Francesco Totti, az utolsó világbajnok olasz generáció egyik legfényesebb csillaga a szezon végén visszavonul. Nem utolsóként, a 2006-os csapatból Gigi Buffon és Andrea Barzagli nemcsak aktív, de pályafutásuk legszebb időszakát élik, de a mezőnyjátékosok között a legszebb örökséget maga mögött hagyva távozik Róma örökös királya. Kicsit elkésett a dologgal.
Aki hozzálát ennek a cikknek az olvasásához, vélhetően pontosan tisztában van azzal, kicsoda Totti, mit jelentett az olasz futballnak, az AS Romának és kvázi a futballtörténelemnek. Nem is mennénk bele érdemei ecsetelésébe, bőven elég leszögeznünk, hogy az olasz 10-esek – elég mutatós – Hall of Fame-jének egyik legcsodálatosabb tagja vonul vissza.
Az önkéntes nyugdíjra azonban jó néhány év késéssel jelentkezett be a 40. életévét múlt szeptemberben betöltött legenda. Nehéz pontosan belőni, mikor lehetett volna szerencsésebb távoznia, hiszen az utóbbi években még döntött el városi derbit elképesztő duplájával, és a BL-ben is szerzett nagyon fontos gólt Er Pupone, de az ő csapatra gyakorolt hatását nem csak a pályán lehetett érezni.
Aki nagyobb, mint a csapat
Totti kiemelkedő képességeinek megfelelő előjogokat élvezett Rómában. Nincs ezzel baj, számtalan nemzetközi példát láthatunk rá Cristiano Ronaldótól Lionel Messin át Zlatan Ibrahimovicig, de a Capello-féle alapszabályt mindenkinek szem előtt kell tartania: egy játékos soha nem nőhet túl a csapaton.
Annak, hogy Totti toronymagasan a klubja fölé nőtt, megvannak a maga racionális okai. A város szülötte, világklasszis képességű játékos, aki egy távolról sem világklasszis klubot nem volt hajlandó soha elhagyni, az évek során gyakorlatilag a klub címerállatává vált. Ha kimondom, AS Roma, mindenki előtt a hüvelykjét szopó Totti jelenik meg. Pont.
A 2006-os világbajnokságon a 30 éves Totti kulcsszereplője volt a győztes olasz válogatottnak (bekerült az All Star-csapatba is), és ekkor már tudni lehetett, hogy soha nem hagyja el a Romát. A futball is változott körülötte, a klasszikus 10-eseknek már korábban bealkonyult, lassan az univerzális középpályások vették át a helyüket, így Totti is egyre feljebb játszott, amit egyáltalán nem bánt. Évi 10-15 gólját még úgy is meglőtte, hogy Vincenzo Montella és/vagy Marco Delvecchio mögött játszott a 2000-es évek második felében. Voltak jobb-rosszabb szezonok, hatodik helyek mellett akadtak büntetőkkel elbukott BL-negyeddöntők is, kupagyőzelmek, szoros hajrában elbukott címek, szóval nagyjából business as usual.
Montella 2009-es távozása után a 33 éves Totti elfoglalta azt a posztot, amit még magas szinten be tudott játszani: a Spallettit váltó Claudio Ranieri feltolta centernek. A király remekül teljesített, 14-15 gólos szezonokat hozott le, majd visszatért a trequartista posztjára Luis Enrique időszakában, de ez a periódus minden szempontból komoly bukás volt. Aztán jött a régi harcostárs, Zdenek Zeman, aki szabad kezet adott neki a támadósor bal oldalán, de ekkor már azért érezhető volt a játékán a 36, javarészt a Serie A védői között lehúzott év. Futni és ütközni kellett helyette, így már komoly sakkozásba került a csapatba illesztése, és ez nem Rudi Garcia 2013-as érkezésekor kezdődött.
Center soha nem kellett
A zsenije nem öregedett, még mindig képes volt meccset megfordító erővé válni, nem véletlenül ő a Bajnokok Ligája legidősebb gólszerzője (a ManCitytől pontot hozott el 2014-ben a Roma Totti góljával), csak közben a klub továbbra sem nagyon jutott egyről a kettőre. A Roma Montella távozását követően egészen 2015-ig egyetlen egy centert vásárolt, és Mattia Destróról is lehetett sejteni, hogy nem egy világmegváltó. Totti Vucinictől Mancinin át Cassanóig a többi csatárral is gyakran kapott össze, a középcsatár posztjára pedig nem nagyon akaródzott játékost vennie a klubnak.
Totti csak már közel a negyvenhez lett végleg csere. A bátor edzőt Rudi Garciának hívják, a 2009 óta a csapathoz kerülő első fajsúlyos centert pedig Edin Dzekónak. A bosnyák torony első szezonja elég gyengére sikeredett, így Totti múlt tavasszal fel is fortyant, hogy 39 évesen több tiszteletet érdemel, és nem tekinti magát epizodistának. Ekkora azonban már a Totti árnyékától is összerezdülő Garcia irányította a csapatot, hanem Luciano Spalletti.
A Zenittől visszatérő mesterrel szemben igen komoly elvárásokat fogalmaztak meg a klub új tulajdonosai, akik 2015-ben 83 millió eurót költöttek játékosvásárlásra (és ebben még nem volt benne az egy évvel később érkező Dzeko). Spalletti elszánta magát, és az elmúlt másfél évtizedben Rómában példátlan módon szembeszállt Tottival. Közölte a vezetőséggel, hogy azonnal lemond, ha nem állnak mellé, és mivel az utóbbi két évben a Roma a Juve első számú üldözője volt, az amerikai vezetők bölcsebbnek látták, ha így is tesznek.
A játékos az utóbbi időben még lebegtette, hogy az új stadionban még kivezetné a pályára a Romát, de ez jelenleg nem látszik reálisnak. Nem volt mire várnia, bejelentette, hogy a szezon végén befejezi. Szomorú pillanat ez, mert ilyen kvalitású játékost nagyon keveset látni, és ezen nem változtat az a tény sem, hogy a bejelentés késett néhány évet.
0 Megjegyzések