Zana Ramadani, albán származású, Németországban élő nőjogi aktivista, politikus (CDU) – M1 riport
Riporter: Ramadani asszony! Ön muszlim családban született Macedóniában. A családja menekültként érkezett Németországba, amikor ön 7 éves volt. Azóta Németországban él, politizál, tagja a CDU-nak. Most jelent meg az új könyve, amelynek címe „Elkendőzött veszély”. Mire gondol ezzel a címmel? Mit jelent ez?
Ramadani: Ez a cím egy problémára utal, mégpedig arra, a hatalomra hívja fel a figyelmet, amellyel a nők rendelkeznek. Egyrészt ez a hatalom felelősséget jelent, másrészt pedig ezzel a hatalommal a nők meg tudnák változtatni a világot. A cím, az „Elkendőzött veszély” természetesen a nők fejkendőjére utal, valamint az anyák hatalmára.
Riporter: A legtöbbször inkább muszlim férfiakról van szó, ön viszont anyákról, nőkről beszél, akik veszélyt jelentenek. Sőt egy nyilatkozatában arra szólít fel, inkább a muszlim nőkre haragudjatok.
Zana Ramadani: Igazából nem azt mondtam, hogy haragudjanak a muszlim nőkre, hanem hogy a muszlim nőknek éppolyan felelősségük van abban, hogy a dolgok úgy történnek, ahogyan. Ez a mondat a kölni szilveszteri eseményekkel kapcsolatban hangzott el. Elmagyaráztam, hogy a muszlim családban az anya a felelős a fiai és a lányai neveléséért. Et azt jelenti, hogy nem a férfiak felelősek azért, hogy milyen erkölcsi szabályok szerint nő fel egy lány vagy egy fiú. Az anyák, a nők befolyásolják ezt. Egyszerűen ők hordozzák a nevelés felelősségét. Az apa csak nagyon későn csatlakozik, ha egyáltalán részt vesz a nevelésben. A legtöbb esetben is legföljebb úgy, hogy egy bizonyos kor után egyszerűen testi fenyítést alkalmaz. Minden, ami ez előtt történik a nevelés, az értékközvetítés, a gyerekek szocializációja, ez a nők, az anyák feladata otthon a muszlim közösségekben.
Riporter: Ha már a kölni szilvesztert említi, a kölni szilveszter után sok minden megváltozott Németországban leginkább a muszlim férfiakkal szemben. Azt írja a könyvében, hogy az iszlám kultúra a felelős a kölni eseményekért.
Zana Ramadani: Igen, azt mondom, hogy az iszlám kultúra alapértékei, a férfi és nő szerepe hogy mennyi értéket tulajdonítanak egy nőnek, aki éjjel szabadon, esetleg ittasan az utcán jár-kel. Mert az iszlám kultúrában a nőnek csak a közösségen belül szabad tartózkodni, leginkább csak otthon, lehetőleg a nyilvánosság elé ki se lépjen, nem szabad nagyon jelen lennie a nyilvános életben. És minden nő, aki nyugati módon öltözik, szabadon megy oda, ahova akar, az az iszlám kultúrában szabad préda. Nincs értéke, bárki használhatja. Ez az értékítélet vezetett aztán oda, ami történt.
Riporter: A kölni szilveszter után is olyan toleránsak a németek, mint korábban voltak?
Ramadani: Valami elmozdulás mindenképp történt. A könyvemnek van egy alcíme is: „A németek tolerancia mániája”. A német társadalom egy része egyszerűen az őrületig fokozza a toleranciát. Vagyis az embernek mindent el kell fogadnia, pedig 100%-os tolerancia nem létezhet, mert az azt jelentené, hogy az ember az intoleranciát is tolerálja. Ez aztán ahhoz vezet, hogy a végén nyoma sincs már a toleranciának. Ez azért képtelenség. Nekünk itt Németországban világos értékrendünk van, ami az alkotmányban is tükröződik, és ez azt jelenti, hogy a tolerancia ott ér véget, ahol egy ember a másik szabadságát korlátozza. Ez a vélemény- és vallásszabadságnál kezdődik. Amint valaki a saját vallását akarja rám erőszakolni, ez az én vallásszabadságomat korlátozza. Ezt én nem tudom elfogadni. Riporter: Egyáltalán lehetséges a muszlim kultúra értékeit az európai vagy német értékekkel összeegyeztetni? Zana Ramadani: Mit jelent a muszlim kultúra? Több értelmezés is létezik, de az iszlám közösségek alapértékei azonosak. Engem is ennek alapján neveltek fel, ugyanúgy ahogy a barátnőimet Törökországban, Afganisztánban, vagy Iránban. Az alap értékek ugyanazok, de vannak muszlimok, akik a negatív vallási szabályoktól távol tartják magukat, és beilleszkednek a nyugati kultúrába. Ők spirituális hitként élik meg a hitüket, nem pedig egy mindenen uralkodó ideológiaként. De ha az ember megnézi az iszlám országokat, az iszlám a nyugati kultúrával egyszerűen összeegyeztethetetlen. Az ellentét csak akkor oldható fel, ha egy muszlim képes arra, hogy függetlenítse magát vallása negatív tartalmától. Ha azt maga mögött tudja hagyni, akkor képes a nyugati kultúrába beilleszkedni. Ez persze nem jelenti azt, hogy el kell forduljon a vallásától, csak a negatív vallási tartalomtól. Nem kétséges, csak akkor lehet része a nyugati társadalomnak. Riporter: Minden terrorcselekmény után azt mondják a politikusok, hogy az iszlámnak semmi köze az iszlamizmushoz. Ön azt írja a könyvében, hogy igenis van összefüggés. Zana Ramadani: Igen, egyértelműen van összefüggés. Mindenki, aki a Koránt olvassa tudja, hogy van a kettőnek köze egymáshoz, hogy a Korán aktívan gyilkosságra és uralkodásra szólít fel. Egy muszlim számára Mohamed útjának követése a cél, és ha valaki Mohamed életét jobban megnézi, akkor látható, hogy uralkodásra és gyilkosságra szólított fel. A keresztények és hitetlenek legyőzésére. És végül is ezek a terroristák nem tesznek mást, mint ezt szó szerint veszik, és ennek megfelelően cselekszenek. Lehetetlen annak a mantraszerű ismételgetése, hogy az iszlámnak nincs köze az iszlamizmushoz. ”
Riporter: Azt is írja a könyvében, hogy a muszlim anyák terroristákat nevelnek. Ez azért elég erős kifejezés.
Zana Ramadani: Ha az ember belegondol, ez így van. A legtöbb terrorista férfi, bár az utóbbi időben a nők is felzárkóznak. De tény, hogy a legtöbb terrorista egyszerűen balfácán. Csődöt mondott az iskolában, ezért csatlakozik mondjuk Németországból az Iszlám Államhoz. Ezek mind csődöt mondtak az iskolában, a környezetükben egy olyan társadalomba érkeztek, ahol nem ők a nagybetűs férfiak, nem ők a domináns személyek, pedig az anyjuk így nevelte őket. Kiskoruktól ezt hallották, mindent megadtak nekik, azt ismételgették „Milyen értékesek!, Bármit megtehetnek, amit csak akarnak!” És ezt csak azért, mert férfiak. Aztán bekerülnek a német iskolába és egyszer csak teljesíteniük kell, mert Németországban mindent el lehet érni. Járhatnak egyetemre, mindenki képezheti magát, de ezt nem kapja ajándékba, keményen meg kell dolgoznia érte. Ezeket a kisfiúkat nem úgy nevelték, hogy bármit is tenniük kellene. Továbbra is elvárják, hogy csak úgy megkapjanak mindent. És ez vezet a problémákhoz. Kiközösítik őket, amire agresszíven reagálnak, verekednek és ez így megy tovább. Nagykorúvá válnak, nincsen képzettségük, nem fejezték be az iskolát, teljesen kifordulnak magukból. Aztán ezekben a közösségekben végre úgy érzik, igazi férfiak szólítják meg őket és azt gondolják, én is ilyen akarok lenni és terroristává válnak. Ezért a végső következtetés sajnos az, hogy az anyjuk rontotta el a nevelésüket.
Riporter: Soha nem fél?
Zana Ramadani: Amióta politikával foglalkozom, félek. A politikában nagyon nyíltan, egyáltalán nem diplomatikusan beszélek a problémákról. Nem beszélek mellé, nem mérlegelek, hanem úgy beszélek róla, ahogy látom vagy tapasztalom. Ezt teszem ebben a könyvben is. Világosan beszélek, és ezt sokan nem akarják, sokan nem fogadják el. Fenyegetéssel, sokszor halálos fenyegetéssel is, folyamatos sértegetéssel évek óta együtt élek, hol többel, hol kevesebbel, de különösen akkor tapasztalom ezt, ha erről a témáról beszélek. Elfogadom, mert tudom, miért teszem. Először is magamért, mert soha nem tudtam tétlenül nézni, mi történik a közvetlen környezetemben. Az elmúlt években azt a szabadságot, amit nagyon keményen kiharcoltam magamnak, folyamatosan korlátozni akarják. Én nem fogadom el, amerre a világ halad. Ahhoz túlságosan egoista vagyok, hogy ezt így elfogadjam. Most én is anya leszek és azt gondolom, most már nem csak magamért teszem, hanem a gyermekemért is. Nem tudom még, hogy fiú vagy lány, de azt akarom, hogy szabadon éljen.
Riporter: Hogy fogadják a pártjában, a CDU-ban, ha a németek tolerancia mániájáról beszél?
Zana Ramadani: A CDU-ban sokkal nyíltabban lehet beszélni, mint például a Zöldeknél vagy az SPD-ben, de a CDU tiszta német párt sok német pedig fél attól, hogy rasszistának vagy nácinak bélyegzik attól, hogy a dolgokat a nevén nevezi. De azért a pártban szabadon tevékenykedem. Úgy beszélek a dolgokról, ahogy szeretnék és ez rendben is van. Egy demokratikus párthoz ez hozzátartozik.
Forrás: dzsihadfigyelo.com
0 Megjegyzések