Regébe illő mulatságos történeteket is feljegyeztek a Szent Koronával kapcsolatban az elmúlt ezer esztendőben. Mindenki ismeri az azóta szállóigévé vált „Lepsénynél még megvolt” kabarétréfát.
Na pontosan így vesztette el Bajor Ottó herceg a Szent Koronát, Magyarországra tartva, az út porában.
A blama azután esett meg, hogy az Árpád-ház kihalását követően a magyar trónra kerülő ifjú Vencel király helyzete kilátástalanná vált, ezért apja, Vencel cseh király Prágába vitte fiát és a koronázási ékszereket. Vencel a német–cseh békéért lemondott a magyar trónról. Ám az egyezséget megszegve a koronát nem a német király által kijelölt Károly Róbertnek, hanem szövetségesének, Bajor Ottónak adta.
Ottó Magyarországra indult, hogy elfoglalja új birodalmát, és mert el akarta kerülni ellenségeit, illetve a feltűnést, a koronát egy külön erre a célra csináltatott nagy vizes hordóba rejtette. Amit aztán egy éjjel elveszített.
A király és kísérete visszafordult megkeresni, és meg is találták az út közepén.
A Képes Krónika beszámolója szerint így: „S amint embereivel csendes éjtszaka lovagolt, az országúton, melyen sok vadász keresztül megy vala, a csobolyó a nyeregkápából a szíjak, melyekkel kulacs módjára föl vala kötve, véletlenül elódzván úgy elveszett, hogy senki észre nem vette. Azután viradat felé, amint látták hogy az a drága kincs oda van, nagy ijedten vissza nyargalának, amily sebesen csak nyargalhatának, és sok ember közt áthaladván a koronát, melyet senki meg nem talált, az országút közepén a földön heverve meglelék.”
A krónikások szerint ez égi jel volt, hogy Ottó nem maradhat király élete végéig, és csakugyan így is történt. Ottó 1307-ben Erdélybe indult, mert feleségül kívánta venni Kán László erdélyi vajda leányát. Ám a vajda elfogta a magyar királyt, aki csak több hónapos rabság után szabadult, és lemondva magyarországi uralmáról meg sem állt Bajorországig.
1309. június 15-én királlyá Károly Róbertet koronázták meg, de csak egy ideiglenes kellékkel, mert az igazi Szent Koronát a vajda még mindig magánál tartotta. Ez valóságos diplomáciai botránynak számított, mivel a magyar szokásjog csak a Szent Koronával történő koronázást ismerte el érvényesnek. Kán Lászlót kiátkozással fenyegette meg az érsekség, ezért aztán inkább lemondott a zsákmányról. Így kerülhetett 1310. augusztus 20-án Károly Róbert fejére az igazi korona.
Kényelmetlen fejfedő
Aligha viselték a magyar királyok a Szent Koronát, olyan kényelmetlen fejfedő volt. Erről Szemere Bertalan, a szabadságharc belügyminisztere is meggyőződött, amikor egyszer kíváncsiságból fejére tette. A korona nehéz és túlságosan nagy volt. Utóbbiról tanúskodik az a fotó is, ami az utolsó magyar királyról, IV. Károlyról készült, az eredeti koronázási ékszerekkel. Történészek máig vitatkoznak róla, hogy a királyi fejfedő egyik fele eredetileg királynők számára készült volna, és azért lett olyan nagy, hogy elférjen a terjedelmes női hajkoronán.
0 Megjegyzések