A szabadkőművesek "sötét" világa – Soha nem látott felvételek a több évszázados titkos társaság tagjainak mindennapjairól

Nem lovagolnak kecskéken, de fel kell tűrniük a nadráguk szárát. Nem akarják a barátságukat a pályafutásukhoz felhasználni, de furcsa kézfogásuk van. És nem úgy tűnik, hogy világuralomra törekednének, ahhoz túlságosan elfoglaltak a számos ceremóniájuk megtanulásával.

A szabadkőműveseket régóta tartják titkos szervezetnek azzal vádolva tagjait, hogy a hatalom átvételét tervezik a világon.

Néhány korábbi szabadkőművest, köztük Winston Churchillt, Wellington hercegét, Lord Kitchenert, VII. Edwardot, VIII. Edwardot és VI. Györgyöt valamint Fülöp herceget még azzal is megvádolták, hogy a markukban tartják az egész államot.

Egy új dokumentumfilm készült erről a talányos testvériségről, amely a szabadkőművesek meglehetősen prózai oldalát mutatja be. Kicsit olyanok, mint egy megdicsőült vacsora klub.

“A nyilvánosság rólunk alkotott megítélése egyáltalán nem reális,” – mondja Jonathan Spence. Az egykori bankár az Angliai Egyesült Nagy Páholy nagymestere, a három helyettes egyike, amelynek vezetője történetesen a királynő unokatestvére, az 50 éve szabadkőműves Kent hercege. (1)

“Már régóta gondolkodunk azon, hogy szembenézünk a mítoszokkal. Ha megmutatjuk, hogy mi is ez az egész valójában – például van egy szabadkőműves kézfogás, de csak ünnepélyes használatra -, akkor az emberek jobban megérthetnek bennünket.”

A Nagy Páholy 2017-ben ünnepelte 300-ik évfordulóját, ami jó alkalom volt arra, hogy a szélesebb közönség is bepillantást nyerjen a titkos társaság tagjainak mindennapjaiba.

“A szabadkőművességnek az elmúlt 30 évben nyitottabb volt a politikája, hogy megpróbálja megmutatni az embereknek, hogy mik is vagyunk,” – mondja Jonathan. – És mivel ez a tricentenáriumunk, jó alkalom volt arra, hogy beengedjük a kamerákat.

A szabadkőművesség eredetileg a 14. századi kőfaragók által létrehozott céhekre épült. Ahogy az ősi kőfaragók egyik munkahelyről utaztak a másikra, kézfogásokat hoztak létre azért, hogy felismerjék az ember tapasztalatait, mivel a szabadkőművesek minden szinten más kézfogást használtak.

A kesztyűket és kötényeket, amelyeket a kőfaragók viseltek a védelem kedvéért, még ma is viselik, és egyre inkább díszessé váltak, ahogy egy szabadkőműves egyre feljebb jutott a ranglétrán a szervezeten belül.

A szögmérő és az iránytű, a simító és a vízszintező olyan eszközök, amelyekre minden kőfaragónak szüksége van, amelyek ma már a szabadkőművesek  nemzetközileg elismert jelvényei.

A szabadkőművesek alapvető tételei, hogy mindnyájan egyenlőek (ezért hívják egymást testvérnek), és hogy ma, a kővel való munka helyett magukon dolgoznak, hogy “jobb emberekké váljanak“. Ahogy egyre keményebben dolgoznak magukon, például jótékonysági munkát végeznek, egyre magasabbra jutnak a hierarchiában.

Ahhoz, hogy szabadkőművessé váljon valaki, online lehet jelentkezni vagy más szabadkőműves ajánlhatja be a jelöltet. A szervezetnek mintegy hatmillió tagja van világszerte, Angliában és Walesben 200 ezer. A találkozóikat hetente kétszer, vagy csupán évente négyszer tartják, és a szabadkőművesek több páholy tagjai is lehetnek, vagy utazásuk közben újakat látogathatnak meg.

A tagság itt az első világháború után 300 000-re emelkedett, miután a férfiak csatlakoztak, hogy újjáépítsék a testvériséget. A csoport a 30-as években föld alá kényszerült, amikor a fasiszták és a nácik célpontjaivá váltak. A koncentrációs táborokban 200 000 európai szabadkőműves halt meg.

“Amikor elkezdtük a sorozat elkészítését, nem értettem, hogy a 21. században az emberek miért szeretnének csatlakozni valamihez, ami a kézfogásról és a kötényekről szól, és csak férfiak vesznek részt benne,” – mondja Emma Read, a sorozat producere.

“Nagyon idejétmúltnak tűnt, ezért megnéztük, hogy mennyire fontos ez a 21. században. De ez az egész felnyitotta a szemünket. Néhányan a hagyományok miatt vannak ott, de sokak számára új barátságok létrehozásáról szól. Ez a világ legrégebbi társadalmi hálózata.”

Különböző szabadkőművesekkel találkoztunk, akik elmondták, hogy a szervezet hogyan segített nekik olyan nehéz időkben, mint például amikor meghalt a partnerük vagy súlyos betegség esetén.

“A szabadkőművesek lehet, hogy egy nagyon hagyományos intézmény, de ez egyúttal a férfiak számára is fontos támogató hálózatot jelent, ami engem meghökkentett,” – mondja Emma, aki egy évet töltött azzal, hogy nyomon követte a szervezet tagjainak életét. (2)

(1) – http://www.ugle.org.uk/about/whos-who

(2) – http://www.dailymail.co.uk/femail/article-4389870/

Forrás: Új Világtudat