Az egészségügytől a szociális ellátáshoz kerülnének át a következő évek során a folyamatos kezelésre nem szoruló, ám tartós ápolást igénylő betegek. Jobbára idős, krónikus betegségekkel küzdő emberekről van szó, akiket családjuk nem képes ápolni. Ők azok, akiknek nem könnyű megfelelő helyet, körülményeket találni...
A legtöbb kórház krónikus betegeket ápoló osztályain rendkívül kevés a hely, Kelet-Magyarország – így megyénk is – ráadásul hatalmas lemaradásban van az országos átlaghoz képest is. Míg a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2017. januári adatai alapján Veszprém megyében 49 krónikus betegségben szenvedőnek járó ágy jut tízezer lakosra, addig ugyanez Jász-Nagykun-Szolnok megyében csupán 23.
A kormányzat úgy tervezi, hogy a krónikus belgyógyászati és az ápolási osztályok hosszú távon kikerülnének a kórházakból, és szociális ellátásként szerveződnének újra. Ez azért szükséges, mert a lakosság egyre növekvő ütemben öregszik, ezért ideje, hogy kidolgozzanak egy komplex, költséghatékonyabb ellátási formát.
– Azoknál az embereknél, akiket jelenleg ilyen formában látunk el, folyamatos orvosi vizsgálatokra, labortesztekre van szükség ahhoz, hogy igazolhassuk a kórházi ellátás indokoltságát, józan ésszel nézve ez óriási pazarlás – magyarázta egy megyénkben dolgozó orvos, aki hosszú időn át kezelt krónikus osztályon fekvő betegeket.
– Pedig a krónikus és ápolási ágyakon elhelyezett betegek többségének ellátása nem egészségügyi feladat. Számukra épp a tervezett szakápolási központok nyújthatnának megoldást, hiszen betegségük miatt folyamatos ápolásra van szükségük, de nem szorulnak fekvőbeteg-ellátásra és állandó orvosi felügyeletre.
Természetes igény, hogy az idős emberek elsősorban a saját otthonukban szeretnének élni, és nem vonzó számukra még átmenetileg sem, hogy szociális vagy egészségügyi intézménybe kerüljenek. Ugyanakkor romló pszichés és fizikai állapotuk miatt erre előbb-utóbb rákényszerülnek, vagy ellátásuk a családokat terheli, többé-kevésbé folyamatos gondozási igénnyel. Nekik nyilván a napi egy-két órás házi segítségnyújtás nem jelent érdemi megoldást, és a nappali ellátás is csak néhányuknál jöhet szóba.
Végleges megoldást a szociális intézményekbe történő felvétel jelenthetne számukra, ám mind gyakrabban fordul elő, hogy a kérelmezők már meg sem érik a számukra kedvező döntést, s ha be is kerülnek valamelyik intézménybe, egyre idősebbek és egyre rövidebb ideig otthonlakók.
– Immár harminchét éve dolgozom ezen a területen, de főként az utóbbi tíz évben szembetűnő a változás – mondta el Buru Györgyné, a Szolnoki Kistérség Többcélú Társulása szociális intézményvezetője.
– Mind gyakrabban fordul elő, hogy a magukat ellátni képtelen, gondozásra és szakápolásra szoruló idősek kerülnek hozzánk, és bizony sok esetben csak alig néhány hónapot töltenek nálunk haláluk előtt. Ezen a helyzeten az sem változtatott érdemben szolnoki vonatkozásban, hogy a Vízpart körúti otthonunknak köszönhetően a közelmúltban 70 fővel bővült a gondozottaink létszáma. Villámgyorsan beteltek a helyek, és immár ugyanolyan hosszú a várakozók listája, mint korábban...
Egyre idősebbek az otthonok lakói
A hivatalos statisztikák szerint is egyre idősebbek a bentlakásos otthonokba költözők: tizennyolc százalékuk kilencven év feletti, negyvenöt százalékuk nyolcvan-nyolcvankilenc év, tizennégy százalékuk hetvenöt-hetvenkilenc év közötti, és halálukig egyre kevesebb időt töltenek az intézményben. Közel negyven százalékuk középsúlyos vagy súlyos fokú demenciában szenved, és folyamatos felügyeletet igényel. Egyre többen igénylik a tizenkettő-huszonnégy órás gondozást vagy egész napos felügyeletet. Viszonylag gyakran kerülnek kórházba, ám az otthonba való visszakerülésük után általában még fokozottabb ápolást és rehabilitációt igényelnek, sokan felfekvésekkel, legyengült állapotban érkeznek vissza.
Forrás: szoljon.hu
0 Megjegyzések