Milyennek látta Debrecent a 19. század közepén egy jó tollú humorista író, Pákh Albert? Az Utazás Debrecenben című írásából, melyben a vidéki élet kisszerűsége ellen tiltakozott, megtudhatja az érdeklődő utókor.
Az író látásmódját árnyalja Lakner Lajos szövege Pákh Albert különös és nehéz életéről, Bényei Miklós tanulmánya a város akkori művelődési állapotairól és Papp József munkája a korabeli városképről. Humoros, érdekes, komoly és tanulságos a több mint száz év után újra megjelent Pákh-írás.
Pákh Albert: Utazás Debrecenbe
„A Péterfia végén járunk. Szemünkbe néhány emeletes ház tűnik, s egy tágasabb tér, melynek egyik szögletében új artézi kút ásatik, közepén a kéttornyu ref. Nagy templom áll, s egyik oldalát az épen oly nagy, mint mostrosum collegium foglalja el. E téren heti vásár, napjain szürszabókészitmények szoktak árultatni. Mily gyönyörü hely lenne ez egy városi sétánynak!”…
„A collegium és templom vidékét csupa tudós lakja; lehetne e városrészt Debrecezen Tempéjének nevezni, melynek alacsony lakaiban a Múzsák ütötték fel sátorukat.”
1844-ből való kép, Pákh Albert: Humoros Életképek Pest 1870. „…ezer idegen közt nem volt egy, ki e házat katonai laktanyának nézte volna, pedig úgy van, ez az úgynevezett Tót-ház, melyben Debreczen
gyalog őrserege éli világát.
Nevezetes ezen Tót-ház még azért is, mert ezen ház előtt kezdődik a palló.
A palló, kődúsabb részeiben az országnak ismeretlen fogalom és tüne105 mény, Debreczenben azonban feltűnő nagy szerepet játszik. Azt fogják a magyarra, hogy két találmány dicsősége illeti: a kulacsé és a fakilincsé.
Pedig három a szent szám, mert itt van a harmadik is: a palló, mely hangosan hírdeti a világ legmagyarabb városában alkotó mestereit. Szólandunk róla históriai pontossággal.
A palló Debreczenben az volna, mi másutt a járda, s miután a természet szava régi időktől fogva azt parancsolja, hogy ahol kő nincs ott legalább fa teremjen, s miután az emberi kényelem úgy vélekedik, hogy a kőnek máshonnan szállítása bajos dolog, főképpen ha a Tisza négy mértföldnyire folydogál a várostól: annálfogva igen természetes, ha ily helyeken a kő fa által pótoltatik. A fa ugyan hamar rothad el s helyébe nem sokára új fa kell s kő pedig kiállja a versenyt akármely ember életével; de mi nem híjába nem tanultuk diákkorunkban a nemzeti gazdaságtant.
Áll tehát a debreczeni palló fából, még pedig három-három egymás mellé illesztett keskeny és vastag deszkából…”
Az szívmelengető tartalmat köszönjük Dr. Ónody Magdolnának, aki a fenti sorokat 2007-ben már idézte az akkor megjelent könyvében!
0 Megjegyzések