Bár Brüsszel ünnepelne, itthon káosz ütné fel a fejét, ha vasárnap nem a kormánypártok nyernék a választást – véli Morvai Krisztina. A független EP-képviselő a lapunknak adott interjúban nem tartja kizártnak, hogy Vona Gábor és az „új jobbikosok” koalíciót kötnek a szemkilövető és migránspárti erőkkel.
– Az utóbbi hónapokban több alkalommal is nyilatkozott belpolitikai kérdésekben. Mi vitte rá, hogy a nemzetközi frontvonal mellett belügyekben is hangot adjon véleményének?
– Európai parlamenti képviselőként – a hazám sorsáért aggódva – kötelességem felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenlegi európai uniós bevándorláspolitika tükrében mi történhet Magyarországgal az április 8-i választások után, ha ezt a választók bölcsessége nem akadályozza meg. Brüsszelben manapság az a jelszó, hogy „Új Európát építünk”. Világossá kell tenni a magyar emberek előtt, hogy ez mit is jelent: fel kívánják számolni a nemzeteken alapuló államokat, Európai Egyesült Államokat akarnak létrehozni, és „sokszínű, befogadó, toleráns, szolidáris” Európát terveznek. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy minden tagállamra nézve kötelezővé tennék a migránsok tömeges befogadását. Rendkívüli mértékben aggaszt, hogy minden egyes olyan ellenzéki párt, amelynek esélye van bejutni a parlamentbe – ideértve a Jobbikot is – folyamatosan hangsúlyozza az „Európai Unióhoz való közeledésünk” fontosságát, jelentőségét. Márpedig minden magyar embernek világosan kell látnia: az Európai Unió és a tömeges migráció, illetve a tagállamoknak az erre történő rákényszerítése egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Azt állítani, hogy „szeretnék jó kapcsolatokat az Európai Unióval, de nem szeretnék tömeges bevándorlást Magyarországon” olyan, mintha azt mondanám a zöldségesnél: szeretnék egy doboz tojást, de a sárgája nélkül. Az EU és a tömeges bevándorlás, Magyarország bevándorlóországgá tételének veszélye egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Brüsszeli munkám során látom azt, hogy hova vezethet, ha a magyar választópolgárok ezt az összefüggésrendszert nem látják világosan. Ezért kényszerített rá a lelkiismeretem, hogy megszólaljak, és elmagyarázzam, hogy mi a tétje az április 8-i választásoknak.
– Kapott is érte hideget-meleget. Nem bánta meg?
– Igen sok gyűlölködő, rendkívül primitív kommentet kapok a Facebookon. Megdöbbent, hogy a balliberálisok és az „új jobbikosok” milyen elképesztően elfogultak és ellenségesek tudnak lenni. Természetesen lehet, hogy régi jobbikosok is vannak a kommentelők között, ez esetben viszont azon csodálkozom, hogyan lehetett ennyire átmosni az agyukat, hogyan juthattak odáig, hogy elfogadják Vona Gáborék nyilvánvaló közeledését a szemkilövető és migránspárti erőkhöz. Azt sem értem, hogyan feltételezhetik, hogy engem „megvett a Fidesz”. Elsősorban is szomorú, hogy emberek sokasága azt feltételezi, hogy ha valaki aggodalommal és felelősséggel szólal meg hazája érdekében, akkor kizárólag személyes, anyagi vagy egzisztenciális érdekek motiválhatják. Másodsorban: ha én „megvett ember” lennék, akkor szép csöndben elücsörögtem volna a Jobbik listáján megválasztott képviselőként Brüsszelben, nem szóltam volna egy szót se, nem ellenkeztem volna, amikor észleltem, hogy milyen elképesztő irányba indult el ez a párt. Ez nekem lényegesen egyszerűbb és kényelmesebb lett volna. Nem így tettem. Minden ellenkező híreszteléssel szemben: nem ajánlott fel a Fidesz nekem európai parlamenti képviselői helyet a következő ciklusra, és még ha így történne, akkor sem fogadnám el. Minden kétséget kizáróan lényegesen nehezebb lett az életem az elmúlt időszakban, de mégsem bántam meg, hogy megszólaltam. Kötelességem felhívni a magyar emberek figyelmét arra, hogy mi az április 8-i választás tétje.
– Magyarország pár napon belül választ. Korábban úgy fogalmazott, a Jobbik és a baloldal között az LMP az összekötő szál. Ön szerint lesz az utolsó pillanatban valamilyen megállapodás?
– Megállapodás már most nyilvánvalóan van. Ezt elsősorban – több más jel mellett – abból is feltételezem, hogy minden ellenzéki párt arra biztatja választóit, hogy „szavazzanak a legesélyesebb ellenzéki jelöltre”. A Jobbik és Vona Gábor honlapjain is az az útmutatás szerepel, hogy mindenki kattintson a kireszavazzunk.hu oldalra, állapítsa meg, hogy választókörzetében ki a legesélyesebb ellenzéki jelölt, és arra szavazzon. Ez azt a sokkoló felhívást is magában foglalja, hogy amennyiben a DK–MSZP jelöltje az adott körzetben a legesélyesebb, akkor a jobbikosok is az illetőre szavazzanak. Ezen olyan mélyen meg vagyok döbbenve, hogy nem találok szavakat.
– Ön szerint milyen forgatókönyvek létezhetnek, ha a kormányoldal nem kap többséget vasárnap?
– Ebben Gyurcsány Ferenc kivételesen igazat mondott: káosz.
– Mi az a felállás, ami nem okozna ön szerint káoszt? Elképzelhető, hogy a Jobbik egy széles koalícióra lép a baloldali, liberális pártokkal? Mi történhet egy, a kormánypártok részéről elveszített választás másnapján?
– Sajnos nem tartom kizártnak, hogy a Jobbik egyfajta „szivárványkoalícióra” vagy „horrorkoalícióra” lépjen a baloldali és liberális pártokkal. Ismételten azt tudom hangsúlyozni: teljes káosz! Brüsszelben pedig diadalittas ünneplés. Úgy fogják érezni, hogy sikerült Magyarországot térdre kényszeríteni, összedőlt az utolsó bástya, megszűnt az utolsó akadály a kényszerbetelepítések, a felső határ nélküli kötelező kvóták előtt.
– Az ellenzéki pártok mindegyike azt állítja most, hogy nem bontaná le a kerítést, és hazánk nem válna bevándorlóországgá. Az Európai Parlamentben is ezt az álláspontot képviselik az ellenzéki EP-képviselők?
– Balliberális képviselőtársaim következetesen kiállnak az EU tömeges migrációra épülő bevándorláspolitikája mellett az Európai Parlamentben. Teljesen elképzelhetetlennek tartom, hogy ne így történne abban az esetben, ha Magyarországon ők kerülnének kormányra.
– Brüsszelben nyáron döntenek a kényszerbetelepítési tervről. Mire számíthatunk, ha ekkor Vona Gábor vagy Gyurcsány Ferenc képviseli Magyarországot?
– Brüsszelben hatalmas az izgalom és a várakozás. Meggyőződésem, hogy a kényszerbetelepítésről szóló döntést sem véletlenül időzítették a magyarországi választásokat követő időszakra. Azt várják, hogy az utolsó bástya ledől, és semmi akadálya nem lesz annak, hogy rákényszerítsék a tagállamokat az Európai Unió terveinek végrehajtására. Az említett politikusokban sem erőt, sem következetességet, sem elszántságot nem látok arra, hogy ezt megakadályozzák.
– Legutóbbi beszélgetésünkkor azt mondta, az európai migrációs politika annyira abszurd, életszerűtlen és embertelen, hogy csakis valamilyen gonosz, ördögi terv állhat mögötte, de azt nem tudná megmondani, hogy Soros-e az egyes számú tervező. Most is így látja?
– Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy a „nyílt társadalom politikáját”, ideértve a tömeges népvándoroltatás és az Európába történő betelepítés tervét az egyes globális erők és az Európai Unió együtt hajtják végre. Tény és való, hogy a Soros György nevével fémjelzett, általa finanszírozott, világméretű és Magyarországon is erős hálózatnak rendkívül meghatározó szerepe van ebben.
– Mára bizonyossá vált, hogy Soros Györgynek komoly befolyása van az Európai Unióra és a bevándorlással kapcsolatos döntésekre. Soros György és szervezeteinek tevékenysége ön szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelent?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden egyes olyan szervezet, amelyet Soros György pénzzel támogat, nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Tudomásom szerint például a jogászi munkámmal és kutatási területemmel összefüggő témákban dolgozó, a nők és gyermekek elleni erőszak megelőzésével és kezelésével foglalkozó szervezetek is kapnak pénzt Soros büdzséjéből. Nem gondolnám, hogy ők mondjuk nemzetbiztonsági kockázatot jelentenének. Ugyanakkor a médiából egyre világosabb, hogy számos olyan szervezet van, amely meg nem engedhető eszközökkel próbálja befolyásolni Magyarország jövőjét, különös tekintettel a migrációs politikára és a tömeges bevándoroltatásra. Ez nyilvánvalóan nemzetbiztonsági kockázat.
– Felmerült, hogy Soros György áll a szlovák belpolitikai válság mögött, miként szerepe lehetett az ukrán Majdan-forradalom kirobbantásában is.
– Döbbenten láttam a televízióban, hogy egy fiatal szlovák oknyomozó újságírót és menyasszonyát meggyilkoltak, vélhetően az újságírói munkájával összefüggésben. A hírek alapján arra lehetett következtetni, hogy az emberek erre a tragédiára és bűncselekményre reagálva vonultak az utcára. Nem látom át annyira a szlovákiai viszonyokat, hogy állást tudnék foglalni az Ön által feltett kérdésben. Ami a Majdant és Ukrajnát illeti: mindenki számára világos, hogy az ország helyzetét még rosszabb irányba fordító „népfelkelés” hátterében különböző külföldi szervezetek cselszövései is álltak. Aligha csodálkozhatunk, hogy ha ezek között is élen jártak a Soros György nevéhez köthetőek.
– Újabb országban nyert választást a bevándorlásellenes erő. Ausztria után Olaszországban döntöttek úgy, nem kérnek a brüsszeli elképzelésből. Az Európai Parlamentben érezhető bármilyen változás?
– Egyre nagyobb a feszültség, a riadalom. Amikor én odakerültem 2009-ben, még nagyon szűk kisebbséget jelentettünk mi, az „EU-szkeptikus” és értelemszerűen a tömeges migráció ellen küzdő politikai erők képviselői. Azóta nagyon nagy változásoknak lehettek szemtanúi a brüsszeli vezetők, illetve képviselők. Nem tartható fenn sokáig az az állapot, hogy hatalmas szakadék tátong a politikai elit és az általuk elviekben „képviselt” lakosság, az emberek között. Tapasztalható, hogy a migráció által sújtott országok népessége egyre inkább „öntudatra ébred”, és a választásokon olyan erőkre adja a voksát, amelyek megakadályozhatják a további betelepítéseket, az illegális migránsokat pedig igyekeznek hazatoloncolni. A legnagyobb jelentősége változatlanul Magyarországnak van, mi vagyunk a példakép – a visegrádi országokkal karöltve. Mi törtük át a hallgatás falát, mi mentünk először szembe a brüsszeli akarattal. Szeretném, ha erre sokkal több magyar ember büszke lenne. Nos, ezért is olyan nagy az izgalom ezekben a napokban, a magyarországi választások előtt. Az osztrák, majd az olasz és most a magyarországi választások igen forró hangulatot teremtenek az Európai Unió épületeinek falai között. Rajtunk a sor, hogy bizonyítsuk: nem vihetik keresztül az akaratukat Európa népeinek ellenállásával szemben!
– Minority SafePack néven indult egy uniós polgári kezdeményezés az egyes kisebbségek védelmében. Magyarország kivette részét az aláírások gyűjtéséből. Mire számíthatunk, ha az unióban napirendre veszik ezt a petíciót?
– Az, hogy mit hozunk ki majd ebből a sikeres petícióból, rajtunk is múlik. Az a tapasztalatom, hogy az Európai Unió politikusainak, bürokratáinak fogalma sincs arról, hogy mit is jelent az a fogalom: őshonos nemzeti közösségek. Egyszerűen nem értik, mit jelent az, hogy egy erdélyi, felvidéki, délvidéki vagy kárpátaljai magyar ember megszületett valahol, ott élt, és egyszer csak, anélkül, hogy ezt kívánta volna, egy másik ország állampolgára lett, annak nyelvét kellett beszélnie, ahogy a megrendítő Kárpátia-dalban halljuk: „Így lett Kovács Máriából Maria Kovachova.” Én magam többször fölszólaltam Trianon, illetve az elszakított magyarok jogfosztottságának ügyében. Nem szakadt le a csillár Brüsszelben, és egyre több képviselőtársam felbátorodott. A sikeres petíció nyomán rá kell kényszerítenünk az Európai Uniót, hogy egyfelől megértse: az emberi jogok, így az emberi méltóság, az anyanyelvhasználat joga, az anyanyelven történő oktatás joga, az egyesülési és gyülekezési jog, illetve mint kollektív emberi jog, a nemzeti önrendelkezés/autonómia joga megilleti az elszakított területeken élő európai polgárokat. A feladat az lesz, hogy ezeket a jogokat, ezek elismerését és érvényesítését jogszabályok útján kötelezővé tegyék. Én 2019 júliusáig leszek európai parlamenti képviselő, nagyon bízom benne, hogy az eredményeket még ott, Brüsszelben láthatom – és ami még fontosabb: bízom abban is, hogy Délvidéken, Felvidéken, Erdélyben és Kárpátalján járva (az utóbbi is fontos, hiszen Ukrajna az Európai Unió társult állama), nos tehát, hogy ezeken az elcsatolt területeken is fogom, fogjuk érzékelni a változást.
– Ön tudott arról, hogy Vona Gábor a szélsőséges iszlamista militáns szervezettel, a Szürke Farkasokkal ápol szoros barátságot?
– Nem tudtam erről.
– Mi a véleménye Mirkóczki Ádám azon kijelentéséről, miszerint a Jobbik 2010 előtti retorikája nem volt igaz?
– Mirkóczki Ádám mint a Jobbik egyik vezetője nyilvánvalóan ismeri az akkori és a mostani helyzetet is. Ha ő ezt állítja, akkor kénytelen vagyok hinni neki. Ahogy többször is nyilatkoztam ezekben a napokban: mélyen megdöbbentett a beismerés, ez életem egyik legnagyobb csalódása.
– Mit érzett, amikor az a Heller Ágnes buzdított a Jobbikkal való összefogásra, aki még a 2006-os történéseket is tagadta?
– Amikor Heller Ágnes, aki kérdésemre az Európai Parlament ülésén 2006-tal kapcsolatban sajátos angolsággal azt állította, hogy senkit nem lőttek és nem kínoztak 2006 őszén, nos, amikor ő elkezdte reklámozni a Jobbikot, és arra biztatni a balliberálisokat, hogy szavazzanak a Jobbik Magyarországért Mozgalomra, akkor éreztem, hogy nagyon nagy a baj. Arra kérek minden jobbikost, hogy alaposan gondolkozzon el: milyen érdeke fűződhet Heller Ágnesnek és a többi balliberális, 2006-ot tagadónak ahhoz, hogy a Jobbikra történő szavazásra buzdítsa elvtársait. Az én gyanúm a következő: Gyurcsány, illetve a balliberális erők a Jobbik hátán próbálnak visszakapaszkodni a hatalomba.
– Mára egyértelmű, hogy Simicska Lajos bekebelezte a Jobbikot, az oligarcha médiafelületet adott a pártnak, de nyilván nem ingyen. Milyen árat kérhetett a médiavállalkozó?
– Nem látok bele a Jobbik és Simicska Lajos kapcsolatába, ezért erről nem is szeretnék nyilatkozni.
– Ön szerint ki diktál a Jobbikban?
– Fogalmam sincs, hogy jelenleg ki diktál a Jobbikban. Azt tudom, hogy nem azok, akik 2006-ban a könnygázt szívták, elszenvedték a kardlapozást, a lovasrohamokat, a gumilövedékeket. Aligha diktálhatnak azok, akik 2002 és 2010 között a nemzeti ellenállást szervezték, és az volt a legfőbb céljuk, hogy a nemzetellenes erőket eltávolítsák a hatalomból. Ha most ők irányítanák a Jobbikot, akkor ugyanolyan határozottan fellépnének a balliberális oldalhoz való közeledés ellen, mint ahogy én teszem.
– Korábban úgy tűnt, hogy a Jobbikban egyesek kivárnak, és bizalmat szavaznak Vona néppártosodásának, de mára egyre többen mondanak ellent. Gondolok itt Novák Elődre vagy Gaudi-Nagy Tamásra. Önnél melyik volt az a pont, ahol úgy érezte, meg kell szólalnia?
– Két eseményt tudok felidézni. Az egyik: a hódmezővásárhelyi választás után rendkívül megalázónak tartottam, hogy a Jobbik pénzéből és energiáival támogatott Márki-Zay Péter első útja Botka László szocialista polgármesterhez vezetett, akitől ünnepélyesen átvette az Európai Unió zászlaját. Ezzel kétszeresen is „szemen köpte” az őt támogató Jobbikot. Egyfelől, amiért nem például Toroczkai László polgármesterhez ment el ugyanabban a megyében látogatóba, másodszor pedig az Európai Unió zászlaja mint szimbólum – amely manapság elválaszthatatlan a tömeges migrációtól – reményeim szerint változatlanul nem igazán kedves a jobbikos szavazóknak. Márki-Zay emellett azonnal kinevezett egy szocialista alpolgármestert. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy miután ő állítólagosan a megalázott, megfélemlített emberek képviselője, nem habozott azonnal kirúgni a több évtizede ott dolgozó jegyzőket – táppénz alatt –, és elkezdte diktafonra rögzíteni minden egyes beszélgetését a munkatársaival. Vajon az ilyenek fogják felszámolni a kétségtelenül meglévő munkahelyi kiszolgáltatottsági problémákat? A másik esemény az volt, amikor Varga-Damm Andrea képviselőjelölt Facebook-posztjából az derült ki, hogy a Jobbik elkezdte relativizálni és jelentékteleníteni a 2006 őszén történteket. A csúcspontot pedig az jelentette, hogy Vonáék meghirdették: „szavazzunk mindenhol a legesélyesebb jelöltre (legyen az akár DK–MSZP-s is)”. Ezek a dolgok elfogadhatatlanok, sőt elviselhetetlenek és egyben sokatmondóak számomra.
– Toroczkai László miért hallgat még mindig?
– Ezt Toroczkai Lászlótól kellene megkérdezni.
– A csalódott nemzeti radikálisok, egykori Jobbik-tagok, gárdisták tüntettek Vona szélkakas-politikája ellen, és új képviseletre vágynak. Ön szerint megújulhat még a Jobbik?
– Nem véletlenül nem léptem be sem a Jobbikba, sem más pártba. Alkalmatlan vagyok a pártkeretek között történő politizálásra. Annyit viszont tudok – és egyet is értek vele –, hogy egy párt stratégiáját, értékrendjét, elveit és gyakorlati működését a párt tagjainak kell meghatároznia. Következésképpen: amennyiben a Jobbik tagsága változást akar, akkor azt nyilvánvalóan el is fogják érni.
– Korábban azt mondta, befejezi politikai pályafutását. Ha meghívnák egy új nemzeti radikális pártba, elfogadná a felkérést?
– 55 éves vagyok. Felelősségteljesen kell sáfárkodnom azokkal az évekkel, amik hátravannak munkaképes életemből. Úgy gondolom, hogy a legtöbbet azzal tudok tenni, ha jogászként állok a kiszolgáltatott emberek mellé, és erre tanítom a joghallgatókat, jövendő ügyvédeket, ügyészeket, bírákat. Nem szeretnék politikusként tevékenykedni.
– Ön szerint sikerül megtörnie Brüsszelnek Magyarországot április 8-án?
– Bízom a magyar emberek bölcsességében és hosszú távra szóló, felelősségteljes gondolkodásukban. Tisztában vagyok vele, hogy nagy a felháborodás a korrupció, a közpénzekkel való rossz bánásmód és például a munkahelyeken, más közösségekben gyakran tapasztalható kiszolgáltatottság miatt. Ugyanakkor egy percig sem hiszem, hogy a privatizációs ügyletekben élen járó, hétfőn még Marxot, pénteken meg már csak a tőkét éltető baloldal lenne az, amely a korrupciótól megszabadítaná az országot. Hasonlóképpen nem hiszem, hogy az olyan emberek, mint a munkatársait azonnal kirúgó és velük szemben végtelenül bizalmatlan, megalázó módon megnyilvánuló Márki-Zay Péter-félék jobb közérzetet tudnának teremteni a munkahelyeken és úgy általában Magyarországon. Ellenkezőleg! Véleményem szerint az emberek kiszolgáltatottsága még nagyobb lenne – azt, hogy mi mindenre képesek a balliberális erők, megtapasztalhattuk 2002 és 2010 között, különösen 2006-ban. Azt, hogy a magyar közélet megszabaduljon a korrupciótól, hogy a munkahelyeken és máshol ne érezzenek az emberek kiszolgáltatottságot, azt csak mi magunk tudjuk elérni. Világossá kell tenni: a diktatúra és a demokrácia között az egyik legnagyobb különbség, hogy a diktatúrában az állam ellenőrzi és korlátozza polgárát, a demokráciában a polgár ellenőrzi és korlátozza a hatalmat. Ez a valódi rendszerváltás, és ami ebből elmaradt, azt a bátor polgárok közösségének kell véghezvinnie. Önbecsülés, méltóságérzet, jogtudat és bátorság kell ehhez, nem pedig nagyot mondó és össze-vissza ígérgető politikusok. Én európai parlamenti képviselőként részese voltam annak a csodának, ami az elmúlt évek során bekövetkezett Magyarország Európában elfoglalt helyzetében. Sokáig valóban szinte gyarmat és gyarmattartó viszony volt hazánk és az Európai Unió között. Megszeppent, megfélemlített kisgyerekként viselkedtek politikusaink a nemzetközi színtéren. Mostanra eljutottunk odáig, hogy példaképet jelentünk egész Európa, pontosabban Európa népei számára. Magyarországnak óriási szerepe van abban, hogy megvédjük kontinensünk lakosságát és hagyományos értékeit, így a kereszténységet is. El sem tudok képzelni egy visszarendeződést, amikor újra „merünk kicsik lenni”… Bízom benne, hogy április 8-án Brüsszel veszít, a hazájukért felelősséget érző magyar emberek pedig nyernek!
0 Megjegyzések