Mennyiségét tekintve Magyarország az egyik leggazdagabb Európában, és az „elfogyásától” sem kell tartani.
Minek köszönhető ez? Induljunk képzeletbeli sétára dr. Nagy Sándor Alexszel!
– A Magas-Tátrában, a Csorba-tó partján állunk, 1355 méterrel a tengerszint felett. Mögöttünk a Kárpát-medencét északról, északkeletről és keletről ölelő Kárpátok legmagasabb vonulata, a 2500–2600 méteres Magas-Tátra, előttünk a kétezer métert meghaladó Alacsony-Tátra, a Szlovák-érchegység, majd a már magyarországi Északi-középhegység következik. Az 1500 kilométer hosszú és hazánknál mintegy háromszor nagyobb, 190 ezer négyzetkilométer kiterjedésű hegységben lehulló majdnem összes csapadék a Kárpát-medence, azaz Magyarország felé veszi útját. És hogy legyen fogalmunk e mennyiségről, a Kárpátok teljes területének minden négyzetméterére évente átlagosan közel 100 liter csapadék hull. Ez a víz jön a felszínen, folyókban, és érkezik az alatt, a különböző anyagú és vastagságú talajrétegekben, amelyek a geológiai elhajlásuk miatt a Kárpátokban a felszínre bukkannak. És ha a Kárpátokból a medencénkbe érkező hatalmas vízmennyiséghez hozzávesszük, hogy a Keleti-Alpokból lefolyó csapadékvíz közel fele ugyancsak Magyarországra folyik, és rajta keresztül egyetlen kijáraton, a Duna medrén keresztül távozik, lehet fogalmunk arról, hogy mekkora édesvíz- és azon belül ivóvízkincsünk van. A Föld 176 országáról az ivóvíz mennyisége alapján készült listán hazánk a 171., vagyis 170 országban hamarabb fogy el az ivóvíz, mint nálunk – avatott be a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Hidrobiológiai Tanszékének vezetője.
Folyóvíz, tisztítva
A Kárpátok bérceiről útra kelve patakokon, csermelyeken keresztül érkezünk meg a Tiszát tápláló folyók egyikéhez. Szelídül a táj, hátunk mögött hagyjuk a hegyeket. Romániában temérdek vizet magukba foglaló, hatalmas víztározók állják útját a Berettyónak, a Körösöknek, a Marosnak. Ukrajnában is terveznek ilyeneket, mégpedig magyar segítséggel, mert hasznosak az árvízvédelemben. A tározók azonban nem tudnak annyi vizet visszatartani, hogy elapadjanak a magyarországi folyók. Igaz, a legszárazabb nyarakon a Berettyóban már alig van víz, viszont a csatornákon keresztül lehet pótolni.
Az ivóvíz mennyiségéből a felszíni vizek mindössze 5 százalékos aránnyal részesülnek, de például Szolnok teljes egészében a Tiszából „iszik”. A felszíni vizek, különösen az Ukrajnából, Romániából érkező Tisza szennyezettsége nagyon változó. Emiatt kicsit „macerásabb” a folyó vizéből ivóvizet csinálni. A debreceni ivóvíz egyébként részben a Keleti-főcsatornából, tehát közvetve a Tiszából származik.
A Duna kavicságyából
Legnagyobb folyónk, a Duna mentén érkezünk meg a főváros, illetve a folyam menti települések vízellátásához. Ami nem közvetlenül a Dunából származik, hanem az egyik legjelentősebb felszín alatti vízkészletünkből, a folyammeder több tíz vagy akár száz méter vastag kavics- és homokágyásából. A meder ugyanis nem ott ér véget, ahol a víz találkozik a folyó aljával, hanem tovább tart, egészen a mélyben lévő anyakőzetig. A kavicságyásban temérdek – általában tiszta – víz van, amit az úgynevezett parti szűrés technológiával, csápos kutakkal hoznak felszínre. A víz mennyiségével nincs gond, a minőségével viszont lehet, mert tartósan alacsony vízállás esetén csökken a folyam víztartó rétegre gyakorolt nyomása, emiatt a környék jobbára már szennyezett talajvize a folyóágyásba szivároghat.
A rétegvíz arról kapta a nevét, hogy két vízzáró réteg közötti víztartó kőzetben halmozódik fel, és leginkább a hegységeinkben, a rétegek felszínre bukkanásánál van az utánpótlásforrása. A Kárpát-medence legnagyobb mennyiségű és legjobb minőségű ivóvízkincse a 100–300 méter mélységben lévő rétegvíz – hangsúlyozta Nagy Sándor Alex.
A hegyekben lehullott csapadék a talajba szivárog, és a víz a gravitációval, a felszín lejtését követve igen lassan a Kárpát-medence irányába mozog, és a sík vidéken összegyűlik. A víz a hosszú, akár több évezredes vándorlása alatt természetes úton tisztul, és különböző ásványi anyagokat vesz fel. Az Alföldön fúrt kutakon keresztül hozzuk a felszínre, és természetesen tisztítanunk is kell.
Debrecen ivóvízellátását a Keleti-főcsatorna mellett a rétegvizek adják. Amennyiben nem fordul drasztikusan szárazra Közép-Európa éghajlata, a rétegvíznek sem a mennyisége, sem a minősége nincs veszélyben. Mi több, a rétegvíz mozgásának nem lehet gátat szabni, nem lehet tározókba gyűjteni, mint a felszíni folyók vizét.
Ugyancsak a felszín alatti vizeink közé soroljuk még a karsztvizet. Ezek a mészkőhegységeink körüli települések ivóvizét adják.
0 Megjegyzések