Soros György – A menekültügyi rendszer újjáépítése.
Projektszindikátus, 2015. szeptember 26
Az Európai Uniónak felelősséget kell vállalnia a közös menekültpolitika hiánya miatt, amely átalakította az idei menekültek egyre nagyobb beáramlását egy kezelhető problémáról egy másik politikai válságra. Valamennyi tagállam önzően összpontosít saját érdekeire, gyakran mások érdekeivel szemben. Ez csapódott a pánikba a menedékkérők, a nagyközönség és a törvényért és rendért felelős hatóságok között. A menedékkérők voltak a fő áldozatok.
Az EU-nak átfogó tervre van szüksége ahhoz, hogy reagáljon a válságra, amely újra megerősíti a menedékkérők áramlásának hatékony irányítását, hogy biztonságos, rendezett módon és olyan ütemben valósuljon meg, amely tükrözi Európa képességét az elnyelésükre. Ahhoz, hogy átfogó legyen, a tervnek túl kell terjednie Európa határain. Kevésbé zavaró és sokkal olcsóbb a potenciális menedékkérők megóvása a jelenlegi helyükön vagy azok közelében.
A jelenlegi válság eredete Szíria, a szíriai népesség sorsának kell elsőbbséget élveznie. De más menedékkérőket és migránsokat nem szabad elfelejteni. Hasonlóképpen az európai tervet globális reakciónak kell kísérnie az Egyesült Nemzetek Szervezetének felügyelete alatt és a tagállamok bevonásával. Ez a szíriai válság terhét terjesztené több államra, miközben globális normákat állítana elő a kényszerű migráció problémáinak kezelésére.
Íme egy átfogó terv hat összetevője.
Először is, az EU-nak évente legalább egymillió menedékkérőt kell elfogadnia a belátható jövőben. És ehhez meg kell osztania a terhet tisztességesen – az a elv, amelyet a minősített többség végül a múlt szerdai csúcstalálkozón hozott létre.
Megfelelő finanszírozás kritikus. Az EU-nak minden egyes első két év során 15 000 eurót (16 800 dollár) kell biztosítania a lakhatási, egészségügyi és oktatási költségek fedezésére, valamint hogy a menekülteket vonzóbbá tegye a tagállamok számára. Ezeket az alapokat a hosszú lejáratú kötvények kibocsátásával lehet felhasználni, mivel nagyrészt kihasználatlan AAA hitelfelvételi kapacitással rendelkezik, ami további előnyökkel jár majd ahhoz, hogy az európai gazdaság számára indokolt pénzügyi ösztönzőket biztosítson.
Ugyanilyen fontos, hogy mind a két állam, mind a menedékkérők kifejezzék preferenciáikat a lehető legkisebb kényszerítéssel. A menekültek elhelyezése, ahol akarnak menni – és ahol akarják őket – a sikernek szinonimája.
Másodszor az EU-nak kell vezetnie a globális erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megfelelő támogatást nyújtson Libanonnak, Jordániának és Törökországnak az ezen országokban jelenleg élő négy millió menekült támogatásához.
Eddig csak az alapvető ellátáshoz szükséges finanszírozás egy töredéke merült fel. Ha az oktatás, a képzés és az egyéb alapvető szükségletek szerepelnek, az éves költségek legalább 5 000 euró menekültenként vagy 20 milliárd euróban. Az EU ma Törökországnak nyújtott támogatása, bár a múlt héten megduplázódott, még mindig csak 1 milliárd eurót tesz ki. Ezenkívül az EU-nak segítenie kell a térségben – többek között Tunéziában és Marokkóban – kedvező kereskedelmi státusú különleges gazdasági övezetek létrehozását, hogy vonzzák a beruházásokat és munkahelyeket teremtsenek mind a helyiek, mind a menekültek számára.
Az EU-nak éves elkötelezettséggel kell rendelkeznie a 8-10 milliárd eurós elsődleges országokkal, az egyensúly pedig az Egyesült Államokból és a világ többi részéből származik. Ezt kiegészíthetnék az európai menedékkérők támogatására kiadott hosszú lejáratú kötvények összegével.
Harmadszor, az EU-nak azonnal el kell kezdenie egy egységes EU menekültügyi és migrációs ügynökség létrehozását, és végül egy egységes uniós határőrséget. A 28 különálló menekültügyi rendszer jelenlegi helyzete nem működik: drága, nem hatékony, és vadon következetlen eredményeket hoz létre annak meghatározásában, hogy ki jogosult a menekültügyre. Az új ügynökség fokozatosan korrigálná az eljárásokat; közös szabályokat állapítson meg a foglalkoztatás és a vállalkozói szellem számára, valamint a következetes előnyöket; és dolgozzon ki hatékony, jogokat tiszteletben tartó visszatérési politikát azon menekültek számára, akik nem jogosultak menedékjogra.
Negyedszer biztonságos menedékhelyeket kell létrehozni a menedékkérők számára, kezdve Görögországból és Olaszországból a célországokba. Ez nagyon sürgős ahhoz, hogy megnyugtassa a pánikot. A következő logikus lépés a biztonságos útvonalak kiterjesztése a frontvonal régióba, ezáltal csökkentve a veszélyes mediterrán határátlépést előidéző migránsok számát. Ha a menedékkérők ésszerű esélye van arra, hogy végül elérjék Európát, sokkal nagyobb valószínűséggel maradnak ott, ahol vannak. Ez szükségessé teszi, hogy tárgyalásokat folytasson a frontvonalbeli országokkal az ENSZ Menekültügyi Ügynökségével együttműködve, hogy létrehozza a feldolgozó központokat – Törökországgal a prioritásként.
Az EU által kidolgozott operatív és pénzügyi mechanizmusokat fel kell használni a menedékkérők és a bevándorlók kezelésére vonatkozó globális normák megállapítására. Ez az átfogó terv ötödik része.
Végül, évente több mint egy millió menedékkérő és bevándorló befogadása és integrálása érdekében az EU-nak mobilizálnia kell a magánszektort – nem kormányzati szervezeteket, egyházi csoportokat és vállalkozásokat -, hogy szponzorként működjenek. Ehhez nemcsak elegendő finanszírozás szükséges, hanem a migránsok és a szponzorok közötti emberi és informatikai kapacitás is.
A háború sújtotta Szíriából való kivonulás soha nem válhat válsággá. Régóta megfogalmazódott, könnyű előre látni és kiemelkedően kezelhető Európa és a nemzetközi közösség. Orbán Viktor miniszterelnök ma is kidolgozott egy hatpontos tervet a válság kezelésére. De a menedékkérők és migránsok emberi jogainak a határok biztonságára vonatkozó alárendelt tervével fenyeget, hogy megosztja és megsemmisíti az EU-t azáltal, hogy lemond az építés értékeiről, és megsérti azokat a törvényeket, amelyeknek irányadónak kell lenniük.
Az EU-nak olyan valóban európai menekültpolitikával kell reagálnia, amely véget vet a pániknak és a felesleges emberi szenvedőknek.
George Soros
Rebuilding the Asylum System
Project Syndicate, September 26, 2015
The European Union needs to accept responsibility for the lack of a common asylum policy, which has transformed this year’s growing influx of refugees from a manageable problem into yet another political crisis. Each member state has selfishly focused on its own interests, often acting against the interests of others. This precipitated panic among asylum seekers, the general public, and the authorities responsible for law and order. Asylum seekers have been the main victims.
The EU needs a comprehensive plan to respond to the crisis, one that reasserts effective governance over the flows of asylum-seekers so that they take place in a safe, orderly way, and at a pace that reflects Europe’s capacity to absorb them. To be comprehensive, the plan has to extend beyond the borders of Europe. It is less disruptive and much less expensive to maintain potential asylum-seekers in or close to their present location.
As the origin of the current crisis is Syria, the fate of the Syrian population has to be the first priority. But other asylum seekers and migrants must not be forgotten. Similarly, a European plan must be accompanied by a global response, under the authority of the United Nations and involving its member states. This would distribute the burden of the Syrian crisis over a larger number of states, while also establishing global standards for dealing with the problems of forced migration more generally.
Here are the six components of a comprehensive plan.
First, the EU has to accept at least a million asylum-seekers annually for the foreseeable future. And, to do that, it must share the burden fairly – a principle that a qualified majority finally established at last Wednesday’s summit.
Adequate financing is critical. The EU should provide €15,000 ($16,800) per asylum-seeker for each of the first two years to help cover housing, health care, and education costs – and to make accepting refugees more appealing to member states. It can raise these funds by issuing long-term bonds using its largely untapped AAA borrowing capacity, which will have the added benefit of providing a justified fiscal stimulus to the European economy.
It is equally important to allow both states and asylum-seekers to express their preferences, using the least possible coercion. Placing refugees where they want to go – and where they are wanted – is a sine qua non of success.
Second, the EU must lead the global effort to provide adequate funding to Lebanon, Jordan, and Turkey to support the four million refugees currently living in those countries.
Thus far, only a fraction of the funding needed for even basic care has been raised. If education, training, and other essential needs are included, the annual costs are at least €5,000 per refugee, or €20 billion. EU aid today to Turkey, though doubled last week, still amounts to just €1 billion. In addition, the EU also should help create special economic zones with preferred trade status in the region, including in Tunisia and Morocco, to attract investment and generate jobs for both locals and refugees.
The EU would need to make an annual commitment to frontline countries of at least €8-10 billion, with the balance coming from the United States and the rest of the world. This could be added to the amount of long-term bonds issued to support asylum-seekers in Europe.
Third, the EU must immediately start building a single EU Asylum and Migration Agency and eventually a single EU Border Guard. The current patchwork of 28 separate asylum systems does not work: it is expensive, inefficient, and produces wildly inconsistent results in determining who qualifies for asylum. The new agency would gradually streamline procedures; establish common rules for employment and entrepreneurship, as well as consistent benefits; and develop an effective, rights-respecting return policy for migrants who do not qualify for asylum.
Fourth, safe channels must be established for asylum-seekers, starting with getting them from Greece and Italy to their destination countries. This is very urgent in order to calm the panic. The next logical step is to extend safe avenues to the frontline region, thereby reducing the number of migrants who make the dangerous Mediterranean crossing. If asylum-seekers have a reasonable chance of ultimately reaching Europe, they are far more likely to stay where they are. This will require negotiating with frontline countries, in cooperation with the UN Refugee Agency, to establish processing centers there – with Turkey as the priority.
The operational and financial arrangements developed by the EU should be used to establish global standards for the treatment of asylum-seekers and migrants. This is the fifth piece of the comprehensive plan.
Finally, to absorb and integrate more than a million asylum seekers and migrants a year, the EU needs to mobilize the private sector – NGOs, church groups, and businesses – to act as sponsors. This will require not only sufficient funding, but also the human and IT capacity to match migrants and sponsors.
The exodus from war-torn Syria should never have become a crisis. It was long in the making, easy to foresee, and eminently manageable by Europe and the international community. Hungarian Prime Minister Viktor Orbán has now also produced a six-point plan to address the crisis. But his plan, which subordinates the human rights of asylum-seekers and migrants to the security of borders, threatens to divide and destroy the EU by renouncing the values on which it was built and violating the laws that are supposed to govern it.
The EU must respond with a genuinely European asylum policy that will put an end to the panic and the unnecessary human suffering.
Forrás: Soros Terv
0 Megjegyzések