Szemet gyönyörködtető, nosztalgikus hangulatot ébresztő régi játékok és élethű és motor- és autómakettek fogadták a hétvégén a szolnoki Hild Viktor Könyvtárba betérő, a tárgyakra csillogó szemmel tekintő gyerekeket és idősebbeket.
Péter Mária gyűjtő hozta el bemutatni a nagyközönségnek saját házi játékmúzeumát.
Látható volt itt kétméteres fa kisvonat a 60-as évekből, mozdony, régi hintalovak, igazira hajazó babakocsik, kis bútorok, mini vasalók, diavetítők, több mint hetvenéves kő építőkocka, barokk öltözetű baba, hogy csak pár érdekességet említsünk, és persze – az eredeti modellek élethű másaként – számos régi kisautó és motorkerékpár.
Még a világ legelső autója, az 1886-os Benz mini változatára is rácsodálkozhattak az érdeklődők. Volt, amit ki is próbálhattak: például egy olyan egyedi pörgettyűről készült másolatot, melyet még egy székely hadifogoly készített a második világháború idején.
– Az egész úgy indult – idézte fel a gyűjtemény gazdája, Péter Mária a kezdeteket –, hogy évekkel ezelőtt Nagykörűben egy befőzési fesztiválon jártunk, egy öreg ház udvarán, ahol körül lehetett nézni. A padlásfeljáró nyitva volt, így felmentem, és ott láttam egy nagyon régi babakocsit, ami érzelmileg megfogott. Aztán időközben kétszeres nagymama lettem, és ahogy az unokáimnak keresgéltem játékokat, megint rábukkantam régiségekre. Előjött az a régi érzés, ami a babakocsi láttán kerített hatalmába, és innentől el is kezdtem gyűjteni a játékokat.
Mária legalább 260 darabosra taksálja a gyűjteményét, de mint mondja, sokkal nagyobb szám jönne ki, ha egészen aprólékosan tartaná nyilván. Csak diafilmből akad nála vagy negyven...
Vannak persze kedvencei is, például egy régi kis öntöttvas kályha, amit a múlt század elején mestervizsgájára készített egy inas. Másik kedvence egy 1950-es évekből való nagy oldalkocsis motorkerékpár, no meg persze az 1800-as évekből való, szépen kidolgozott hintalovak.
Internetről, vásárokról, ismerősök segítségével gyűjtögette a becses darabokat, közben az adott játékhoz köthető információknak is utánajárt, a régi tulajdonosoktól is kérte, hogy írják le a tárgyak történetét, így a tárlat nézői a látvány mellé frappáns kis előadást is kaptak.
Bár most gyűjti az autómodelleket, gyerekként nem rajongott a kis kocsikért.
– A két fiúunokám miatt kezdtem gyűjteni, de ha megláttam egy-egy szép darabot, az meg is tetszett. De mint sportot, szeretem nézni a Forma–1-et is – árulta el, leleplezve, hogy azért mégse áll tőle olyan messze a járművek világa.
– Az első autómat, már meglett asszonyként, úgy választottam ki, hogy jártam a várost és nézegettem, melyik fajta tetszik. Így ismertem meg az autókat.
Most kicsit leállt a régi játékok keresgélésével, inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy minél többeknek megmutathassa gyűjteményét.
– Sokan azt gondolják, hogy egy ilyen kiállítás csak gyerekeknek való, de ez nem így van. Ez a szolnoki első igazi kiállításom, de Nagykörűben már bemutattam, hogy lássam, miként fogadják az emberek. Ott nagyon sok idős eljött, sőt nyugdíjasklub is bejelentkezett, és köszönték, hogy segítettem újra átélni gyerekkorukat. Volt, aki hatszor visszajött. De minden iskolai, óvodai csoport is bejelentkezett és a kicsik is nagyon élvezték.
Szeretné sokfelé bemutatni
– Nagyon szívesen elvinném a kiállítást más településekre is – osztotta meg terveit Mária –, de nincs benne gyakorlatom, hogyan kell az ilyet megszervezni, hiszen más területen, könyvelőként dolgoztam. De ha megkeresnek, kis faluba is szívesen elmegyek. Ha pedig valakinek van olyan régi játéka, amivel nem tud mit kezdeni, nehogy kidobja, átveszem tőle. Egyszer egy néni megkeresett, hogy van játéka a padláson, amit nekem ad, csak le kell takarítani cserébe az egész padlást. Az aztán nem volt semmi! Csupa porosak lettünk, mire előbányásztuk a játékot – mutatott rá, hogy a gyűjtögetés nem mindig könnyű feladat. De leginkább azt szeretné, ha egyszer majd a gyűjteménye egy állandó kiállítássá nőné ki magát Szolnokon.
Forrás: szoljon.hu
0 Megjegyzések