Nemrég azt nyilatkozta Stefan Löfven svéd miniszterelnök, hogy ő többet tud a gazdaságról, és jobban tud számolni, mint a közgazdászok.
A miniszterelnök e kijelentése akkor jutott eszembe, amikor előadást tartott az EU-ról, és említést tett azokról a kelet-európai országokról – elsősorban Magyarországot és Lengyelországot értve ide –, amelyek szerinte nem teljesítik az EU-kötelezettségeket, mivel nem akarnak migránsokat befogadni. Kijelentette: ezek az országok nem jogállamok, nem humánusak, hanem többnyire fasiszta és rasszista beállítottságúak, és az EU-t is csak bankautomatának tekintik.
A svéd emberek nagy része bosszankodik azon, hogy Löfven úr jóságos szíve többnyire csak a migránsokért dobog, mivel nekik biztosít szép, berendezett lakást. Egy fiatal svéd anyuka felháborodva nyilatkozta a tévében, hogy ő már nyolc éve van várólistán, azt remélve, hogy valamikor végleges otthonhoz jut. Nagy vita folyik ugyanis arról, hogy mi legyen azzal a több mint százezer migránssal, akik most különböző gyűjtőtáborokban vannak, de hamarosan lakást fognak kérni.
Löfven urat nem zavarja, hogy Svédország, amely valamikor példakép volt a szociális ellátás magas színvonala miatt, ma komoly problémákkal küszködik. Számos nyugdíjas például nem tud megélni a járadékából, amelyet 25-30 százalékos adó terhel, kénytelen szociális segélyt kérni kiegészítésképpen.
Az elhanyagolt vasutak, utak, a lerobbant egészségügy, valamint a leromlott oktatási rendszer sem foglalkoztatja a miniszterelnököt, aki szívesebben fordít pénzt a migránsok befogadására és integrálására, mint arra, hogy saját népe életszínvonalát megtartsa. Nacionalistának és rasszistának nevez minden olyan szervezetet és pártot, amelyik az ő gondolkodásától eltérően merészel nyilatkozni, és megkérdőjelezi a tömeges bevándorlást.
Stefan Löfven úr és a vele együtt kormányzó baloldali pártvezetők nincsenek tisztában azzal, hogy mi a különbség a nacionalizmus, amely egy személy saját népe iránti érzelmeit fejezi ki és a rasszizmus között, amely fajgyűlöletet jelent. Orbán Viktor miniszterelnök urat lefitymálóan nacionalistának szokták nevezni a svéd baloldali pártvezetők.
Az sem aggasztja Löfven urat, hogy naponta robbantanak valahol az országában, legyen az rendőrség, egy szórakozóhely bejárata vagy egy lakóház. Az EU-országokon belül sehol nem gyújtottak fel annyi migránsszállást, mint Svédországban. A miniszterelnök náciknak nevezi az elkövetőket ahelyett, hogy komolyan venné ezeket a jól látható és érthető jeleket.
Stefan Löfven büszkén jelentette be, hogy november 17-én Svédországban fognak összegyűlni az EU tagországainak vezetői azért, hogy rögzítsék azokat a már elfogadott szociális kötelezettségeket, amelyek szerint egy más EU-s országból jövő munkavállaló hasonló bérben kell hogy részesüljön, mint a befogadóország állampolgárai. Mivel ezért a demokratikusnak tűnő kötelezettségért Svédország harcolt legtöbbet az EU-n belül, eszembe jutott Löfven úr matematikája. Számításainak kiindulópontja az, hogy országában nincs elég képzett szakmunkás, orvos és több más területen dolgozó ember.
Ezért furfangos matematikai tehetséggel kiszámította, mennyit nyerhet országa azon, ha átcsalogatja azt a munkaerőt, amelynek a képzése rengeteg pénzbe került például a magyar, lengyel vagy román államnak. Tisztában van azzal, hogy terve csak akkor jár sikerrel, ha több pénzt ígér azoknak a munkavállalóknak, akik nem tudják, hogy Svédországban nehéz meggazdagodni, mivel magas az adó, magasak a lakbérek és az ingatlanárak.
Abban a délkeleti svéd városkában, ahol lakom, nem kevesebb mint tizenkét magyar orvos kapott munkát az utóbbi években. Gondolni sem merek arra, hogy mennyi pénzébe került a magyar államnak, jobban mondva a magyar adófizetőknek az a képzés, amelyben ezek az orvosok az egyetem elvégzéséig részesültek. Löfven miniszterelnök és más EU-s vezetők tudják, hogy a volt kommunista országok nem képesek versenyezni a nyugati országok fizetéseivel.
Érdekük nem az, hogy ezekben az országokban otthon kapjanak jobb fizetést a dolgozók, hanem az, hogy minél több hasznot húzzanak ezeknek az országoknak a hátrányos helyzetéből. Azzal is tisztában vannak, hogy a jó munkaerő elszippantása meg fogja gyengíteni e nemzetek gazdaságát és életszínvonalát.
Nem ez az első alkalom, hogy Svédország hasznot akar húzni más népek és országok kiszolgáltatott helyzetéből. A második világháború idején Adolf Hitler csapatait átengedték az országon, a németek rendelkezésére bocsátva a svéd államvasutakat. Északon, a svéd vizeken is szabadon mozoghattak a német hadihajók. A vonatok összesen 1 037 158 német katonát vittek Norvégiába Svédországon keresztül 1943. augusztus 15-ig.
Így fordulhatott elő, hogy az a Svédország, ahonnan a háború előtt egymillió ember vándorolt ki Amerikába a szegénység miatt, a második világháború után hirtelen gazdag és fejlett országgá vált. Arról, hogy honnan dőlt a pénz, Lövfen miniszterelnök már nem szeret beszélni. Szívesebben foglalkoznak a „fasiszta” Magyarországgal és Horthy Miklóssal. Azonban a saját szemükből kellene kivenniük a gerendát, nem pedig másokéban keresgélni a szálkát…
A szerző Svédországban élő teológus, író
0 Megjegyzések