Ha megnézzük az evangéliumokat és a megnyirbálásaikat, akkor örök megválaszolatlan kérdés marad, hogy mennyi hiányzik belőlük. Sorrendben – már amennyire ez megállapítható – az első Márk evangéliuma, amely 65-70. körül keletkezett. A második Lukács, míg a harmadik Máté evangéliuma, melyek hozzávetőlegesen 70-80 között íródtak. Végül János nevéhez fűződik a negyedik evangélium, amely megközelítőleg a 90-es években látta meg a napvilágot.
Íródtak még egyéb szentiratok akkortájt, de ezek később kiszorultak, illetve „nem fértek bele” a dogmákba, tulajdonképpen alkalmatlanok voltak az Újszövetségbe történő bekerülésre a bibliaíró-szerkesztő „egyházatyák” szerint. Ilyesformán maradtak ki bizonyos evangéliumok, apokrif (elrejtett) könyvek és levelek a Szentírásból. Majd a 2. század derekán kezdetét vette a kanonizálás. A kánon szó mértéket, szabályt jelent. Kanonizálni pedig annyit tesz, mint kötelező szabállyá változtatni, vagyis előírni. A szelekciós munka szempontjait csak annyiban méltatnám, hogy milyen alapon dönthette/ döntheti el emberfia egy szent irat igazhitűségének és sugalmazottságának hitelességét és mértékét? Mert hát erről volt valójában szó. Csak jóval az apostolok halála után, 180. körül keletkezett az első újszövetségi kánonjegyzék, amit azután több mint kétszáz éven keresztül (!) rostáltak, s rendeztek gyűjteménnyé, mígnem a viták elültével, 367-ben az Alexandriában kibocsátott gyűjteménnyel került sor a kánonjegyzék végleges lezárására. Tehát a mai Biblia nagyjából 350 év alatt íródott, amikor a szemtanúk és a megélők, az apostolok és a valódi szentek már réges-régen megboldogultak.
Talán az egyik legfontosabb, ám az egyházra nézve veszélyes dolgot kihagyták a Bibliából, melyben Jézus arról beszél, hogy ne akarjanak a papok a többi ember istenei lenni, ők isten küldöttei.
Jézus és Pilátus magánbeszélgetése
Jézust egyik tanítványa azzal a hírrel kereste fel, hogy Pilátus helytartó Galileában vérét veszi az embereknek. Jézus akkor már úgy látott, hogy jelen sem kellett lennie, akkor már tudta, hogy az embereket másságuk miatt irtják, tudta, hogy ez a jel, tehát már nincs visszaút. Ezzel az ember megpecsételte a korszakot. Csak annyit mondott Jézus az Isteni Tervről: „Az emberi értelem szeme nem lát tisztán, az akarat és az érzelmek ködje homályosítja el. Ugyanis könnyebb eltüntetni azt, aki más, mint józanságot gyakorolni és szárnyat adni a reménykedőknek.”
Jézus akkor négy tanítványával volt éppen. Felkészítette őket a Krisztusi Tervre. Elmondta, hogy a legnagyobb terhet és igaztalan eltévelyedést az értelem számára az érzékek tompasága és telhetetlensége jelentik.
„A szemlélet, ha végignézitek, ezzel véget is ért. Ezzel, hogy az ember ily mélyre ereszkedett, átadta magát a Krisztusi Tervnek. Ahogyan Mestereim mondani szokták, ezzel a látható leszerepelt, jön a láthatatlan, amely homályban marad azon emberek előtt, akik a korábbi korszakban maradtak és maradnak szellemileg elsüllyedve. Amit a Rendben (az Esszénus Rendben) megtanultam, szemembe szökik, ha nézek mindenüvé, azt látom zajlani. Homályban marad tehát az emberek előtt ugyancsak a durvább élet minden részeiben végbemenő minden finomabb módosulás, amelyet mi, látók, változásnak nevezünk.”
Miután ezt elmondta, Jézus Galileába utazott, hogy feladatát ott betöltse. Pilátus közelébe kellett lennie, hogy ösztönözhesse őt, és persze azért, hogy próbára tegye az emberek hitét. Jézus tehát Pilátushoz ment. Pilátus már nagyon várta. Ekkor kérdezte először tőle: „Te vagy a Zsidók Királya? Úgy tudom, félrevezeted és lázítod a népet, hogy ne fizessék az adókat!”
Erre Jézus csak annyit kért, hogy vonuljon félre vele Pilátus, és beszélt hozzá: „Ezt csak te mondod rólam, Pilátus. Én a te szemedben vagyok király. Mindenkiben testi-lelki tulajdonságai szerint jelenek meg. Azért jöttem, hogy láthass és tudhasd velem, te majd mit fogsz tenni. Tudd meg, hogy minden korban veszedelmes ellenfél lesz a filozófia az uralkodók számára, no meg a papságok számára, akik a féktelen vallási elvakultság hívei. Én természetes okokkal magyarázom a világot, a villámot és a mennydörgést, és nem úgy, mint a papok színed körül. Palesztinában és Egyiptomban láttam a későbbi korokat, mit mi, mi fogunk indítani, Pilátus. Te és Én leszünk a kiváltói. Lesznek akkor is papok, akik csak akadályokat gördítenek mindenki elé, aki alapos és épp ésszel akarja látni a világot és az emberek sorsát. Te és én igába álltunk, együtt húzzuk át az embert máshová. Jusson eszedbe, Pilátus, micsoda neve van hatalmadnak, kincseidnek, építményeidnek. Ma ragyogsz a dicsőségben. De túléled te a dicsőséget, és ahová mész, viszed a dicsőséget? Az Isten dicsősége elrejti, a császáré kikutatja a földi dolgokat. Te és én, mi, Pilátus, új életet és új törvényeket adunk az embereknek. Ne akarj a többi ember istene lenni, az Isten küldötte vagy.” írja a noiportal.hu.
Ha érdekesnek találtad a bejegyzés, kérjük oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekesnek találtad a bejegyzés, kérjük oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

0 Megjegyzések