Show és irodalom összebújtak, s kényelmesen megfértek egymás mellett a legutóbbi egri Kepes Irodalmi Esten, amely vendége ezúttal Lackfi János volt.
Vajon igaz-e, hogy a vers csak a kevesek kultúrkincse lenne? S ki az a magyar költő, aki szembe mert szállni a szakmája körüli sztereotípiákkal?
Ha már hozzánk érkezett, ellátogatott Noszvajra is, ahol gyermekek körében népszerűsítette a költészetet, az irodalmat, majd délután a felnőtt(ebb) korosztályt is alaposan megnevetette Lackfi János a Kepes Intézet Kepes Irodalmi Estjén. Molnár Ferenc, aki minden irodalmi estre kérdésekkel készül a meghívott vendégeknek, ezúttal – természetesen a költővel egyeztetve – átadta a terepet a felolvasásnak, a szórakoztatásnak és Lackfi bizonyosan kimeríthetetlen humortárházának.
A költő már az első percben bebizonyította: hamis előítélet, hogy a vers csak kevesek kultúrkincse lenne, ahogy azt is, hogy az olvasás napjainkra már csak egy elavult szokás lenne. Első verse, amit felolvasott „A fekete router” volt, ami miután napvilágot látott, százakat ért el az interneten, és nem maradt el sikere sem. Lackfi János elárulta: zsoltárokat is szívesen ír, annak ellenére is, hogy tudja, az manapság már „nem túl menő”. Ám „A kiöntés zsoltára”-ban is látszik, verseiben igen jól megfér egymás mellett a jelen és a múlt múlhatatlan formája.
Irodalmi estjein egy kis show-val népszerűsíti a költészetet, amiről úgy fogalmazott: bevállalta ezt a szerepet. Munkaköre, ahogy az családjában már szállóigévé vált: író-költő-műfordító. S ő vallja, az írói, költői pálya igenis megköveteli, hogy akik művelik, talpraesett emberek legyenek. Munkatempóját úgy jellemezte, elég szöszmötölős és lassú, és gyakorlatilag nincs olyan szöveg, mely teljesen készen lenne.
– Még Eszterházy Péter mondta, hogy ha egyik nap megírsz valamit a másik nap pedig kihúzod, akkor az már két sikeres nap volt – viccelődött Lackfi, aki szerint az irodalom rezgő levegőből épült híd két ember között. Nem véletlen, hogy a költőnek tavaly százkilencvenhat fellépése volt, ha teheti, egy napon több helyre is ellátogat.
– Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem a tagjának – az idézetet Lackfi ugyan Woody Allentől kölcsönözte, de saját életéből vett példákkal támasztotta alá, hogy maga is helytállónak tartja ezt a kijelentést. Családi állapotát „extrém normálisként” jelölte meg: hat gyermeke mellett már unokái is vannak, akik közül a legkisebbik csak néhány hónappal idősebb Julianna lányánál.
Az irodalmi esten időutazhattak is a vendégek: egészen az internetes kor hajnaláig repülhettek, amire emlékezve a szerző elmesélte, hogyan készült első honlapja, vagy hogy milyen sikere volt a versgyárnak. Molnár Ferenc kérdésére Lackfi azt is megosztotta a közönséggel, 5-6 regény lapul fiókjai mélyén, melyek egyszerűen „beakadtak a szülőcsatornába”. A hívő és konzervatív ember, akit szárnyaló humorral fűszerezett tehetséggel áldott meg az ég, fontosnak tartja a közéleti szerepvállalást, csakhogy azt nem a politikai életben, hanem akár a Bátor Táborokhoz csatlakozva, autista vagy koraszülött gyermeket segítve.
A társadalmat egy kirakóként képzeli el, melynek teljességéhez minden apró elem fontos, attól függetlenül, hogy az épp milyen részt ábrázol. Az est végéhez közeledve a kreatív írásról, annak tanításáról is mesélt, amiről úgy tartja, egy tanulható, fejleszthető mesterség, szakma. Lackfi János humorral átitatott irodalmi estje rendhagyó felolvasásokkal ért véget.
Forrás: heol.hu
0 Megjegyzések