E hét végén ünneplik a keresztények a húsvétot, amely a vallás legfontosabb eseménye, az „ünnepek ünnepe” (sollemnitas sollemnitatum).
A hagyomány szerint a nagyhét előzi meg, amely virágvasárnaptól nagyszombatig tart. A nagyhétről, Jézus utolsó hetének minden napjáról a Biblia Újszövetségi része ad eligazítást. Emellett azonban történelmi adatok, személyek és helyszínek is alátámasztják a történteket, új sorozatunkban ezeket mutatjuk be.
A húsvét gyökerei a pészahra, a zsidó ünnepre vezethetők vissza. Ezekben a napokban, az egész Szentföld megmozdult, hatalmas tömegek indultak a vallási központba, Jeruzsálembe. Egy új vallás alapítójaként nem véletlen tehát, hogy Jézus is erre az időszakra időzítette színre lépését. Az egy hétig tartó pészah minden napján különleges áldozatokat mutattak be a templomokban, az első és a hetedik napon pedig szombati munkaszünet volt. Egy csapat galileai zarándok élén Jézus is ide tartott.
Egy héttel az ünnep előtt Jerikó felől érkezve, déltájban érkeztek Betániába, Jeruzsálemhez közel, az Olajfák hegyének keleti oldalán fekvő kicsi falucskába. Ezt ma al-Eizarija városával azonosítják, amely Lázár helyét jelenti, itt található ugyanis egy sír, amelyet legalább a 4. század óta Lázár sírjaként emlegetnek. Itt támasztotta fel a Biblia szerint az elhunyt Lázárt Jézus.
Jézus a szentírás szerint Simonnál szállt meg, akit korábban kigyógyított a leprából. Az Újszövetség szerint itt zajlott le a hét első szimbolikus eseménye, ami arra utalt, hogy Jézus tudja: útja a halálba vezet. Mária egy drága olajjal telt alabástromkorsó tartalmával tisztította meg a fáradt vándor lábát és a hosszú hajával szárazra törölte. A tanítás szerint, bár ezért egyes tanítványok nagyon megdorgálták, ő ezzel akarta Jézus iránti szeretetét és megbecsülését kifejezni.
Meditációja után Jeruzsálembe indult, ám előbb azonban megkérte egyik tanítványát, hogy bevonuláshoz kerítsen neki egy szamarat, hogy ennek hátán vonulhasson be a városba. Ez is hordoz magában szimbolikus tartalmat, ugyanis azt jelzi, hogy ő nem politikai messiásként jött, nem harci lovon akarta elfoglalni a várost, hanem a békesség fejedelmeként érkezett. Bevonulása kisebb népünnepély lett, az emberek pálmaágakat és legdíszesebb ruháikat terítettek elé az útra.
Barkát szentelnek a templomban. Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére a húsvét előtti vasárnapot virágvasárnapnak nevezzük. Általánosan elterjedt szokás a nagymise előtti barkaszentelés, amelyet a pap aztán kioszt a hívek között. A megszentelt barkának gyógyító, rontásűző szerepet tulajdonítottak, és rendszerint leszúrták a földbe, úgy tartva, hogy elűzi a férgeket. Szintén liturgikus szokás a lábmosás. Általában magas rangú egyházi személyek mossák meg ilyenkor tizenkét ember lábát.
0 Megjegyzések