volnának pontos térképeink, s a legjobb esetben is csak elmosódott elképzeléseink lennének a Csomolungmáról vagy a Grand Canyonról. Pontosan ez a helyzet az óceánok esetében, a tengerfenék nyolcvan százalékát nem térképezték fel modern eszközökkel. A Marsról és több holdról nagyobb felbontású térképeink vannak, mint saját bolygónk víz alatti területeiről” – így írja le a Tengerfenék 2030 projekt célját a fő finanszírozó, a Nippon Foundation nevű alapítvány.
A japán nonprofit szervezet célja, hogy 2030-ig elkészüljön a Föld területének 71 százalékát borító tengerek és óceánok pontos térképe: a sekélyebb vizekben 10x10, a legnagyobb mélységekben pedig 100x100 méter kiterjedésű lenne a legkisebb kivehető részlet. Most valóban csak a „főutak” mentén lévő térségek pontos adatai ismertek, hatalmas területeken még azokkal a pontatlan számokkal dolgoznak, amelyeket a múlt évszázadban végzett zsinóros mérések révén kaptak: a vízbe eresztett kötél végére nehezéket kötöttek, s azt figyelték, hogy az mikor éri el a talajt.
A projekt vezetői tudják, hogy önállóan aligha képesek megvalósítani a tervet – egy korszerű kutatóhajónak is ezer évébe telne, amíg hanghullámaival letapogatná az összes tenger altalaját –, így a Nippon megkísérli összefogni a térképészeti erőfeszítéseket. Az UNESCO-val együttműködő alapítvány regionális központokat hoz létre, amelyek egyik feladata az lesz, hogy összegyűjtsék a már meglévő térképeket, például a különféle kutatóhajók vagy akár halászbárkák által szerzett adatokat. Miközben digitalizálják és egységesítik az adatállományt, koordinálják az önkéntes jelentkezők, illetve a különféle kutatóintézetek munkáját, hogy elkerüljék az adatgyűjtés megduplázását. Ugyancsak fontos feladat, hogy további finanszírozókat keressenek, a Nippon által felajánlott közel húszmillió dollár nem lesz elég a teljes munka elvégzésére.
Miközben már megkezdődtek a mérések, sorra érkeznek az információs adományok: 28 nemzetközi szervezet szállt már be a térképezésbe. Legutóbb a 2014-ben, valószínűleg valahol Délkelet-Ázsiában eltűnt maláj utasszállító repülőgép roncsai után hiába kutató amerikai cég, az Ocean Infinity adta át a Nipponnak 120 ezer négyzetkilométernyi, tenger alatti terület digitális térképét.
A megvalósítást közvetve a Shell is segítette. Az olajipari cég korábban díjat hozott létre azok számára, akik elsőként megépítenek egy olyan, szárazföldről vagy a levegőből indítható autonóm járművet, amely minimális emberi beavatkozással képes feltérképezni a tengerfeneket azokon a helyeken, ahol a mélység 2000–4000 méter között van. Emellett a járműnek alkalmasnak kell lennie arra is, hogy észlelje, ha szokatlan, régészeti szempontból, illetve egyéb okból figyelemre méltó tárgyra bukkan. A versenyt egy angliai cég, a Hushcraft nyerte meg, amelynek önvezető hajója hosszú ideig képes rögzíteni a tengerfenék adatait, s azokat rádiókapcsolaton a szárazföldön lévő központba juttatni. A SEA-KIT nevű robottérképezővel állítólag a töredékére lehet csökkenteni az adatgyűjtés költségeit, s most a Nippon több ilyen eszközt is bevet.
A tengerfenékföldrajz pontos megismerésének nem csak elvont tudományos jelentősége van. Amellett, hogy végül talán megtalálhatják a Malaysia Airlines 370-es járatán közlekedett Boeing–777-es roncsait, a tengerfenék ismeretével jobban megérthető az óceánok működése is: az áramlatok erősödésének, gyengülésének és irányváltásának vagy a norvégiai gleccserek visszahúzódásában észlelhető különbségeknek az oka. Pontosabb lehet a gyilkos szökőárak előrejelzése, s ezzel emberi életek százezrei menthetők meg. De a tengeri viszonyok pontos ismeretével könnyebbé válik a víz alatti kábelek lefektetése, illetve a halállomány kezelése is.
0 Megjegyzések