Miután hazánkban az öngyilkosság nagyon komoly problémának – megkockáztatom: afféle „népbetegségnek” – számít, így vélhetően igen sokan eltöprengtek már azon, hogy vajon hány és hány embert lehetne megmenteni, ha valahogyan előre kideríthetnénk, kiket is foglalkoztat az a gondolat, hogy eldobják maguktól az életet. Igen ám, de ez lehetetlen – mondja szinte mindenki. De vajon tényleg az?
Nos, nem feltétlenül, ugyanis kutatók olyan algoritmust készítettek – írja a nepszava.hu a Nature Human Behavior című szakfolyóiratban megjelent tanulmány alapján –, amely nemcsak arra volt képes, hogy az esetek mintegy 90 százalékában azonosítsa azokat a személyeket, akiknek öngyilkos gondolataik vannak, de a tesztcsoport azon tagjait is rendkívül jó hatásfokkal szűrte ki, akik korábban már megpróbáltak véget vetni az életüknek.
Amint az a dolgozatból kiderül, a Pittsburgh-i Carnagie Mellon egyetem pszichológiai tanszékének kutatói 17 olyan – 18 és 30 év közötti – fiatalt vontak be a kísérletbe, akik az elmúlt hónapok folyamán meséltek pszichológusaiknak öngyilkos gondolataikról. Ugyanakkor felkértek 17, kifogástalan mentális állapotban lévő, úgynevezett „neurotipikus” személyt ” (tehát olyanokat, akik az idegrendszeri fejlődése és állapota normális), hogy úgyszintén vegyenek részt a munkában. Ezt követően mind a 34 résztvevővel elvégezték az MRI (mágneses rezonancia) néven ismert képalkotó vizsgálatot, amely segít közvetlenül feltérképezni az agyi tevékenységet az oxigénnel teli vér áramlásán keresztül.
Amikor a kísérleti alanyok bekerültek az MRI-berendezésbe (ami egy körülbelül 2 méter hosszú henger), egy képernyőn 30 szót láttak megjelenni egymás után. Egyes szavak pozitív kicsengésűek voltak (életerő, gondtalanság, kedvesség, stb.), míg mások negatívak (kegyetlenség, aggodalom, sötétség, és így tovább). Tíz kifejezés pedig (így például: reményvesztett, gyászos, kétségbeesett) kifejezetten az öngyilkossággal és a halállal volt kapcsolatos. A kutatók ezután azt kérték pácienseiktől, hogy gondolkozzanak el minden szó értelmén, miközben ők megfigyelték az érintett agyi területeket azok működése közben.
Később a kutatók valamennyi MRI-felvételt betápláltak egy algoritmusba, a mesterséges intelligenciának pedig minden szó esetében jelezték, hogy az adott kép öngyilkos gondolatokat tápláló, avagy egészséges személyekhez tartozik-e. Ezután viszont olyan képeket mutattak a számítógépnek, amiket az nem ismert, s azt a feladatot kapta, hogy „osztályozza” az embereket aszerint, vannak-e szuicid gondolataik vagy sem. Nos, az algoritmus 91 százalékában jól „ítélt”. A tudósok ráadásul próbára is tették a programot, amikor 21 olyan – öngyilkosságot fontolgató illető agyáról készített – felvételt elemeztettek vele, amelyet azok rossz minősége miatt eredetileg kihagytak a vizsgálatból. Csodák csodájára az algoritmus 87 százalékban ekkor is helyes választ adott.
Végül a szakemberek csak az öngyilkos hajlamú betegekkel foglalkoztak, akiket két csoportba osztottak: az egyikbe (kilencen) azok kerültek, akik már kíséreltek meg öngyilkosságot, a másikba (nyolcan) viszont, akik még nem. Az algoritmus ismételten kiválóan működött: az esetek 94 százalékában felismerte azokat, akik már túl voltak első próbálkozásukon.
0 Megjegyzések