A második világháborút követően a németek ellen harcoló szövetséges országok méltán bosszút akartak állni a nácik által elkövetett szörnyűségekért.
A nürnbergi perben sokukat bíróság elé állítottak, ám mások egyszerűen felszívódtak, és sokáig senki sem tudta igazán, hogy hova tűnhettek. A hidegháború alatt aztán számos náci szökevény előkerült, becslések szerint 9000 háborús bűnös menekülhetett például Dél-Amerikába – olvasható az M5 Különóra című műsorában.
Amikor a szövetségesek elfoglalták Berlint, és egyértelművé vált, hogy a második világháborúnak vége, a náci elit egy része öngyilkosságba menekült. Néhányan, például maga Hitler is, már az elfogásuk előtt végeztek magukkal. Mások még a családjukkal is, az egykori propagandaminiszter, Joseph Goebbels a feleségének és az összes gyerekének is adott a méregkapszulákból.
Sokan elmenekültek Európából
Göring és Himmler csak az elfogásuk után lettek öngyilkosok, néhány nácit pedig bíróságok ítélték el. Csakhogy egy csomóan egyszerűen eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket – mint később kiderült, többségük elmenekült Európából.
A háború utolsó évétől kezdődően elkezdődtek kiépülni az úgynevezett “patkányutak”. Ezek olyan hálózatok voltak, amelyek az európai nácik és fasiszták számára nyújtottak menekülőútvonalat a kontinensen kívülre. Az első patkányutak megszervezésében a fasizmussal szimpatizáló vatikáni tisztségviselők és papok segédkeztek. Az útvonalak megjelenése nemcsak a nácik bújtatását és kimenekítését jelentette, hanem hamis papírokat, új identitást és teljesen új külsőt is adtak a menekülőknek.
Spanyolország a patkányutak fontos állomása volt
1946-ig már több ezer háborús bűnös és egykori náci érkezett Spanyolországba, ami ekkoriban Francisco Franco irányítása alatt állt. Spanyolország a patkányutak egyik fontos állomása volt, Franco ugyanis a nácik és olasz fasiszták támogatásával jutott hatalomra még 1939-ben, ráadásul kiváló kapcsolatokat ápolt a katolikus egyházzal.
Ám Spanyolország ritkán jelentette a végállomást a nácik számára, a legtöbben innen tovább indultak Dél-Amerikába, ahol gyakran szinte tárt karokkal várták őket. Argentínában Juan Peron elnök például erősen szimpatizált a szélsőjobboldali eszmékkel, és úgy hitte, hogy a szovjetek és amerikaiak között kirobbanó harmadik világháború után jól fognak még jönni az emigráns nácik. Persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a menekülő háborús bűnösök bőkezűen fizettek vendéglátóiknak az Európából kicsempészett kincsekkel.
A patkányutakon keresztül Dél-Amerikába menekült a rettegett orvos, Josef Mengele, és Adolf Eichmann is. Utóbbi vatikáni útlevéllel az argentin főváros, Buenos Aires mellett telepedett le. Itt nyugodtan élhetett egészen 1960-ig, amikor is az izraeli titkosszolgálat elfogta, és kicsempészte az országból, majd az izraeli bíróság emberiség elleni bűntettei miatt halálra ítélte.
Bár Eichmannt és még jó néhány nácit lenyomoztak a 60-as ls 70-es években, sokan örökre megúszták a felelősségre vonást, és a mai napig találnak náci rejtekhelyeket Dél-Amerika sűrű dzsungeleiben.
Forrás: hirado.hu
0 Megjegyzések