A tagországok közötti szakadékok miatt az eurózóna jelenlegi formájában gyakorlatilag fenntarthatatlan.
A versenyképességi különbségek ellehetetlenítik a perifériás országokat, azonban egyre kevesebb politikai szándék mutatkozik a részükről, hogy újabb megszorításokkal és reformokkal közelítsenek Németországhoz. Folyamatosan növekszik azoknak a száma, akik szerint a németek igazságtalanul előnyt kovácsoltak eurózónás tagságukból, miközben több ország óriási áldozatok árán próbált kimászni a válságból. Adott a lehetőség a németek számára, hogy kezükbe vegyék az euróövezet sorsát és nagyobb szolidaritással rásegítsenek a periféria alkalmazkodására, szándék nélkül azonban könnyen az övezet széthullásához vezethet a németek makacssága.
Az utóbbi években egyre többen kritizálják azzal a német kormányt, hogy politikailag és gazdaságilag is a saját szájízük szerint akarják formálni a kontinenst. Ennek egyik központi eleme az a németes szigor és fegyelem, ami a 2000-es évek közepe óta a német gazdaságpolitikát jellemzi, aminek fontos eleme a költségvetési egyensúly (és fegyelem) fontosságának egekbe magasztalása.
Bármelyik eurózónás (perifériás országgal) is adódjon probléma, a német politikusok – élükön Wolfgang Schäuble pénzügyminiszterrel – egyből a költségvetési kiigazításért, illetve strukturális reformok megvalósításáért kezdenek lobbizni. Ezen recept kizárólagossága persze sokakból erős ellenérzést váltott ki, a németek érdekérvényesítő-képességének köszönhetően azonban eddig többnyire az ő akaratuk érvényesült. Mostanában fordulni látszik a kocka, ugyanis ez a németes hozzáállás egyre komolyabb ellenállásba ütközik. Az euroszkeptikus erők megerősödése, a Brexit és más válságtünetek rávilágítottak arra, hogy a kihívások “németes” megoldása egyes országokban politikailag fenntarthatatlan megoldásokhoz vezet.
Ennek ékes példája a görög adóssághelyzet problémájának kiújulása, amelyben egyre több szereplő – köztük az IMF – valamiféle további könnyítést szeretne adni a görögöknek, hogy végre kimászhassanak a gödörből, a német gazdaságpolitika azonban további reformokat szeretne látni a görög fél részéről.
Nem véletlen, hogy az euró is össztűz alá került, sokan kritizálják ugyanis azzal Németországot, hogy ő maga hasznot húz a gyenge euróból, miközben hagyja a többieket “szenvedni”. Peter Navarro, Trump kereskedelmi tanácsadója egyenesen egy implicit német márkának nevezte, amelynek alacsony értéke előnyhöz juttatja Németországot, később Marine Le Pen, a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front elnökjelöltje is hasonlóan fogalmazott, épp ezért többek között az euróövezet felszámolásával kampányol.
Ennél azonban sokkal meglepőbb, hogy a szélsőségesnek abszolút nem nevezhető francia elnökjelölt (aki egyébként a választás egyik favoritja), Emmanuel Macron szerint is szükség van az eurózóna átalakítására, hogy abból ne csak a németek húzzanak hasznot.
Forrás: portfolio.hu
0 Megjegyzések