Novák Előd kemény kritikával illette az új Jobbik vezetést és stratégiát. Ugyanakkor vannak, akik Toroczkai és Novák jelenlegi újra megjelenését, csak egy újabb szinészi visszafordulásnak tartják, ami előre eltervezett volt. Ez azonban a Jobbik maradék hitelét is szétrombolhatja, még azon új-jobbikosok között is, akik most csatlakoztak a néppártosodás során.
A radikális volt jobbikos vadhajtások vezére már üzent is:
Rubi Gergely: Előbb fizessék vissza a több százmilliós adósságot, amibe verték a pártot! Gondolom, Simi ezt már nem fizeti. Utána takarodjon az egész vezetőség! Akkor ugattok, amikor süllyed a hajó! Még van pofája valamelyikőtöknek bajtársiasságról beszélni miután több tízezer tagot, aktivistát és szimpatizánst hátba szúrtatok? Annyi gerincetek sincs, mint egy csigának!
Közben megtörtént: Vona Gábor összeomlott, minden tisztségéről lemondott … és azt tudtad, hogy Fekete Pákó, már rég megjósolta Vona Gábor lemondását?
Azóta pedig ez: Toroczkai taktikázásával még mélyebbre taszíthatja a Jobbikot - Nem lehet jobbra-balra ugrálni, a bizalmat csak egyszer lehet elveszíteni
Novák Előd írja közösségi oldalán: Rengetegen keresnek meg a Jobbik tagságából azzal a kérdéssel: hogyan tovább egy ilyen elképesztő csalódás után?
A sosem szélsőséges, de alapításunktól kezdve gyökeres változást célzó, azaz radikális politikával folyamatosan erősödve 2014-ben már 20% fölé értünk, egyre többeket tudtunk meggyőzni. Bár a migrációs helyzet tovább radikalizálta a társadalmat, épp nyílt volna a tér, Vona Gábor – pusztán stílusváltást ígérve, de valójában súlyos tartalmi változásokat is végrehajtva – letérítette a pártot fejlődő útjáról. Most először csökkent a százalékos támogatottságunk (19,5% alá, és a feldolgozás során sajnos még mindig csökken, immár csak 24 listás mandátumot ad a rendszer), ráadásul a vasárnap ránk szavazók jelentős része nem is jobbikos, csak alkalmi-taktikai átszavazó. A törzstáborunk egy jelentősnek mondható része viszont sajnos a Fideszre szavazott, amire Vona Gábor kvázi rá is vezette az elvhűeket akkor, mikor azt mondta: helyet cserélt a Fidesz és a Jobbik.
Orbán sajnos nem megy börtönbe, sőt kétharmados többséget köszönhet részben Vona Gábornak, aki miatt nemhogy jobboldali szavazókat nem csábított el kormányváltásra a pártunk, de még át is adott a Fidesznek rengeteg nemzeti érzelmű választót, míg a Jobbik a baloldali szavazókon osztozkodott. Ezért nem volt kormányváltás. Pedig számos kormánypárti szavazót csábíthattunk volna át következetesen radikális politikával, ha hitelesek maradunk. Most viszont pl. a határon túliak körében is csak 1,16%-ot szereztünk: annyit, mint az LMP.
Két pofont kapott Vona Gábor, de nem Orbántól, hanem a saját korábbi szavazóinktól. Pedig minden adott volt a sikerhez: a béna, belharcokkal terhelt baloldal elaprózódottsága mellett különösebb konkurencia nélkül tudott kormányváltást ígérni a Jobbik, és a kormány is túltolta a biciklit, kontraproduktívvá vált izmozásuk, gondoljunk csak a 660 milliós bírságra, mely végül nem is terhelte kampányunkat, sőt a mártírszerepünk miatt elindult szolidaritási adakozás megnyitotta a kaput a tömeges átszavazásokhoz is.
A Fidesz kampánya persze inkorrekt volt, tele hazugságokkal, a közmédia kisajátításával stb., de ha pálfordulásokkal a Jobbik is eljátssza hitelességét a választók szemében, ha részben Simicska lopott vagyonából folytatja kampányát, akkor nem csoda, hogy nem hitték el pl. a „tiszta kézzel” ígéretét. Pintér Tamás dunaújvárosi győzelméhez gratulálok, s örülök, hogy két évvel korábbi lemondásom, képviselői mandátumom átadása segíthette őt ismertebbé, komolyabb erővé tenni az elmúlt időszakban. Köszönet illeti a Jobbik tagjait, aktivistáit is, hogy kitartottak. Ők védték a mundér becsületét, még ha sokszor nem is tudtak azonosulni Vona Gábor újabb és újabb meglepetéseivel.
Keresztállítási misszió helyett már hanukázós üdvözletek, illetve legutóbb – szerencsére nem volt hír belőle a kampányban – már a Hit Gyülekezete is kapott Vona Gábor és Mirkóczki Ádám jókívánságaiból, holott épp ő nevezte korábban cionista bizniszszektának őket az Országgyűlésben többször is. Ez csak egy a sok köpönyegforgatás közül, hiszen Vona Gábor ma már nem vonná meg a szavazati jogot az írástudatlanoktól, a cigányság népességrobbanásával sem törődik, s a Pongrátz Gergely által zászlónkra tűzött függetlenség helyett fontosabb lett az EU megmentése, azzal hitegetve az embereket, hogy az majd segít rajtunk.
A társadalom radikalizálása helyett a Jobbik liberalizálási kísérletét láthattuk: Vona alaposan túltolta a néppártosodás biciklijét, pedig a kommunikációs finomhangolást még magam is támogattam. Ilyen mértékű változtatási szándékkal azonban korrektebb lett volna, ha egy új pártot alapít. Ehelyett egyszemélyben döntött az LMP-vel és a Momentummal való koalícióról, illetve hasonló súlyú kérdésekről, kihasználva azt, hogy a választások előtt a tagság úgyis összezár a párt miniszterelnök-jelöltje mögött.
Színtelen, szagtalan, íztelen pártnak nincs jövője, az identitásvesztés pedig egy biztonságot nyújtó kapaszkodó elvesztését jelenti. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak. A nemzet ellenségei örülnek, ha már nem szorgalmazunk radikális változást, nem is csoda, hogy Gyurcsány legutóbb már így fogalmazott: “Jó szándékkal, várakozással tekintek arra, ami a Jobbikban van, inkább drukkolok is nekik, hogy fejezzék be sikeresen, amit elkezdtek”. Éppen ezért egy nemzeti elvpárttá kell válnunk, hogy visszanyerjük a választóink bizalmát.
Vona Gábornak két éve – alternatív elnökjelölt híján – bizalmat szavazott a párt, politikája azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tagság azt hitte, az elvek feladásáért, a Mészáros Lőrinchez hasonlóan börtönbe való Simicska Lajossal való „üzletért” cserébe legalább a győzelem meglesz, mivel esetleg Simicska tud valamit Orbánról… De csalódnia kellett a tagságnak. Csak a 660 milliós bírság maradt, a választási eredményünk miatt csökkenő állami támogatás mellett.
A Vona Gábor által ígért lemondás is színjátékká vált csupán, hiszen a következő hónapban lejárna amúgy is az egész elnökség mandátuma, így az igazi lemondás egy legalább időszakos visszavonulás volna csak. A választás éjszakáján bejelentett lemondás komolytalanságát jelzi, hogy a beszéd nem a kudarc okairól szólt, hanem arról, hogy Vona Gábor ismét egyszemélyben bejelentette, mit fog csinálni a Jobbik a következő négy évben.
A Jobbik számára most tehertétel lett az ő személye, akinek ha fontos a párt jövője és saját becsülete, akkor háttérbe kell vonuljon: listás képviselőként dolgozhatna tovább. Ha már kezdeményezte, hogy miniszterelnök csak max. 8 évig lehessen bárki, akkor ideje neki is átadnia a helyét. Ha Vona Gábor inkább ragaszkodik posztjához, s hatalomtechnikai eszközökkel próbálja ellehetetleníteni akár új elnök megválasztását, az nemcsak inkorrekt a korábbi lemondási ígéretének tükrében, hanem a Jobbikra nézve veszélyes is. Mindnyájunknak szembe kell nézni a választási kudarc belső okaival: most nem néhány olcsó gesztus kell a radikális változást igénylő tagoknak és szavazóknak, hanem őszinte, hiteles, valódi lépések.
Ahogy eddig is a pártban maradásra buzdítottam minden csalódottat, ezután is mindent megteszek a párt egységéért. Bár divatos manapság egy párkapcsolati nehézséget is azzal megoldani, hogy új pár után néz az ember, meggyőződésem szerint nem az a helyes megoldás, hanem bátran szembenézve a hibákkal, megpróbáljuk megmenteni a kapcsolatot. Egy korrekt eljárásban, konstruktív belső vitákban bízom. Ahogy eddig sem nyilatkoztam a médiának, úgy ezután sem szeretnék. Magunk kell rendezzük sorainkat!
0 Megjegyzések