A bevándorlási válság tetőzése idején, 2015-ben az Európai Parlament foglalkoztatási és szociális bizottsága készíttetett egy részletes szakértői tanulmányt a munkaerőhiányról az unióban (Labour Market Shortages in the European Union – Study in focus).
A tanulmány félresöpri azt a mítoszt, hogy az EU munkaerőpiaci problémáinak megoldásához nélkülözhetetlen a határok korlátozás nélküli megnyitása a migránsok előtt. Márpedig ez a legtöbbet hangoztatott érv az uniós bürokrácia részéről a jelenlegi migrációs politikájuk védelmében, így ha ez hamisnak bizonyul, hiteltelen minden döntésük és intézkedésük, ami ezen alapul.
A tanulmány mindenekelőtt határozottan rögzíti, hogy nincs az EU-ban átfogó kvantitatív (mennyiségi) munkaerőhiány. Ami van, az kvalitatív (minőségi), tehát a képzett munkaerő iránti kereslet kielégítetlen, ráadásul régiós szinten is eltérő szakterületeken. Kizárólag egyes országokra – Ausztriára, Belgiumra, Németországra és az Egyesült Királyságra – korlátozódik a viszonylag nagyobb munkaerőpiaci szűkület tapasztalata, illetve néhány tagállam – leginkább Olaszország, Spanyolország és Belgium – esetében pedig a belső munkaerő-kínálat és -kereslet közötti regionális egyenlőtlenségre hívja fel a figyelmet a vizsgálat.
Bár kétségtelenül létezik egyes európai térségekben az a jelenség, hogy a képzettséget nem igénylő, relatív alacsony jövedelmet biztosító hivatásokat a hazai munkaképes lakosok nem töltik be, de ez csak meghatározott szektorokra korlátozódik (vendéglátás, mezőgazdaság), regionálisan eltérő és nagyrészt idényhez kötött. Ehhez képest a képzettség nélkül érkezett bevándorlók létszámát több mint ötven százalékra kalkulálják Németországban.
Ugyanakkor a tanulmány az alacsonyan képzett migránsokat ugyanúgy az inaktív kockázatú társadalmi csoportba sorolja, mint a fogyatékkal élőket a vagy betegeket, ami a szociális ellátórendszer további megterhelését jelenti. Arra is felhívják a figyelmet a szakértők, hogy az alacsony bérezésű képzetlen bevándorlók munkaerőpiaci jelenléte rossz hatással lehet a gazdasági fejlődésre is, hátrányosan befolyásolhatja a befektetési és technológiai fejlesztési kedvet. A tanulmány külön figyelmeztet a differenciálatlan, úgynevezett helyettesítő bevándorlási metódusnak megfelelő politika gazdasági és munkaerőpiaci veszélyeire, azt kifejezetten tökéletlen megoldásnak minősíti, felemlítve, hogy a bevándorlók nem pótolják az egyes iparágakban, szakmákban és szakképzettségi szinteken jelentkező hiányokat.
A tanulmány egyértelműen állást foglal amellett, hogy kizárólag a jóval kisebb volumenű, ütemezett és, ami a legfontosabb, „célzott bevándorlás” képes a kockázatok minimalizálása mellett a kvalitatív munkaerőhiány csökkenéséhez hozzájárulni. Ez azt jelenti, hogy olyan bevándorlási politikát és szelekciós mechanizmust lenne indokolt kialakítani, amelyik alkalmas arra, hogy a földrajzi, azaz tagállami és szakterületi szinten differenciált igényekhez igazodó képzett munkaerő beáramlását szervezze meg és kontrollálja.
Az Európai Parlament illetékes bizottságának készített tanulmány azt igazolja, hogy a harmadik világból történő korlátlan bevándorlás támogatására nem nyújt észszerű alapot az a hivatkozás, hogy a munkaerőhiány csökkentéséhez van szükség a bevándorlók tömegére. És ehhez még egy adat: az EU-ban élő nem uniós bevándorlók foglalkoztatási rátája már a tömeges bevándorlás előtt is csak 52,6 százalékos volt, ami a beözönlött áradat nyomán tovább romlott.
A munkanélküliségi ráta nyilvánvalóan radikálisan megemelkedik a nagy tömegű, képzetlen munkaerő beáramlásával, hiszen a kvalitatív munkaerő iránti igény a képzetlen munkaerőt nem tudja felszívni. Ez pedig elviselhetetlen módon megterheli a szociális ellátórendszert, ami a meghirdetett uniós célokkal szemben éppen hogy a jóléti társadalom fenntarthatatlanságához vezet. Arról nem beszélve, hogy milyen egyéb szociális, társadalmi és biztonságpolitikai kockázattal jár, ha a zömmel eltérő kulturális hátterű, munka nélküli népesség számbeli aránya hirtelen nagymértékben megemelkedik.
Németországban 2015-ben és 2016-ban 1 164 269 menekültkérelmet regisztráltak, ehhez képest a 2016 augusztusát követő egy év alatt mindössze hétezer (!) menedékkérő tudott elhelyezkedni. A német integrációs miniszter becslése szerint a befogadott migránsok mintegy háromnegyede tíz éven belül sem talál munkát.
A mai napig nincs válasz arra, hogy milyen érdekek indokolják azt, hogy az Európai Parlament szakbizottságának készült tanulmány egyértelmű megállapításai és következtetései ellenére azt a látszatot keltik a közvéleményben, hogy a nyugati társadalom jóléti életszínvonala megőrzésének egyetlen záloga a tömeges bevándorlás liberális menedzselése.
A szerző ügyvéd, Európa-jogi szakjogász
0 Megjegyzések