Donald Trump novemberi megválasztása óta a globális amerikai lap már közölt párszor olyan cikket, amelyek elolvasása magyar jobboldali olvasó esetében komoly szemdörzsölést, balliberális oldalon a gyomor rossz irányú forgását okozta.
- „Magyarországon 2010 óta gazdasági növekedése nem csak jobb az EU átlagnál, de 4,5 százalékos munkanélküliségi aránya az EU-ban a harmadik legjobb.”
- „2012 óta a költségvetési szigort is elkerülte, és ez lehetővé tette a strukturális költségvetési deficit növekedését…”
- A „nacionalisták” köszönik, jól vannak.
A The Wall Street Journal csütörtöki cikke is ide tartozik, közel annyira lélegzetállítóan, mint egy-két korábbi írása. Címe: „A nacionalisták és a gazdasági növekedés: a rossz és a jó”. Alcíme: „Magyarország és Lengyelország azt bizonyítja, hogy a nacionalizmus nem akadályozza a növekedést – legalábbis rövid távon”.
A cikket illusztráló fotó a magyar miniszterelnököt mutatja, amint február 10-én tartott évértékelőjét tartja. Mögötte egy sor nemzeti lobogó.
A KÉPALÁÍRÁS KIEMELI, HOGY MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI NÖVEKEDÉSE AZ EU ÁTLAG FÖLÖTT VAN.
(Balliberális hangok magukban: megőrültek ezek?)
Az írás így indul: „A gazdasági establishment növekvő riadalommal figyelte, ahogyan a brit szavazók az Európai Unió ellen fordultak, Donald Trump berepült a Fehér Házba, és most lehetővé válik, hogy Franciaország euró- és migránsellenes Nemzeti Frontja megkapja az elnökséget”.
Ugyanakkor azok a jóslatok, hogy a nacionalista politikák átveszik az uralmat a piacok és a gazdaság fölött, túlzottan leegyszerűsíti ezek összetett kapcsolatát a gazdasággal. Egyrészt a szabadkereskedelemmel, bevándorlással és külföldi befektetéssel szembeni ellenállásuk (A kormány mikor állt ellen egyébként a szabadkereskedelemnek és a külföldi befektetésnek?) hosszú távon nem segíti a növekedést.
DE AZ ILYEN IRÁNYÍTÁSÚ ORSZÁGOKBAN GYAKRAN BŐVÜL A KÖLTSÉGVETÉS, KÖNNYÍTIK A MONETÁRIS POLITIKÁT ÉS DEVALVÁLJÁK PÉNZÜKET, AMELYEK MINDEGYIKE RÖVID TÁVON TÁMOGATJÁK A NÖVEKEDÉST.
Bírálóik gyakran megjegyzik, hogy Latin-Amerikában a baloldali populisták, mint Venezuela volt elnöke, Hugo Chávez és az argentin Kirchner család inflációt és romlást hozott. Ezek a példák ma azonban nem jók, legalábbis az azonnali helyzetet illetően.
A legtöbb fejlett gazdaságokban az infláció túl alacsony, és ez korlátozza a nagyobb makroökonómiai ösztönzés kockázatát. Ellentétben a Chávez-féle szocialistákkal, a mai nacionalisták általában üzletpártiak, amennyiben ez a fajta üzlet hazai és nem külföldi.
Trump ebbe a mintába tartozik. „Újra kell indítani az amerikai gazdaság motorját, könnyebbé kell tenni a vállalatoknak, hogy az Egyesült Államokban működjenek, és sokkal, de sokkal keményebbé tenni számukra, hogy elhagyják az országot” – mondta kedden este a kongresszus előtt.
A cikk mellett szemléletes grafikon látható ezzel a felirattal: „A nacionalisták bizonyítványa”.
A szöveg (balliberálisoknak orvosság bevétele most ajánlott: mellékhatásairól a pszichiáternél érdeklődjenek): „Magyarország és Lengyelország – amelyeket nacionalista kormányok vezetnek – teljesítményében túlszárnyalta Európa legtöbb gazdaságát részben a támogató fiskális és monetáris politikájuk és a gyengébb pénznem miatt.”
A négy grafikonból álló bizonyítvány egyike a kormánynak a GDP százalékában mért deficit/többlet teljesítményét mutatja 2012 és 2016 között. Magyarország az élen áll mínusz 2,6 százalékos deficitcsökkentéssel.
Mutatja még az egy főre jutó GDP alakulást, az állampapírok hozamát és a zloty, valamint a forint értékének alakulását az euróval szemben. A „nacionalisták” köszönik, jól vannak.
MAGYARORSZÁGRA TÉRVE A CIKK KIEMELI, HOGY 2010 ÓTA GAZDASÁGI NÖVEKEDÉSE NEM CSAK JOBB AZ EU ÁTLAGNÁL, DE 4,5 SZÁZALÉKOS MUNKANÉLKÜLISÉGI ARÁNYA AZ EU-BAN A HARMADIK LEGJOBB.
„Ez részben azért van, mert Magyarország – szemben Franciaországgal – nem csatlakozott az euróhoz, és nem is tervezi azt. Ez lehetővé tette, hogy a forint értékét veszítse az euróval szemben, segítve az exportot és az inflációt…” Magyarország „2012 óta a költségvetési szigort is elkerülte, és ez lehetővé tette a strukturális költségvetési deficit növekedését…”
Orbán Viktor nacionalista gazdaságpolitikája segítésére a bankokat és kiskereskedőket (ez a lap szóhasználatában elsősorban a szupermarketekre vonatkozik) megadóztatta, rezsiköltséget csökkentett olyan szektorokban, ahol nagy a külföldi tulajdon, de más téren csak alig avatkozott be a magánszférába.
„Bírálói azt állítják, hogy aláássa a magyar demokráciát és a független intézményeket, mint az igazságszolgáltatást és a sajtót. Sajnos, ami rossz a demokráciára nézve, nem az automatikusan a gazdasági növekedésre: lásd például Kínát”. (Aki a magyar bírósági ítéletekre és a balliberális sajtó dominanciájára gondol – RTL Klub, ATV, HírTV, Index, Hvg-féle internetes portálok, balliberális hetilapözön – az úgy érzi, az aláásás inkább fordított előjelű.)
A lap ezen mondatát – „Sajnos, ami rossz a demokráciára nézve, nem az automatikusan a gazdasági növekedésre: lásd például Kínát” – meg kell ismételni, ugyanis a WSJ és az egész hivatalos nyugati gondolkodás 27 éve hangoztatott dogmája az volt, hogy egyrészt a gazdasági növekedés szükségszerűen eredményez demokráciát, másrészt csak demokráciában képzelhető el tartós gazdasági növekedés. (Szegény Szingapúr…)
Ha érdekesnek találtad a bejegyzés, kérjük oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
0 Megjegyzések