Aki az utóbbi három évtizedben megfordult a Csiky Gergely Színház nézőterén, annak biztosan nem kell bemutatni Kelemen Józsefet. Jellegzetes karaktere, mindig fontos alakításai a következő évadtól hiányozni fognak a kaposvári teátrumból, a Jászai-díjas színművész a Radnóti Színház társulatát erősíti a jövőben.
A Jászai-díjas színművész a Radnóti Színház társulatát erősíti a jövőben.
– A következő évadban még rendez a tervek szerint, félreértés az egész, hogy elszerződik Kaposvárról?
– Nincs ellentmondás, valóban a Radnóti Színházba szerződtem, de ettől még rendezni fogok a következő évadban tavasszal a Csikyben.
– Az első hírek arról szóltak, teljesen itt hagyja a társulatot.
– Abban az értelemben igen, hogy itt megszűnik a szerződésem, abban a társulatban lesz egy új, de Kaposváron is dolgozom majd.
– Nehéz lehetett ezt a döntést meghozni…
– Nagyon. Ez most már a huszonnyolcadik évadom; nyilván, három évtized nagyon jelentős egy ember életében. Még nem is érzem igazából, nem is éltem meg a lényegét. Most is próbálok a Rückvercben például, s nem is hinném, hogy teljesen elszakadnék a színháztól. A családom itt él továbbra is, s ahogy eddig, tanítani is fogok a Kaposvári Egyetemen. Jön az ingázás, de nem tűnik teljesen véglegesnek, vagy éppen totális szakításnak.
– Többen okkal-joggal kérdezik, miért?
– Nem kell valamiféle misztikus ügyet keresni mögötte. A szakmánkra jellemző, hogy bizonyos idő után mozgás van, s új impulzusukra is szükség lehet. Egy idő óta elég sokat rendezek más színházakban, tehát korábban elkezdtem kipróbálni, milyen egy kicsit máshol dolgozni. Teljesen természetesnek kellene lenni egy ilyen jellegű váltásnak.
– Mondhatjuk: az egészséges színházi léthez kell?
– Igen. Nyilván, hogy éppen most kerestek meg, s a kaposvári színház átalakulóban van, el kellett hagyni az épületet, valahogy ez adta magát, hogy akkor történjen meg.
– A Thália Színházban rendezett már, hogyan lett mégis befutó a Radnóti?
– Mindkét helyről megkerestek, Valló Péter (a Radnóti Színház főrendezője – a szerző) ajánlott szerződést. A Radnótira esett a választásom, de úgy, hogy jövőre rendezni fogok a Tháliában is.
– Emlékszik arra, amikor idekerül 1989-ben? A megérkezés sem lehetett éppen könnyű…
– Az első munkahelyem a Csiky, azt leszámítva, hogy gyakorlaton a Madách Színházban voltam. Az Ódry Színpadon dolgoztam harmadéves koromban, s amikor szerződésre került a sor, Babarczy tanár úr ajánlotta a lehetőséget. Nagyon-nagyon boldogan és meghatottan jöttem ide. Abban az évben, úgy emlékszem, csak én érkeztem újként, meglehetősen nehéz volt, mert nagyon komoly erőpróbának számított egy fiatalembernek bekerülni az akkori, legendás kaposvári színházba. Nem volt egy befogadó közeg…
– Rosszul fogadták?
– Nem, nem volt ellenséges senki, de bizonyítni kellett. Nagyon komoly kvalitások, elhivatott kollégák és tehetségek voltak jelen, és semmi más nem számított, csakis a teljesítmény. Nagyon jól kellett dolgozni ahhoz, hogy a társulat befogadjon valakit.
– Biztosan akadtak, akik segítették.
– Gyakorlatilag mindenki, akivel dolgoztam. Az első munkám Bezerédi Zoltánnal volt, nagyon sokat segített, de bárkit említhetnék színészek vagy a rendezők közül.
– Mi volt a szerep?
– Percsiket játszottam a Hegedűs a háztetőn-ben.
– Igazi fenegyerekként emlékszik önre a publikum egy része ezekből az időkből, főleg, miután Znamenák István is megérkezett a Csikybe...
– Egyáltalán nem tűnt fel. Sok mindent játszottunk, sok mindent csináltunk a városban is, akár az éjszakai életben, akár a sportban, lehetséges, hogy emiatt aposztrofáltak így. Valóban, Znamival nagyon sokat játszottunk is együtt. Hamarabb kezdett el rendezni nálam, sok-sok darabjában rendezett engem. Aztán amikor én is elkezdtem rendezni, fordult a kocka, nagyon szoros munkakapcsolat volt a miénk.
– Megszámolni is nehéz a kaposvári darabok számát, amelyekben színpadra lépett, melyik volt a legemlékezetesebb, ha nem is siker, a sok közül?
– Az első időkből a Paraszthamlet, ami nagyon erős élményt hagyott bennem, Babarczy László rendezte, rengeteg Mohácsi-darabban játszottam, mind-mind nagyon különleges volt. Vagy Ascher Tamás rendezései ugyanúgy, Bezerédi Zoltáné… Tulajdonképpen nincs ilyen, amire azt mondom, hogy ez lenne a legjobb. Csomó kudarcot és sikert megéltem, de amire azt mondanám, hogy a legtöbbet jelentette nekem, nem tudnék megnevezni.
– Elérte azokat a szerepeket, amiket pályája kezdetén mindenképpen el akart játszani?
– Igen. Egy vidéki színházban igen sokféle a színészi feladat a népszínház-jelleg miatt. Nagyon sok mindent játszottam, és ez meg is adatott. Főleg az első időkben négy-öt, adott esetben hat bemutatóm is volt egy évadban. Ez egyrészt igencsak megterhelő, de rengeteget adott, mert ez kellett a fejlődésemhez, hogy szinte mindenben kipróbáltak a kaposvári színházban. Ezért nagyon hálás vagyok.
– Nincs is hiányérzete?
– Voltak pillanatok, amikor egy-egy előadásba nem kerültem bele, mert éppen mást játszottam a stúdióban, s a nagyszínpadon olyan darab ment, amibe jó lett volna bekerülni. Inkább rossz érzésnek gondolom ma már, de babonából nem mondanám, melyik volt ez a szerep. Igazából nincs bennem tüske és hiányérzet sem.
Forrás: sonline.hu
0 Megjegyzések