A cikk beszámolt róla, hogy Christian Kern osztrák kancellár tárgyalásokat kezdeményezett Soros Györggyel a CEU bécsi befogadásáról, miután a felsőoktatási törvény – egyesek szerint célzott – módosítása miatt az intézmény működése Magyarországon veszélybe került. A cikk arról is említést tett, hogy Orbán Viktor miniszterelnök azzal vádolja a magyar származású amerikai milliárdost, hogy befolyásolni igyekszik a magyar belpolitikát, és meglátása szerint a CEU „csal”, amiért nem rendelkezik kampusszal az Egyesült Államokban, de ennek ellenére ott is elismert diplomát bocsát ki. A cikket változatlan formában a The Washington Post is megjelentette.
Az újság beszámolt róla, hogy Pintér Sándor belügyminiszter látogatást tett a kibővített tompai tranzitzónánál, és az azt követően tartott sajtótájékoztatóján egy, a menekültek bántalmazásával kapcsolatos újságírói kérdésre azt válaszolta, hogy „minden egyes panaszt a rendőrségtől független ügyészség vizsgál ki. Egyetlen esetben bizonyosodott be, hogy valódi volt a bejelentés, az érintett rendőrt azonnali hatállyal elbocsátották”. A belügyminiszter további részleteket nem árult el az esetről. A cikket változatlan formában a The Washington Post is megjelentette.
A Financial Times Brussels blogjának bejegyzése a Közép-európai Egyetem ügyével, és ennek kapcsán az Európai Néppárt képviselőinek kritikus kijelentéseivel foglalkozott. A cikk szerint kevesen számítottak arra, hogy a Közép-európai Egyetem professzorai ennyire keményen visszavágnak, amikor ennek eljött az ideje a kedden gyorsan megszavaztatott törvény formájában, amely kikényszerítheti az intézmény bezárását. A CEU sorsa miatti felháborodás kellemetlenné teszi az életét Orbán Viktor kollégáinak a jobbközép Európai Néppárt (EPP) csoportosulásában. Orbán „populista, nacionalista” Fidesz pártja éveken át élvezte az Európai Néppárt támogatását illiberális politikái ellenére. Azonban most néhány képviselő szeretne a 7. cikkelyben meghatározott fegyelmi eljáráshoz folyamodni Magyarország ellen. Ez egy példátlan lépés lenne, amely megkövetelné legalább néhány néppárti képviselő támogatását a megkívánt kétharmados többség eléréséhez. Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője mielőtt követelte, hogy az Európai Bizottság értékelje a magyar törvényt, kijelentette, hogy a csoport meg fogja védeni a „gondolkodás, a kutatás és a szólás szabadságát” bármi áron. Carlos Moedas uniós biztos is beavatkozott, közölve, hogy az Európai Bizottság vizsgálja a magyar törvényt. Azonban a Magyarország illiberalizmus felé való sodródásával kapcsolatos aggodalmak újra felszínre törnek a héten, mivel a Fidesz felvázolt egy törvénytervezetet, amely a jelentős külföldi adományban részesülő civil szervezeteket célozza. Budapest továbbra is kitart amellett, hogy az új intézkedések bírálóit becsapták „Soros György hazugságai”. A cikk szerint amikor az Európai Bizottság elemzése elkészül, vizsgálni fogják az arra utaló jeleket, hogy a testület el akarja-e kerülni a konfrontációt Budapesttel, ahogy ezt a menekültügyi politika kapcsán is tette. A szerző szerint az ügy az EPP ideológiai rugalmasságának is a tesztje. A CEU ügyével, és az ahhoz kapcsolódó uniós és néppárti bírálatokkal a The Economist, a The Times, a Politico.eu, valamint a Reuters is foglalkozott. A Reuters cikkét a The New York Times is átvette.
Stephan Löwenstein a tompai tranzitzónából tudósította a Frankfurter Allgemeine Zeitungot. Orbán Viktor nemzeti-konzervatív kormánytöbbsége március elején döntött arról, hogy a menedékkérőknek ezentúl az úgynevezett tranzitzónákban kell lefolytatniuk menedékkérelmi eljárásukat. A UNHCR akkor úgy találta, a törvény egyértelműen sérti az uniós és a nemzetközi jogot. A konténerekbe internálás szerintük súlyos pszichés és fizikai kihatással járhat a már szörnyűségeket megélt emberekre. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Nils Muižnieks mély aggodalmát fejezte ki, mondván, ezzel Magyarország megsérti az európai emberi jogi konvencióból fakadó kötelezettségeit. Dimitrisz Avramopulosz felelős uniós biztos tartózkodott a direkt bírálattól, de felhívta a magyar kormány figyelmét az EU alapelveinek betartására. Ezek megkövetelik, hogy a segítségre szoruló emberekkel méltósággal és tisztelettel bánjanak. Ennek a képnek nyilvánvalóan ellentmond a magyar kormány célja, amikor szerdán meghívták a média képviselőit a tompai tranzitzóna megtekintésére. Nyomortábor benyomását mindenesetre nem keltette. A tábor 30 lakóját előző este szállították át Röszkéről, így védik meg személyiségi jogaikat – mondta el kérdésre Pintér Sándor belügyminiszter. Pintér tranzitzónában tett látogatása volt a sajtóesemény apropója. A miniszter biztosított róla, Magyarország az összes uniós szabállyal összhangban cselekszik, hogy megvédje a külső határokat. Magyarország komolyan veszi ezt a feladatot – mondta Pintér. A cél az kell legyen, hogy senki ne lépje át ellenőrizetlenül a határt. A menekülteket korábban nyitott táborokban helyezték el az országon belül, ezeket nem tekinthették meg a média munkatársai. A szocialista képviselők által tavaly nyáron a körmendi táborról készített fotók sejtetni engedik, hogy miért nem. Az embereket sátrakban helyezték el, melyek télen túl hidegek, nyáron nagyon melegek voltak. Nem is várta meg szinte senki a menekültügyi eljárásának befejezését, hanem Nyugat felé távozott. Most viszont a tranzitzónákban tartják őket, ahonnan nem mehetnek tovább az EU irányába. A magyar kormány hangsúlyozza, ezzel megoldja uniós partnerei problémáját, hozzátéve, nem lehet internálásról beszélni, mert bármikor el lehet hagyni a tranzitzónát. Valóban el lehet hagyni, Szerbia felé. Pintér Sándor elismerte, Szerbia nehéz helyzetben van. Jelenleg 7-10 ezer migráns tartózkodik az országban, Belgrád pedig képtelen arra, hogy többet elszállásoljanak. A belügyminiszter azt is elmondta, Románia felé fölösleges tranzitzónákat létesíteni. Magyarország hetente mindössze száz menedékkérőt fogad a tranzitzónákban, a legális bejutás tehát nagyon korlátozott. Az illegális határátlépőket azonnal a határkerítés másik oldalára viszik. Ezek a migránsok arról beszélnek, hogy a magyar rendfenntartó erők bántalmazták őket. Ennek megfelelő tudósításokat mutattak be olyan szervezetek, mint a Human Rights Watch vagy az Orvosok Határok Nélkül. Az Orbán-kormány azzal utasítja ezeket vissza, hogy Soros György által fizetett szervezetekről van szó, amelyek nem az emberi jogokért küzdenek, hanem egyfajta migrációs üzleti modellt követnek. A kormányszóvivő pedig arról beszélt, hogy a jegyzőkönyvekben nincs szó bántalmazásokról. Ez ellentmond azon részletes leírásoknak, melyeket migránsok Szerbiában ennek a lapnak adtak. A tudósítások hihetően hangzanak, de bizonyítani nem tudják őket. Pintér ezzel kapcsolatban azt mondta, a Frontex gondosan megvizsgálta a magyar rendőrséget, és nem állapított meg szabálytalanságokat, ahogy a határvédelemben segédkező osztrák rendőrök sem. A Magyar Helsinki Bizottság arról panaszkodott, hogy ügyvédei nem jutnak el a tranzitzónákban tartózkodó menedékkérőkhöz. Egy jogi győzelmet azonban ünnepelhettek az Orbán-kormány felett, amikor a strasbourgi emberi jogi bíróság megtiltotta nyolc fiatalkorú és egy terhes nő tranzitzónába helyezését. A média ezt világszerte mint Orbán feletti győzelmet ünnepelte. A kormány szerint viszont nem volt erre vonatkozó döntés. A Helsinki Bizottság válasza: a törvény elfogadása után ez lehetővé vált volna. Ugyancsak a tompai tranzitzónából tudósított a Frankfurter Rundschau.
Orbán Viktor autoriter és EU-ellenes politikája szakítópróba elé állítja az Európai Néppártot – írta a Markus Becker a Spiegel Online-on. A Fidesz EP-frakciójának képviselői szerda este levelet írtak néppárti párttársaiknak, melyben kifejtik: aki kritizálja az új magyar felsőoktatási törvényt, azt tévesen tájékoztatták, és Soros György propagandájának áldozata lett. Frank Engel luxemburgi kereszténydemokrata képviselő a levélre azt válaszolta: tudják, mi történik és miért. Az egyetlen értelmes kérdés az, hogy miért nem hagyja el a Fidesz a Néppártot és az EU-t. Angela Merkel közben szóvivőjén keresztül arról tájékoztatott, a német kormány „nagy aggodalommal” figyeli az eseményeket, Steinmeier német államfő pedig az Európai Parlamentben azt mondta, nem szabad hallgatni, mikor a civil társadalomtól és a CEU-tól el akarják venni a levegőt. Az amerikai kormány is aggodalmát fejezte ki CEU-ügyben. Az Európai Bizottság bejelentette, a következő héten foglalkozik az esettel. Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője pedig Twitter-üzeneteiben azt kérte a Bizottságtól, hogy komolyan értékelje ki a felsőoktatási törvényt. Korábban a Néppárt frakcióvezetésében heves vita alakult ki. Szlovénián kívül az összes ország képviselői szembekerültek Magyarországgal és a felsőoktatási törvénnyel. A vita feltehetően arról a levélről is szólt, melyet Orbán Viktor nem sokkal korábban küldött el „Állítsuk meg Brüsszelt!” címen. A levél összeesküvés-elméletek, EU-ellenes kiszólások és idegenellenesség elegye. Weber számára a Fidesz-téma napról napra egyre kellemetlenebb lesz. Mindazonáltal kérésével, hogy a Bizottság vizsgálja meg a törvényt, az ügyet – legalábbis kis időre – eltolta magától. Ugyanakkor nő a nyomás, hogy járjon el a saját soraikban lévő populistákkal. „Orbán olyan viselkedést tanúsít, amely nem felel meg a néppárti értékeknek” – mondta Herbert Reul, a CDU/CSU európai parlamenti csoportjának vezetője. A Néppárt nagy többsége ezt ugyanígy látja. Reul ugyanakkor hozzátette, amíg a Fidesz a Néppártban van, van bizonyos befolyásuk fölötte; ha kilépnének, bizonyára még inkább jobbra tolódnának. A Fidesz kizárása ugyanakkor az egész párt ügye, és korántsem minden ország delegációja tartja Orbán politikáját hasonlóan rossznak. Kemény menekültellenes politikájának főleg Kelet-Európában vannak szószólói. Amíg nem lép át Orbán valamely „vörös vonalat”, addig kizárása nehéz lesz – véli egy néppárti képviselő. A tudomány szabadsága egy ilyen vonal, de azt remélik, Orbán végül legalább egy kicsit enyhül a felsőoktatási törvényt illetően. Az Európai Néppártban zajló vitákról a Süddeutsche Zeitung és a Tagesspiegel.de is beszámolt.
Daniel Brössler írt véleménycikket az Európai Néppárt Fidesszel kapcsolatos teendőiről. Az európai kereszténydemokraták ismerik a veszélyt, és azt is tudják, honnan jön. Máltai nyilatkozatukban azt írták, a nyílt társadalmakat, demokráciákat és gazdaságokat „nosztalgikus nacionalizmus” veszélyezteti. A nyilatkozat és az új magyar felsőoktatási törvény elfogadása között mindössze néhány nap telt el. A kereszténydemokraták úgy tekintenek magukra, és azt szeretnék, hogy mások is úgy tekintsenek rájuk, mint egy olyan erőre, amely az európai értékekért lép fel. Ugyanakkor a Néppárthoz tartozik Orbán Viktor és a Fidesz is. Orbán már régóta hadjáratot vezet a liberális demokrácia ellen. Állhatatosan szorítja vissza mindazok lehetőségeit, akik hatalmát veszélyeztethetnék. Ha az Európai Néppárt küzdeni akar a „nosztalgikus nacionalizmus” ellen, itt az alkalom, hogy saját soraiban kezdje. A kereszténydemokratáknak ugyanakkor érdekük, hogy a Fideszt „megtartsák a klubban”, a frakcióban ugyanis az egyik legerősebb csoportot jelentik, és Orbán a Tanácsban is mellettük áll, ahogy ezt Tusk megválasztása is mutatta. Orbán emellett a „jól adagolt pimaszság szakértője”: előbb túl messzire megy, majd visszalép annyit, hogy helyreálljon a nyugalom. Minél inkább elnézik ezt, a kereszténydemokraták annál inkább szavahihetetlenné teszik magukat. Legitim dolog erősen konzervatívoknak is politikai hazát nyújtani. Ez akkor válik elítélendővé, ha a határok összemosódnak a „völkisch”-sel. Ezt semmilyen érdek nem tudja igazolni. Az Európai Unió nem tud puszta érdekközösségként továbbélni. Ezt például a római szerződés hatvanadik évfordulóján is hangsúlyozták. A Fidesz esete Angela Merkelnek és párttársainak alkalmat ad arra, hogy mindezt a gyakorlatba is átültessék.
Az Európai Néppárt az EU legerősebb pártcsaládja. A párt állítja ki az Európai Bizottság legtöbb tagját, a kormányfők legnagyobb csoportját, és a legtöbb EP-képviselőt. Hogy ez így maradjon, a párt vezetősége egyszer szívesen félre tekint, ha az egyik tagja tévútra kerül. A párt évek óta figyelmen kívül hagyja a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor politikáját. Most ismét sérti az Európai Néppárt alapszabályát, amely szerint minden tag köteles az Európai Unió alkotóelemeként támogatni az egyesülési és föderális integrációs folyamatot Európában. Orbán olyan nacionalista erőkkel paktál, mint a Jog és Igazságosság pártja Lengyelországban. Most egy kérdőívet küldött a honfitársainak, amely az európai szolidaritás és a belső piac szabályai ellen irányul. Orbán azok ellen a szabályok ellen dolgozik, amelyeket az országa a belépéskor átvett, és aláássa a közösen hozott döntések hitelességét.
„Az elmúlt időszakban egymást követték a terrortámadások Európában. Ennek ellenére Brüsszel kényszeríteni akarja Magyarországot, hogy az illegális bevándorlókat engedjük be. Engedjük, hogy az illegális bevándorlók szabadon mozoghassanak Magyarországon?” Ez a hat szuggesztív kérdésnek az egyike, amelyeket Orbán Viktor néhány napja a választópolgárai szavazására bocsátotta. A közvélemény-kutatás címe – „Állítsuk meg Brüsszelt!” – nem hagy semmi kétséget afelől, hogy a mit akar elérni a 2010 óta hivatalban lévő kormányfő: a 2016 októberi (politikai következmények nélküli) népszavazáshoz hasonló populista sikert, amely során a magyarok 98 százaléka a menekültek EU-n belüli elosztása ellen szavazott. A többi kérdés arra enged következtetni, hogy „Brüsszel” magasabb adókra kényszeríti a magyarokat, munkahelyeket semmisít meg, és befolyást akar szerezni gyanús külföldi szervezeteknek. Az utolsó pont a magyarországi jogállamisággal kapcsolatos évek óta tartó konfliktus legutóbbi kiéleződéséfel függ össze, a nemrég hozott felsőoktatási törvénnyel, amely arra irányul, hogy a Soros György által alapított Közép-európai Egyetemet elűzzék Magyarországról. A külföldi oktatási intézményeknek az anyaországban is rendelkezni kell székhellyel, hogy Magyarországon tevékenységet folytassanak, és amellyel a CEU nem rendelkezik az USA-ban. „Nem tetszik ez a döntés” – mondta Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke csütörtökön és bejelentette, hogy a brüsszeli hatóság jövő hét szerdán foglalkozik a magyarországi üggyel. Az Európai Bizottság dilemmában van. Ugyan megindíthatná a 7. cikkely szerinti kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen. Amiatt azonban, hogy Orbán varsói szövetségesei akadályozhatnák az esetleges szankcionáló döntéseket, a fenyegetési potenciál csekély. Valamivel jelentősebb lenne a Fidesznek az Európai Néppártból való kizárásával való fenyegetés. A legújabb budapesti döntések már tiltakozási vihart váltottak ki az Európai Néppártban. Különösen a lengyel EP-képviselők azok, akik szembe fordulnak a CEU-bezárással és Orbán Európa-ellenes politikával. Az Osztrák Néppárt EP-képviselője, Othmar Karas egy közös fellépés mellett foglalt állást az Európai Néppárt elnökének, Joseph Daulnak és frakcióvezetőjének, Manfred Webernek írott levélben. „Ez nem demokrácia, hanem hangulatkeltés. „Ha Orbán Viktor megpróbálja nemzeti lakossági közvélemény-kutatásokkal lejáratni a magyar részvétellel létrejött uniós döntéseket, akkor elbúcsúzik a közös európai felelősségtől” – jelentette ki Karas. A Fidesz kizárása jelenleg két okból kevésbé valószínű. Egyrészt, mert az Európai Néppárt vezetősége még mindig hisz abban, hogy befolyásolni tudja a Fideszt a pártcsalád keretein belül. Másodszor, mert Orbán a saját oldalán sejti az Európai Néppártot, miután a legutóbbi EU-csúcstalálkozón hozzájárult a párt jelöltjének, Donald Tusknak az újraválasztásához az Európai Tanács élén – mégpedig a lengyel partnereinek akarata ellenére. Az Eurasia Grouptól James Sawyer szerint Orbán arra számít, hogy az európaiak figyelmét egyébként is elterelik a küszöbön álló választások Franciaországban és Németországban, és nincs kedvük az eszkalációra. Ennek alapján az év végéig tartó idő lehetőséget kínál, hogy folytassák Magyaroszág illiberális demokráciává átalakítását, nem utolsósorban amiatt a tény miatt, hogy Magyarországon 2018 tavaszán választásokat tartanak. Ha a közvélemény-kutatáson az adók is szóba kerülnek, az arra utal, hogy Orbán az adórendszer további átalakításán gondolkozik a külföldi befektetők hátrányára, hogy pontokat szerezzen a szavazóknál.
A L’Obs Neil Campbell, az Open Society European Policy Institute helyettes igazgatójának írását közölte, aki szerint a magyar kormány szálanként fejti fel a demokrácia szövetét. Véleménye szerint a civil társadalom, a média és az egyetemek egy korrekten működő demokrácia nélkülözhetetlen részei, de Magyarországon el vannak hallgattatva, támadásoknak vannak kitéve, s ennek jelenleg se Brüsszel, se más európai fővárosok, se az ország nemzetközi partnerei nem sok figyelmet szentelnek. Az Orbán kormány legutóbbi „öndestruktív” ügye a CEU-t célzó március 28-án elfogadott törvény, mely négy részből álló stratégiába illeszkedik, célja pedig a nem kormányzati szervezetek (NGO) által megfogalmazott független kritikák elhallgattatása. A stratégiai része nemzeti szinten a megfélemlítés, nemzetközi téren a szemfényvesztés; a gyors törvényhozatal és a többfrontos támadás. A retorikai túlzások félelmet és gyanakvást szülnek, azzal vádolva csoportokat és szervezeteket, hogy beavatkoznak a belügyekbe. Erre példa Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke és Orbán Viktor miniszterelnök, aki „nagytestű ragadozóknak” nevezte a Nyitott Társadalom Alapítványok hálózatát. A stratégia második pontjának lényege, hogy nemzetközi színtéren engedékeny megszólalásokkal el kell kendőzni az agresszív akciókat. Ennek legutóbbi tökéletes példája Trócsányi László igazságügyi miniszter február 27-én, az Európai Parlament belügyi, állampolgári és igazságügyi szakbizottsága előtt elmondott beszéde, melyben úgy mutatta be Magyarországot mint a demokráciát, ahol mindenki szabadon vitatkozhat, gondolatot cserélhet, és ahol a párbeszédnek fontos helye van. Így adta tudtára a Parlamentnek, hogy „tovább lehet menni, nincs itt semmi látnivaló”. Trócsányi azt is kijelentette, hogy Magyarország a Velencei Bizottság ajánlásai szerinti szabályozást fog az NGO-k számára előkészíteni, de nem említette azt a tényt, hogy az NGO-k és egyetemek finanszírozásáról szóló törvény elfogadása már a küszöbön áll, se azt, hogy a kormány nemzeti konzultációt tervez olyan irányított kérdésekkel, melyek e szervezetek eltávolítását hivatottak igazolni. A kormány kedvenc napilapja, a Magyar Idők március 28-án közölte a konzultáció néhány kérdését – ezek magát a konzultáció elvét teszik nevetségessé. A taktikára csak Trócsányi megnyugtató szavai után derült fény. Az Európai Parlament ilyetén „rászedése” jellemzi a stratégia harmadik pontját: a gyorsaságot – a kormány 2014, az EGT és a Norvég Alap kezdeményezettjeinek felelősségre vonása óta tisztában van vele, hogy gyorsabb, mint az Európai Bizottság. A cikk írója kifejtette, félő, hogy az NGO-kra vonatkozó új szabályozás a civil társadalom ellen irányuló támadássorozat újabb állomása, mely középtávon az orosz „külföldi ügynök” törvényhez hasonlóhoz vezethet. Neil Campbell szerint a megfélemlítésnek és a korlátozásnak ez a logikája jól ismert olyan országokban, mint Oroszország vagy Azerbajdzsán, ahol a rezsimek lépésről lépésre haladva építik a stratégiájukat olyan megfélemlítő megszólalások és intézkedések segítségével, melyek a kormány politikájával egyet nem értő személyek és csoportok stigmatizálását szolgálják. Ezt követik aztán a közvetett megszorítások, bejelentési és ellenőrzési kötelezettségek, végül egy olyan szabályozás, mely valamennyi, a kormány által jóvá nem hagyott NGO-t korlátoz, tagjaikat és megmozdulásaikat kriminalizálja, és a pluralizmust megszünteti. A szerző utalt Trócsányi László azon kijelentésére, hogy a belpolitika különböző aktorai különféle legitimitási fokozattal bírnak; és csak a kormányt választották általános választójog alapján. Ezek hihetetlen kijelentések – írta a szerző. Azt sugallni, hogy egy szervezet csak azért nem legitim, mert finanszírozásának egy része külföldi forrásból történik, azt jelenti, hogy csak a kritikátlan és hazai finanszírozású szervezetek elfogadottak. Amikor a kormány válik az egyetlen legitim intézménnyé és a politikai megszólalás monopóliuma az övé, a demokráciának vége. Ironikus, hogy miközben Orbán Viktor az NGO-k külföldi finanszírozásából támadási felületet csinál, kormánya 5 milliárd euró támogatást kap évente; az EU indirekt módon finanszírozza egyik tagállamában a demokrácia lebontását. A kormány stratégiájának negyedik pontja a többfrontos támadás. Nem véletlen egybeesés, hogy a média is korlátozó szabályozás alá esik, mely előnyben részesíti a kormánypárti orgánumokat és bünteti az ellenzékit, s hogy új front nyílt az egyetemek ellen. Végezetül a szerző megjegyezte, hogy amikor egy kormány az NGO-kat és az oktatási intézményeket ellenségként kezdi kezelni, miközben azt mondogatja, hogy nincs ok aggodalomra, a tettei beszédesebbek a szavainál – a magyar kormány az autokrácia felé halad. Az EU és Magyarország partnereinek ébernek kell lenniük, figyelmen kívül kell hagyniuk Trócsányi László nyugtatgató megnyilatkozásait és reagálniuk kell.
A Libération Frédéric Worms filozófus gondolatait közölte, aki utalt arra az újból előtérbe kerülő, a 20. századon keresztülhúzódó vitára, ami politikában, morálban, és vallásban egyaránt szembeállítja egymással azt, amit Henri Bergson filozófus 1932-ben úgy nevezett, hogy „zártság és nyitottság”, két elemi erő, amely szétszakítja az emberiséget. A téma kapcsán felmerült Karl Popper „A nyitott társadalom és ellenségei” című könyve, melyben a szerző a fogalmakat más értelemben használja: társadalmi és demokratikus nyitottságról beszél; a megszólalásnak és a vitának a szabadságáról, mely feltétele az igazságnak és a tudománynak; a szabadság bátorságáról, az igazságért. A cikk megjegyezte, hogy egyébként ez az alapgondolata a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány által Budapesten alapított egyetemnek, melyet Orbán Viktor rezsimje be akar záratni.
0 Megjegyzések