Nem tett büntetőfeljelentést a Semmelweis Egyetem annak a kismamának az ügyében, aki azt állította: az ügyeletes orvos műtőhasználati díjat kért tőle a sürgősségi császármetszés után. De miért nem?
Idézzük fel az alaptörténetet. A fogadott szülész szabadságra ment, ezért az ügyeletesnél szült a kismama. Sürgősségi császármetszést követően:
„A szokásos sablonkérdések után rátért a lényegre, hogy az anyagiakat majd varratszedésnél rendezzük, neki van egy költsége, mert úgy szokás nála, hogy a műtőben jelen lévő csapatot ő fizeti ki, és a műtőnek is van egy bérleti díja«! Hát, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, csak annyit mondtam neki, hogy nekem van fogadott orvosom (amit tudott is, mert szülésznőt is fogadtunk), és vele megbeszélem a dolgokat. Erre csak annyi volt a válasza, hogy holnap is megkeres, és elmondja a varratszedést és az anyagi részleteket. Másnap jött,és elmondta, hogy a varratszedéskor vagy távozáskor szeretné, ha rendeznénk az anyagiakat, ami a magánrendelésének a tízszerese (160 ezer)! Ja, és a műtőben utánam következett egy anyuka, akit szintén ő műtött (lepényleválás volt), vele ugyanezt eljátszotta szó szerint” – jegyezte be a Másállapotot a szülészetben Facebook-csoport oldalára a kismama.
Majd jelentkezett egy másik nő is, akivel hasonló történt, itt is ügyeletes volt ugyanaz az orvos, és itt is császármetszés történt: „Az utolsó napon bejött a szobába és kihívott a vizsgálóba. Közölte, hogy 100.000 forintot kér. Mondtam neki, hogy én nem kértem őt, hogy legyen az orvosom. Mire rám förmedt és kiabálni kezdett, hogy megmentette a kisfiam életét, és Ő nem akárki. Ezzel a pénzzel ő most tartozik a kasszába. Ki kell fizetnie a műtősöket, ez így megy ott náluk... teljesen lesokkolt.”
Súlyos vádak, de senki sem tudja, hogy igazak-e. A Semmelweis Egyetem azonnal felfüggesztette az orvost a munkavégzési kötelezettség alól, és vizsgálatot indított, amely a héten a következő megállapítással zárult le: „A vizsgálat során – mivel egymással ellentétes állítások fogalmazódtak meg és az egyetem lehetőségei korlátozottak a tények feltárását illetően – nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani az érintett orvos felelősségét.”
Magyarán az egyetem nem tesz feljelentést.
Határozott véleményünk, hogy az egyetem hibázik. Nem kell kétséget kizáróan megállapítania az orvos felelősségét, az a hatóságok dolga. Az egyetemnek csak egyet kell eldöntenie, hogy tesz feljelentést, vagy sem.
A Válasz.hu úgy tudja, az orvosi egyetem megkereste az érintett kismamákat, akik közül az egyik nem kívánt tanúként szerepelni az ügyben. Így lényegében az egyik bejegyzést tevő nő állítása ütközött az orvoséval, az egyetem pedig – ebben igazuk volt – nem nyomozóhatóság, nincsenek eszközeik arra, hogy kiderítsék, melyik fél mond igazat. Az orvos önkéntesként és részben vállalkozóként dolgozott, ezt a jogviszonyát azonnal megszüntette, nem csinál már ott semmit, vagyis az egyetem úgy érezhette, eszköz nélküli ebben a helyzetben.
De éppen erre valók a nyomozóhatóságok. Ha ugyanis a kismama igazat mond, akkor az orvos bűncselekményt követett el, tehát aligha várható, hogy elismeri a tettét, főleg egy számára immár tét nélküli helyen, az egyetemen. Az ilyen ügyekben egy belső vizsgálat azért is reménytelen, mert a pénzkérés/követelés helyszíne nem véletlenül a varratszedés, mert oda még a közvetlen hozzátartozók sem kísérik el a beteget vagy az anyát. Tehát a tett tanú nélkül marad. Vagyis eleve reménytelen egy egyetem számára a tisztánlátás.
A tanúnélküliség az egészségügyi bűncselekmények esetében nem rendkívüli, hanem normál állapot. Ilyen esetekben nem az „egy eset – több tanú” sémát alkalmazzák a nyomozóhatóságok, mint az erőszakos bűncselekmények feltárásánál szokás. Hanem az „egy elkövető – több áldozat” hipotézisből indulnak ki. Vagyis (nem egy példa volt már erre) az orvos összes hasonló helyzetben levő betegét megkeresik, és kikérdezik. Ha többekkel történt ugyanaz, akkor is bizonyítékul szolgálhat, ha egyébként egyik esetre sincs tanú. Így volt ez a fővárosi Nyírő Gyula kórház csaláson kapott orvosainál (ők arra hivatkozva kértek pénzt, hogy a tb nem finanszírozza a modern műtéti technikát), és Veszprémben is, ahol egy onkológus követelt súlyos összeget a rákbetegektől.
Lehet tehát „nincs tanús” ügyben is eredményesen nyomozni, ezt bizonyítja, hogy mind a két esetben jogerősen is elmarasztalták az orvosokat. De a bíróság, és nem egy kórház vagy egy egyetem.
A kérdés ez, milyen szerepet kell vinnie ebben a Semmelweis Egyetemnek. Ha ellentmondásosak voltak az állítások, mint a közleményben szerepel, az egyben azt is jelenti, hogy a kismama fenntartotta a saját verzióját. Nem kellett volna ebben a helyzetben az egyetemnek ismeretlen tettes ellen büntetőfeljelentést tennie? De. Ahogy a korábbi két történetben is egy-egy állami intézmény tett feljelentést, Veszprémben a kórház főigazgatója, a fővárosi botrányban pedig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Vagyis nem Dávidok kényszerültek szembeállni Góliáttal, hanem Góliát-Góliát meccs folyt. (Egyébként nem lett volna az ügyekből semmi, a veszprémi onkológus betegeinek többsége meg sem élte a per lezárultát annyira elhúzódott.)
Ráadásul az orvos önkéntesként és vállalkozóként dolgozott a Semmelweis Egyetemen. Az egyetemnek felelőssége van abban, ha önkéntes segítőként alkalmaz valakit, akkor felmérje: valóban önzetlenül kíván segíteni, vagy nem. Ha ugyanis önkéntesség mezébe olyan szülész bújik, aki a pénzért cselekszik, az végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe hozza a pácienseit. Egy közkórházhoz forduló betegnek pedig nem kell tudnia és nem is tudhatja, hogy aki őt ellátja közalkalmazott, önkéntes vagy vállalkozói jogviszonyban gyógyít. Az intézményé a felelősség, hogy mindhárom esetben magas színvonalú ellátást nyújtson a biztosítottak számára. És ingyenest. Mert egy biztosítottnak térítésmentesen járnak ez ellátások. (Akkori s, ha a közkórházak betegeinek jó része kvázi magánbeteg, akkor is, ha a szülészet nagyon szennyezett hálapénzileg, de ettől a normál állapot az, hogy a biztosított a járulékáért kapja a szolgáltatást, nem paraszolvenciáért.)
Egyetlen kismamától sem várható el, hogy szabadságharcosként vegyen részt a kikényszerített hálapénz elleni küzdelemben, az pedig végképp nem, hogy bűncselekmények ellen harcoljanak, ezért kell az intézményeknek büntetőfeljelentést tennie már gyanú esetén is.
Igen, ez még aSemmelweis Egyetem számára is nagy felelősség, igen, nem könnyű ismeretlen tettes ellen a hatóságokhoz fordulni, ha az az ismeretlen tettes a kollégánk. De csak így derülhet ki, mi történt.
Nem tudom, lesz-e folytatása a történetnek. Egyetlen hatóság sem jelentette be az egyetem lépése után, hogy hivatalból megindította volna az eljárást. Csak remélhetem hát, hogy a rendőrségnek és az ügyészségnek nem vette el a kedvét az ilyen ügyekben született enyhe ítéletek sora. Nem érzik úgy, hogy felesleges volna ennyi energiát a nyomozásba ölni, mert a felfüggesztett börtönre ítélt veszprémi orvos ugyanott dolgozhat tovább, a fővárosi pedig csak pénzbüntetést kapott.
Forrás: valasz.hu
0 Megjegyzések