Nagyjából kilenc évtizede villamosították Szeghalmot és Füzesgyarmatot lakossági összefogás révén, ezzel kapcsolatban látott napvilágot nemrég Boross Zsigmond tollából egy kötet.
– Manapság már minden település be van kapcsolva az áramszolgáltatásba, mindenhova be van vezetve a villany, nem ez a csoda – mondta elöljáróban Boross Zsigmond. Bár már az első világégés előtt is felmerült, hogy villamosítsák a két sárréti települést, ábrándokká váltak ezek az elképzelések. 1925-ben aztán újra felerősödött az igény, és a szerző szerint az a legnagyobb szó – ahogy fogalmazott, csoda –, hogy ezt az emberek kérték.
– A megvalósítás nem volt egyszerű. Nem adtak rá állami támogatásokat, nem voltak akkoriban európai uniós források, illetve egyetlen multinacionális vállalat sem érkezett, hogy a későbbi haszon, profit reményében befektessen. A helyi embereket kellett megnyerni, hogy áldozzanak a fejlődésre. A részvénytársaság alakulása 1925. május 5-ére, tehát 92 évvel ezelőtti időpontra datálódik – ecsetelte. Egy-egy részvényt húsz pengő névértéken bocsátottak ki.
A jegyzések szerint 2800 részvényt vásárolt Szeghalom, 1600-at Füzesgyarmat, illetve magánszemélyek kezébe 2000 került – derül ki a kötetből. Boross Zsigmond szerint nagy tisztelet kell, hogy övezze az akkori vezetőket és polgárokat azért, hogy széles látókörrel bírtak, és hogy ennek köszönhetően Szeghalom és Füzesgyarmat megelőzte korát és a környékbeli településeket a villamosítás terén. Jelzésértékű: a pár kilométerre fekvő Csökmő csak a '60-as években kapott áramot.
A kivitelezésre visszatérve: a Ganz már akkor világhírű volt, villamosításhoz szükséges generátorokat, transzformátorokat gyártott, illetve több vállalkozás is működött, amelyek a kivitelezést végezték. Ezek közül az Agrolux Rt. lett a befutó, és vállalta a munkálatokat követően fél évig a rendszer működtetését, a személyzet kiképzését is. És akkor itt kell kiemelni a Békés megyéhez több szállal kötődő, Perneczky Géza „főmérnök úr” szerepét.
1899-ben született Dobozon. Bár gépészmérnöki végzettséget szerzett, a villamosítás területén kezdett tevékenykedni az Agrolux Rt. mérnökeként. Ő kapta meg a feladatot Szeghalom és Füzesgyarmat villamosítására, az első kapavágástól kezdve az üzemeltetésen át egészen addig, hogy ki kellett nevelnie a helyi szakembereket. Hatalmas tisztelet övezte, amit szaktudásával és szorgalmával vívott ki. Később országos jelentőségű hálózatokat is létesített.
Boross Zsigmond elmondta, hogy Szeghalmon 100-150, Füzesgyarmaton 80-90 fogyasztót szolgált a kezdetekben a 3 kV-os hálózat, illetve a közvilágítást is innen oldották meg. Főként 40, de a forgalmasabb helyekre 100 W-os lámpákat helyeztek ki. Az áramot – mondhatni – kis erőművekben állították elő gázolajjal, nem igazán voltak gazdaságosak. Szeghalmon és Füzesgyarmaton is három-három transzformátorállomás kapott helyet.
Boross Zsigmond a kötet születéséről elmondta: még a '70-es években készült egy emlékkönyv a Tiszántúl villamosításáról. Akkor sok-sok anyagot szedett össze Szeghalom és Füzesgyarmat kapcsán, amelyek egy iratgyűjtőben a szekrény tetejére kerültek, évtizedekre. Ezeket pár éve a helyi múzeum számára adományozta, munkatársa, Thurzó Gergely pedig tárgyakat ajándékozott. Ő biztatta, hogy ezt a helyi értéknek mondható kezdeményezést, a villamosítást megfelelő formába kellene önteni, ki kellene róla adni egy könyvet.
Könyv a két város villamosításáról
Boross Zsigmond több, a villamosításban jelentős szerepet vállaló szakemberről emlékezett meg a könyvben – akiket személyesen is ismert –, így Háry Lajosról, Elek Mihályról, Janauschek Andrásról, Kormány Mihályról, Boross Károlyról, Elek Istvánról és Csathó Jánosról.
A kötet a szeghalmi városi könyvtár gondozásában, a két város önkormányzata, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a bibliotéka alapítványa támogatásával jelent meg. Boross Zsigmond a TITÁSZ nyugdíjasa, az elektrotechnikai egyesület tagja.
Forrás: beol.hu
0 Megjegyzések