Negyvenhét évnyi szorgos munka után január elsejétől immár nyugdíjas éveit élvezheti Csapó Pálné, a besenyszögi gondozási központ igazgatónője. Klárika nemcsak a szociális otthonban folyó munkát irányította, de ő volt az, aki annak idején „életre segítette” magát az intézményt. És bár kiérdemelte a pihenést, nem mondhatjuk, hogy hátat fordított volna a munkának: a Besenyszögi Idősek Otthonáért Alapítványban továbbra is tevékenykedik.
– Nem tudnék teljesen elszakadni az intézménytől, hiszen ez az én életművem, olyan, mintha a „harmadik gyermekem” lenne a két lányom mellett – vallotta meg Klárika, felidézve pályájának kezdeteit. – A személyes indíttatásom onnan is származik, hogy ötéves koromban édesanyám beteg lett, és együtt laktunk idős apai nagymamámmal. Tizenöt évesen kezdtem dolgozni, munka mellett tanultam. 1970-től 1978-ig a besenyszögi orvosi rendelőben dolgoztam, majd innen kerültem át az intézményi idősgondozás területére. Az akkori településvezetés felkért, hogy szervezzem meg az ellátást, egyúttal ki is neveztek az intézmény igazgatójává.
– Először az öregek napközi otthonát alakítottuk ki, és mellette a házi gondozást. Nem volt ám egyszerű feladat, korábban nem működött ilyen jellegű intézmény a településen, így magukkal az idősekkel is el kellett fogadtatni. 1990-ben, mikor megkaptuk a régi óvoda épületét, azt lebontottuk, és teljesen új, idősek otthonának épített épületben kezdtük a gondozást. Hét évig működött másik ingatlanban is egy tíz férőhelyes otthon, adománynak és alapítványi segítségnek köszönhetően, majd ezt az épületet eladtuk és az árát további bővítésekre fordítottuk. Közben további alapellátási feladatokat is elláttunk, többek között házi segítségnyújtás, étkeztetés, idősek klubja, tanyagondnoki szolgálat, és több település család és gyermekjóléti szolgálata is hozzánk tartozik. Nagy munka volt ám ez! – emlékezett vissza Klárika.
– Nagyszerű kollégáim vannak, akik ugyanúgy szívügyüknek tekintik az idősek ellátását, ahogy én is, így tudom, hogy jó kezekben hagytam az intézményt. Hogy nyugdíjasként mivel fogom tölteni az időmet? Jut időm olvasni, és gondolkodom, milyen téren képezzem még tovább magam. Idősgondozásból szociális szakvizsgám, valamint tereptanári végzettségem is van – fejtette ki Klárika. – Két lányunk közül az egyik Németországban dolgozik, most végre időm lesz meglátogatni kint. Nagy kertünk van, amit mindig is műveltünk, konyhakerti növényeink, rózsák, pázsit, fák, bokrok is vannak. Munka után is itt tudtam kikapcsolódni. Most majd a kertészkedésre is több időt fordíthatok. Unokám ugyan még nincs, de már nagyon várom, hogy nagymama lehessek!
Sok emlék kötődik az idősekhez
A hosszú évek alatt számos szívszorító és szívet melengető élményben is volt része Klárikának.
– Többször volt, hogy a lakosok jelezték, nem látják idős szomszédjukat. A gondozókkal kellett a lakást felfeszíteni, előfordult, hogy mostoha körülmények között találtuk földön fekve az idős embert, kutyák társaságában, de sikerült időben kórházba szállítatni az illetőt. Sok ilyen váratlan megható, kalandos feladat is adódott az évtizedek alatt – idézte fel Klárika.
Az idősekkel együtt töltött idő azonban a humort sem nélkülözte.
– Pár éve például egy idős, jó humorú bácsit szerettek volna rávenni, hogy vegyen részt egy szépkorúak számára rendezett kulturális és sportversenyen. – A bácsi húzódozott, mondván, csak akkor szerepel, ha elénekelhet egy pajzán nótát. Lebeszéltük róla, hogy ez azért talán nem illendő. A fellépésük után azonban nem jött le a színpadról, hanem elkapta a mikrofont, és csak előadta azt a bizonyos dalt. Irultunk-pirultunk, bár a közönség élvezte – mesélte vidáman Klárika. – Utána meg megjegyezte nekem: hát nem azt mondtam, az a fő, hogy jól érezzük magunkat?
Forrás
Forrás
0 Megjegyzések