A Soros György által finanszírozott nemzetközi és hazai szervezetek tevékenységével kapcsolatban az utóbbi hónapokban éles politikai vita bontakozott ki.
Mindazok számára, akik figyelemmel kísérték a médiában megjelent információkat, egy új elem mindenképpen feltűnhetett. Eddig az emberek úgy vélték, hogy az egyes országok, szövetségi rendszerek közötti küzdelem mind a hidegháború évtizedei alatt, mind az 1990-es évek óta a titkosszolgálatok között folyik. Tudták, sejtették, hogy ennek döntő része a közvélemény számára láthatatlan.
Aztán az elmúlt években a különböző kiszivárogtatási botrányok következtében, illetve az internet adta másodlagos nyilvánosság kereteit kihasználva bepillantást nyerhettek a titkosszolgálatok világába. Ezt a hibrid háborút döntően már nem a szó klasszikus értelmében vett fegyverekkel vívják, hanem a kiszivárogtatások, dezinformációs játszmák, bomlasztó-lejárató akciók, hekkelések, befolyásolási műveletek jellemzik.
Ez év októberében Orbán Viktor miniszterelnök a nyilvánosság előtt adott feladatot a magyar hírszerzésnek és elhárításnak. Eszerint a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a közvélemény elé kell tárniuk, kik, miért és hogyan akarták befolyásolni a magyarok életét a bevándorlási krízis kezdete óta. A Soros György nevével fémjelzett, általa finanszírozott szervezetek beavatkoztak-e a hazánkkal kapcsolatos európai uniós döntések esetében, illetve, Magyarországon illegális eszközök, módszerek felhasználásával megkíséreltek-e beavatkozni az ország életébe.
Először is, el kell tudni választani azt a tevékenységet, amely még nem lépi át a jogállami kereteket, maximum feszegeti azt. Másrészt, az illegális műveletek behatárolását követően az alapoktól kell kezdeni a munkát. Márpedig azt le kell szögeznünk, hogy egy új területen végzett szakszerű, törvényes és eredményes titkosszolgálati munka meglehetősen időigényes. Ezért volt mosolyogtató, hogy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága alig egy hónap után már az elvégzett munka eredményeiről kért tájékoztatást.
Mirkóczki Ádám, a Jobbik képviselője pedig a rendőrségen tett kvázi feljelentést a Soros-szervezetek ügyében. Majd a rendőrség elutasító határozatát mutatta be bizonyítékként, hogy ilyen ügy márpedig nincs is. A képviselő úr mint a nemzetbiztonsági bizottság tagja, már rendelkezik alapismeretekkel a szolgálatok működéséről, tehát pontosan tudja, hogy néhány héttel a feladatszabás után igen ritkán kerül egy titkosszolgálati nyomozás nyílt szakaszba. Kérdése nem más, mint egyszerű blöff.
Majd egy hetilap festett meglehetősen sötét képet – címlapján a szó szoros értelmében is – arról, hogy a hazai civil szervezetek vezetőinek telefonjai miként kattognak, produkálnak furcsa jeleket. Magyarul, a szolgálatok már lehallgatják őket. Le kell szögezni, hogy a nemzetbiztonsági munka nem egyenlő a lehallgatással. Ha így lenne, az komoly szakmai problémákat jelezne.
Másrészt igazságügyi, illetve bírói engedély nélkül senkivel szemben nem lehet titkosszolgálati eszközöket használni. A nemzetbiztonsági törvény az engedélyező, a végrehajtó és a megrendelő szétválasztásával nagyon komoly törvényi garanciákat épített be a rendszerbe. Mindezek dokumentáltsága pedig gyakorlatilag lehetetlenné teszi a titkosszolgálati eszközök törvénytelen felhasználását.
Ennek a folyamatnak a harmadik lépéseként Demeter Márta LMP-s képviselő bejelentette, hogy pártja vezetésével „árnyékbizottságot” alakítanak, amelyhez várják a többi ellenzéki párt csatlakozását is. Ebben a jogilag értelmezhetetlen bizottságban azt szeretnék kivizsgálni, hogy a titkosszolgálatok nem élnek-e törvénytelen eszközökkel a választások előtt néhány hónappal. Erre a lépésre is rávághatnánk, hogy blöff.
De ez már ennél sokkal komolyabb dolog, hiszen egyrészt alkalmas arra, hogy elbizonytalanítsa a szolgálatok vezetését és végrehajtói állományát – ezzel munkájuk hatékonyságát is gyengítse –, másrészt úgy mutassa be ezeket a szervezeteket a közvélemény előtt, mint amelyek gyanús, sőt inkább törvénytelen módon végzett akcióikkal aláássák az ország demokratikus intézményrendszerét.
Ez pedig veszélyes játék. Különösen napjainkban, amikor a terrorfenyegetettség elleni fokozott munka mellett, a határainktól néhány száz kilométerre forró, háborús gócok alakultak ki. Az ellenérdekelt titkosszolgálatok aktivizálódásával is reálisan számolni kell, valamint a nemzetközi szervezett bűnözés ember-, kábítószer- és fegyvercsempész útvonalainak egyike is hazánkon mehet keresztül. Ebben a bonyolult helyzetben a szolgálatok elbizonytalanítása, lejáratása roppant veszélyes játék.
A legfrissebb hírek szerint a Soros Györgyhöz anyagilag és strukturálisan is kötődő szervezetek Magyarországon vidéki bázisok gyors ütemű kiépítésébe kezdtek. Főként az egyetemi városokat célozták meg, ami nem véletlen. Budapesten is láttuk az elmúlt években, hogy a fiatalok körében igyekeznek befolyást szerezni, tömegbázist kiépíteni. Olyan, gyorsan mobilizálható csoportokat akarnak létrehozni, amelyek hajlandók látványos utcai demonstrációk, állami szervezetek elleni blokádok, netán a rendőrség fellépését kiprovokáló erősz@kos megmozdulások végrehajtására.
A külföldi befolyásolást illetően pedig azt is ki kell jelenteni, hogy a veszély nagyságának, mélységének minél teljesebb és pontosabb feltárása érdekében az időben visszamenve kell a folyamatokat a lehető legalaposabban feltárni, az azt mozgató személyi kört a legpontosabban behatárolni. A folyamat nem az elmúlt hónapokban indult el. Hosszú évek óta zajlik a szisztematikus, tudatos építkezés, ami létrehozta ezt a struktúrát, amely képes igen hatékonyan fellépni a szervezeteket finanszírozó érdekcsoport gazdasági-politikai céljai érdekében. Ebből adódóan a megértésére, feltárására irányuló munka sem heteket vesz igénybe.
A terrorszervezetek tevékenységével szembeni elhárítómunka során a nemzetközi együttműködés egyik alapvető tapasztalata, hogy a pénz útját kell követni. Azt hiszem, hogy a befolyásolási műveletek esetében is igen komoly támpontot jelenthet annak megismerése, hogy valójában ki fizeti a „zenészt”. Mert mint tudjuk, annak a nótáját húzzák.
0 Megjegyzések