Eztúton is szívből jövő köszönetet szeretnék mondani Niedermüller Péternek, a Demokratikus Koalíció Európai Parlamentbe delegált képviselőjének, a 226 fős, Soros által kényeztetett tábor illusztris tagjának azért a gondolatért, amit mindenképpen el akart mondani az ATV Egyenes beszéd című adásában péntek este.
Ez így szól. „Amikor a magyar miniszterelnök azt mondja az állami rádióban, hogy a Soroshoz kapcsolódó szervezeteket és a soros ügynököket titkosszolgálati módszerekkel kell megfigyelni, akkor a magyar miniszterelnök azt mondja, hogy a politikai ellenzéket nem tekinti a demokratikus intézményrendszer részének, hanem Magyarországra veszélyt jelentő ellenségnek tekinti. Ez felrúgása mindenfajta demokratikus politizálásnak.”
Ez a tiszta beszéd, kedves Niedermüller Péter, ilyet ritkán hallani ellenzéki politikustól.
Ebben a gondolatában Niedermüller ugyanis a Soros-féle civil szervezeteket egyértelműen beleszámítja a balliberális ellenzéki pártok sorába. Úgy beszél róluk, ahogy az a valóságban van. Azaz a politikai ellenzék részéként tekint rájuk, amelyeket a magyar miniszterelnöknek a demokratikus intézményrendszer részeként kellene kezelni, figyelembe venni. (Függetlenül attól, hogy fedetten, titkosan működnek.) Niedermüller ostobán vádaskodik, hogy a miniszterelnök ezeket a szervezeteket Magyarországra veszélyt jelentőkként kezeli, amely felrúgása minden fajta demokratikus politizálásnak.
Niedermüller úgy tesz, mintha a Magyarországon működő mintegy hatvanezer civil szervezetből az a néhány tucat, amelyeket Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa révén támogat, jogosan teljesítenének nyilvánosan be nem vallott tevékenységet. Mintha ezek a civil szervezetek – mint például a Magyar Helsinki Bizottság, a Transparency International Magyarország vagy a most Brüsszelben magát szintén kiemelten exponáló Mérték Médiaelemző Műhely – jogosan vennének részt a magyar belpolitika alakításában.
Ez a feladat a magyar jogrendszerben a pártokat illeti, amelyek nyíltan felvállalják, hogy programjuk mentén le akarják váltani a kormányt és – ha a választóktól felhatalmazást kapnak, akkor e bizalom birtokában – abba az irányba akarják tolni az ország szekerét, amelyben előzetesen megállapodtak a rájuk szavazókkal.
A civil szervezetek vagy – Orbán Viktor szóhasználatával – inkább álcivil szervezetek azonban egyáltalán nem pártként viselkednek. Nem állnak ki a választók elé valódi szándékaikkal, hanem a háttérben dolgozva fejtik ki kormányellenes tevékenységüket. Külföldről jövő anyagi támogatás mellett (Soros) ugyanazért a célért dolgoznak, mint az ellenzéki pártok, csak feketén, valódi céljaikat letagadva, a magyar embereket félrevezetve, szisztematikusan lázítva a fennálló, a magyar többségnek nagyon is megfelelő jogállami, demokratikus államrend ellen. Olyan rossz társadalmi hangulat előállításban érdekeltek, amely révén végül – a reményeik szerint elbizonytalanodó emberek közreműködésével, szélsőséges esetben – akár a kormányváltás is elérhető, de legalábbis megcélozható.
Az álcivil szervezetek ezért tiltakoznak nagy hangon a civil törvény azon rendelkezése ellen, amely szerint kiadványaikban, mindenfajta nyilvános megjelenésük alkalmával – évi 7,2 millió forintos értékhatár felett – fel kell tüntetniük, milyen külföldi szervezet támogatja őket. Ezért sietett segítségükre az Európai Parlament a minap, hogy a civilek, a CEU és a kvóta ügyben kötelezettségszegési eljárást indítson Magyarország ellen, hogy a kormány lépjen vissza e szándékától.
Niedermüller Péter ellenzéki politikusként persze nem azt akarta elmondani az ATV-ben: amit a kormány állít az álcivilek és az ellenzéki pártok összefogásáról, összefonódásáról, az nagyon is igaz – de így sikerült neki. Ezért jár a köszönet.
Állításával ellentétben azonban nem az jelenti a demokratikus politizálás felrúgását, ha a kormány láthatóvá akarja tenni, hogy az álcivil szervezeteket ki pénzeli, kinek az érdekében fejtenek ki propagandatevékenységet, hanem ennek éppen az ellenkezője. Az jelenti az igazi veszélyt Magyarországra, ha az emberek nem tudják, hogy például a Magyar Helsinki Bizottság – amely számára tavaly jóval kevesebb, mint háromszáz adózó utalta át adójának egy százalékát, tehát rendkívül csekély a társadalmi támogatottsága – kinek a képviseletében lehetett jelen a LIBE bizottság ülésén Brüsszelben és pocskondiázhatta – egyébként teljesen alaptalanul – a magyarországi jogállamiságot. Nyilván azért, mert valakik (Sorosék) a háttérből megfizetik, s az Európai Bizottságnál is elérik, hogy a szervezet meghívót kapjon az ülésre.
Niedermüller Péter tehát miközben tiltakozott a titkosszolgálati eszközök nemzetbiztonsági érdekből való bevetése ellen, akarva akaratlanul azt is beismerte, hogy félti az olyan álcivil szervezetek létét, amelyek titokban, valódi szándékukat fel nem fedve igenis részesei a politikai baloldalnak, amely a kormány megdöntésére készül.
Aki Á-t mond, mondjon B-t is. Ne lepődjön meg azon, ha a külföldről pénzelt álcivilek a magyarországi közállapotokat destabilizálni akaró titkos szervezkedésével szemben a magyar kormány lépéseket tesz. S minden olyan törvényes eszközt felhasznál, amely hozzásegít a magyar állampolgárok biztonságának, Magyarország jövőjének garantálásához.
Orbán Viktor legutóbb az Echo Tv-ben ezt így fogalmazta meg: „Minden eszközt használni kell, amikor a magyar emberek biztonságáról, a magyar érdekek megvédéséről, Magyarország jövőjéről van szó. Minden, a nemzetközi gyakorlatban elfogadott eszközt használni kell.”
0 Megjegyzések