Hirdessen itt

A két pont közötti legrövidebb út megtalálása

Ez a gondolat igencsak megragadta a figyelmemet, amikor a 2007. december 29-én a Globális Sorskorrekció részeként a Föld terében lehorgonyzott Új Időciklusról olvastam. A mozzanat kiindulópontja a Szentlélek 2007 novemberében kiküldött üzenete volt, melyet Bea és Anikó fogadtak.
„A 13. Csillagnemzetség a mindenütt jelen való, de láthatatlan Isteni szubsztancia, amely az életet, a Teremtés egészét áthatja és összefogja. Olyan ez, mint az Isten és az Istennő lélegzetének „oxigén molekulái” – a fényatomok, amelyek életet teremtettek ezen a mélykék égbolton…

Ilyen értelemben tehát a 13. Csillagnemzetség szellemlényei mindannyian a Teremtés kozmikus ideájának egészét hordozzák magukban. Ők a mindenütt jelenlévő, mégis láthatatlan szellemi szubsztancia, az az áttetsző, megfoghatatlan Isteni/Istennői jelenlét, amely minden életet, minden létezést áthat és összekapcsol egymással és a teremtő ideával is a legmagasabb összefüggések nevében…” (Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok)

A Szentlélek a látható és a láthatatlan világban is benne él. Ennek a nemzetségnek a mennyei neve Sante di Om – a Mindenség Lélegzete.

Több mint 100 évvel ezelőtt született meg a Felemelkedés Isteni Terve, mely 1987. augusztus 17-én horgonyzódott le a Föld szféráihoz a Harmonikus Konvergencia keretében, és melyben a Föld Égi segítői egy részletes fejlődési programot fogalmaztak meg az elkövetkező évekre.

Ettől a ponttól kezdve, minden egyes elkövetkezendő év egy pontosan körvonalazott tervet követve célozta meg a fizikai test, az érzelemtest, majd a mentáltest, és 2005-ben a magasabb spirituális fénytesti rétegek kollektív áthangolását, annak érdekében, hogy az emberiség csillagtudatossága, vagyis galaktikus tudatossága újból felébredhessen.

Azonban, az emberiség a célok megvalósítása során fokozatosan lemaradt az Isteni Terv által kijelölt ütemezéstől. Túlságosan sok Fényküldött hagyta el az útját, sok fáklya fénye hunyt ki és hagyott fel a másoknak való útmutatással. A 2007-es üzenet és a Globális Sorskorrekció meghirdetése erre érkezett válaszként.

A Szentlélek megmutatta, hogy az Emberiségnek – különösképpen a Fényküldötteknek – különleges kötelezettségei és sorszerű feladatai vannak a Felemelkedés Isteni Tervének mentén. A terv ugyanis csakis akkor teljesülhet be, és így csak akkor valósíthatja meg a szükséges „kritikus tömegben” a megfelelő rezgésszintet, ha abban mindenki “követni tudja a két pont közötti legrövidebb utat”. Ez azt jelenti, hogy minden Fényküldöttnek, aki még az inkarnációja előtt ennek a küldetésnek kötelezte el magát, a saját sorsösvényét kell követni, az eredendően vállalt legmagasabb rendű sorsának megfelelően kell élnie, mert éppen ez a “legrövidebb út két pont között”.

A 2007. novemberi üzenetnek része volt egy érdekes kinyilatkoztatás is, mely felfedte a Szentlélek és az Idő kapcsolatát. A Szentlélek megmutatta, hogy úgy haladhatunk életünk során a “két pont közti legrövidebb úton”, ha feltárjuk, majd feloldjuk a sorsunkban rejlő csomókat, melyek láthatatlanul is megkötnek és korlátoznak bennünket, mert egy hibás programban és egy tévúton tartanak. Annak érdekében, hogy az Emberiség ezen dolgozhasson, az időillúzió felgyorsult. Emiatt érezzük azt, hogy az élet egyre gyorsuló tempót diktál, melyet olykor nehéz követnünk és ironikus módon kevesebb “időt” enged az önkiteljesítő belső munkára.

Azonban az IDŐ nem létezik. Ez egy olyan minőség, amely a tapasztalásainkat lineáris sorba rendezi, a kollektív emberi megállapodásnak megfelelően. De ettől függetlenül ez egy illúzió, és így egy nem-érzékelhető, relatív, szubjektív észlelés.

„A Szentlélek üzenete szerint azonban az időélmény a személyes és kollektív szinteken is megváltoztatható!

A kinyilatkoztatás úgy szólt, hogy ha minél több ember él át sorskorrekciót, és lép vissza az eredeti sorsösvényére, úgy nő benne az élettartalom. Az élet élménye és az élet öröme, a beteljesülés érzés. És így gyógyulhat a kollektív sors is. Ugyanis minden, a sorsunk ellenében megtett lépés fogyasztja az időt és fogyasztja az életet. A sorsunk ellenében megélt lépések nyomán születnek a betegségek és jön közelebb a halál kapujának hívása. Sajnos minél több sorscsomót gyűjtöttünk, annál rövidebb lesz az életünk. Ugyanakkor minél több sorscsomót oldozunk fel és simítunk el, annál inkább nő az életre adott idő, lehetőség – vagyis az Élet maga. Hiszen valamiképpen az idő nem más, mint az Élet maga. Az idő az életélmény.” (A Megváltás Misztériumának galaktikus és födi kulcsai)

A Szentlélek elmondta, hogy a 2007-ben felajánlott Sorskorrekcióval egy relatív, lokális földi időhurok horgonyzódott le a Földre. Ez azt jelenti, hogy míg galaktikus szinten minden a korábbi ritmusban halad a nagy keringési ciklus végpontja felé, a földi időérzékelés megváltoztatásra került, hogy az egyének és a kollektív valóságok összessége megkapja a lehetőséget, az időt arra, hogy az Isteni Sorsába léphessen. Ez a lehetőség egy komoly és elkötelezett választ vár mindannyiunktól.

Mindehhez kaptunk egy rendkívüli eszközt, egy csodálatos meditációt, amely óriási segítséget adhat a sorscsomók feloldásában, s ez nem más, mint a Santé di Om – Sorskorrekció című vezetett meditáció, amelyben átélhetővé válik a „Szentlélek általi keresztség rítusának” egyedülálló gyógyító ereje. Ha ugyanis ezzel az eszközzel képesek vagyunk felismerni a sorscsomókat, akár így utólag, és őszinte alázatban megállunk abban, hogy hibáztunk, és kérjük a Szentlelket, hogy a Kegyelem erejével oldja fel az ebből származó sorscsomót, és emeljen vissza az Utunkra, akkor szinte azonnal megtörténhet ez a bizonyos emelkedés. Sőt csodák következhetnek ennek nyomán az életünkben, mert a lelkünk szinte felszabadul, azáltal hogy újra önmagát és a sorsát élheti, s így óriási teremtőerők ébredhetnek fel az életünkben!  

Még további segítséget jelenthet és egy mély tudást ad a sorscsomók feltárási munkájának útján, a Csillagnemzetségek történeteinek megismerése. Még mélyebbre tekinthetünk, ha megrendeljük az ©Antares-kódunkat, mely a saját csillagkapcsolataink és befolyásoltságunk képét mutatja.

Amikor mindez az információ rendelkezésünkre áll, megvan a kirakós játék minden darabja. Gondos rendezést és figyelmet követően, amikor minden darabot összeillesztünk: létezésünk, sorsunk kirajzolódik. Ez az új megértés raébreszthet bennünket azokra az élettémákra, helyzetekre, belső és külső konfliktusokra, amelyeket látnunk kell annak érdekében, hogy felfedezzük “a legrövidebb útvonal” szerinti életünket.

Úgy gondolom, fontos a bevetülő képeknek jelentőséget tulajdonítanunk. Például, az egyik nap egy Unikornis jelent meg lelki szemeim előtt és rögtön a Szíriuszi létre asszociáltam, mert éteri formák sora előtt állt – mint ahogy a Teremtés ABC-jét megismertük a Szíriuszon. Az Unikornis a szarvával kijelölte és mozgatta maga körül az éteri formákat. Olyan volt, mintha megkért volna engem, hogy nézzem és lássam, hogy a Teremtés Könyvtára örök – mialatt a dolgok újrateremthetőek.

Ez segített magamban felismerni azt, hogy régóta magamban hordom a szomorúság, a kétségbeesés és néha a düh sorscsomóját, azzal kapcsolatban, hogy az élet szentsége mennyire leértékelődött a mai világunkban.

Mindig is éreztem valamiféle feszültséget a testem jobb oldalában. Magamba zártam annak az érzésnek a lenyomatát, hogy feszesen kinyújtom a jobb kezem, mintha csak egy kardot ragadnék meg, vagy egy elhárító mozdulatot tennék a feltartott jobb tenyeremmel – szinte felkiáltva, hogy “Állj!”. A hozzákapcsolódó érzés nem a személyem védelme, inkább egy sokkal nagyobb erő sakkban tartását idézi. Felismertem, hogy ehhez a pózhoz nagy töltés kapcsolódik, mely a lényem egy részét bonyolult érzések csomójában tartja befagyasztva.

Az Unikornisok üzenetét befogadva egyszer csak éreztem, hogy a jobb kezemben lévő feszültség enyhülni kezdett – mindeközben azonban kicsit mintha csalódott is lettem volna. Felismertem, hogy a védelmezés érzésének befagyott őrzése nem volt túl “előkelő”. Zavaros érzelmek gócát hordtam magamban, de ez valójában az élet szentsége ellen való volt, mert arra az erős mögöttes feltételezésre épült, hogy az élet jó dolgai elpusztultak és eltűntek. Észrevettem, hogy igazából nem bízom a Kreatív erő mindig-megújuló képességében. Az Unikornis ezen a példán keresztül mutatta meg nekem, emlékeztetett engem, hogy a Kreatív erő mindig képes a megújulásra. Ki voltam én, hogy azt gondoljam, örökké ebben a pózban kell védekeznem a pusztítás ellen – miközben a saját ellenszenvemet kellene megváltanom?!

Ezen a módon, az Unikornisok aznapi ajándékával – vagyis valójában a saját azon lélekrészem sugallata által, amely az Unikornis csillagnemzetség tagjaként él a galaxisban és itt a Földön is –néhány régóta hordott lelki csomóm kisimult. A két pont közti távolság egy kicsit rövidebb lett. Az élet maga egy kicsit növekedett bennem. És növekedhet Benned is...

Forrás...

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések