Az ókori Közel-Keleti népek április elsején ünnepelték az újév kezdetét. A hagyományt a napjainkban élő asszírok, szírek tovább folytatják, ez alkalomból nagy ünnepségeket szerveznek.
Az ősi akkád nyelven Akitu búzát jelent, és történészek szerint a sumérok óta a földrajzi Szíria, vagyis a Termékeny Félhold területén, ezen a napot ünnepelik az év első napját.
Az Akitu a termékenységre, a megújulásra, és újjászületésre utal. Ennek alkalmából 12 napos ünnepséget rendeztek, aminek az ideje alatt tilos volt háborút vívni.
Az első öt nap előkészületekkel – imákkal, varázslatokkal, állatáldozatokkal, és két kis faszobor kifaragásával – telt. A negyedik napon Marduk szobra előtt felolvasták a babiloni Teremtés-eposzt. Az ötödik napon Marduk temploma megtisztulási szertartáson esett át. Megérkezett a szobra által megszemélyesített Nabú isten Borszippából, a király pedig belépett az Észagilába, Marduk templomába. Ott levették róla kardját, jogarát, minden királyi jelvényét, az urigallu-pap pedig pofon ütötte, meghúzta a füleit és megparancsolta neki, hogy boruljon le Marduk előtt, és esküdjön meg, hogy nem feledkezett meg Marduk tiszteletéről, Babilon jólétéről és mindig igazságosan kormányzott.
A pap ezután megvigasztalta a királyt, majd még egyszer megütötte, s ezután visszaadta a királyi jelvényeit. Ha a király könnyekre fakadt, az jó ómennek számított Babilon számára. A hatodik napon a két kifaragott faszobrot lefejezték Nabú isten előtt, és elégették. A többi város istenei ezután érkeztek meg. A kilencedik napon a király belépett Marduk szentélyébe és „megfogta a kezét”. Talán ekkor zajlott le a szent nász a király és egy papnő között. Az istenek ezután kocsira szálltak, és kimentek a felvonulási úton a várostól északra lévő akítu-templomhoz. Itt az istenek a tizedik napon ajándékokat kaptak a királytól – Nabú-naid 150 kg aranyat és 5 tonna ezüstöt adott felirata szerint. A tizenegyedik napon az istenek visszatértek az Észagilába, ahol egy lakomán vettek részt. Ezután hazatértek városaikba.
Már a középbabiloni korban, a kassziták idején egyfajta álkirályság kapcsolódott az ünnepekhez. Kiválasztottak egy rabszolgát, aki az uralkodó helyett „uralkodott” 11 napon át, majd ennek leteltével kivégezték. Ez a szakrális király rituális, szerencsehozó meggyilkolását, feláldozását helyettesítette. Ebből a szokásból alakult ki a „pünkösdi király” szokása, Rómában a saturnalia és a különböző helycserés bolondoknapja.
Asszír újév
A babiloni újévi ünnepségeket az Asszír Birodalom idején az asszír királyok részvételével is megtartották – a helyi szokásoknak megfelelően egész Mezopotámiában, így. pl. Ninivében is megünnepelték –, az Óperzsa Birodalom idején azonban abbamaradtak, Assur és Babilon elnéptelenedett. Az asszírok túlélő utódai, kultúrájuk feltámasztása jegyében a 20. században felújították az ünnepségeket először az Amerikai Egyesült Államokban, de ma már Törökország területén is megtartják.
Akitu ünnepség képekben a világ minden tájáról:
A Közel-keleti keresztény népek asszírok, szírek, arámik, káldok, és mandeusok tartják még a régi hagyományokat és nagy ünnepségeket rendeznek hazájukban, Szíriában és Irakban. A népirtások elől elmenekülő Közel-keleti keresztények a diaszpórákban erős közösségeket alkotnak és rendszerint felvonulásokat fesztiválokat tartanak.
A kanadai asszírok hét évvel ezelőtti ünnepsége:
Az Akitu hozza el a békét a Közel-Keletre?!
Szír és iraki értelmiségiek azon dolgoznak, hogy a Közel-keleti országokban az Akitu állami ünnep legyen.
„A közös hagyomány és múltnak köszönhetően az Akitu újjákovácsolhatja az egységet a viszályokkal teli szír és iraki felek között.” –vélekedik Sulejamn Yousef szír történész.
Salim Matar iraki kutató szerint az Akitu-t állami ünnepé kellene nyilvánítani, amit az iraki társadalom minden része megünnepelhetne. Ez elősegítené az egység és a béke megteremtését az országban.
A Szíriai Arab Köztársaság kormánya először két éve tett hivatalosan felhívást, hogy az emberek ápolják hagyományukat és ünnepeljék meg az Akitut.
Európában is tavasszal tartották az Újévet
Európában az Újévet sokáig március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony illetve április 1.-én a Tavasz kezdetének napján ünnepelték. A hagyomány egészen a keltákig ered, akik ezen a napon ajándékkal lepték meg szeretteiket. Gergely naptár, 1582-ben nyilvánította az év kezdetének január 1-jét, amit a francia király IX Károly is megerősített egy rendeletben. Elfogadása azonban nehézkesen ment.
Egyes kutatók szerint, ha az emberek újra összhangot akarnak kialakítani a természettel, akkor a tavasz, az újjáéledés idejére kellene visszarakni az emberi évek indulását-zárását.
Nem csak az asszírok és szírek ünneplik ekkor Újévet, hanem számos ázsiai nép, az indiaiak, afgánok, thaiok, japánok a mai napig tavasszal kezdik az újévet. A Nowruz a perzsa újévet is szintén tavasz kezdetén tartják, amit szintén több országban megünnepelnek.
A pénzügyi év pedig világszerte több országban áprilisban indul. Többek között Kanadában, az Egyesült Királyságban, Indiában és Hongkongban a kormány üzleti éve április 1-jétől március 31-ig tart, és a társasági adót az ez idő alatt keletkezett eredmény szerint állapítják meg.
Orienralista.hu – Sinoda
0 Megjegyzések