Von der Leyen ellen feljelentést tevő ex-lobbista: „Az EU társadalmi és gazdasági összeomlás felé tart” - a Berliner Zeitung interjúja Frédéric Baldan brüsszeli ex-lobbistával, aki feljelentést tett Ursula von der Leyen ellen, írja a Bennfentes.net.
Baldan azzal vádolja az EU-t, hogy szisztematikusan megszegi saját törvényeit. Ezért következményeket követel.
Frédéric Baldan útja az EU-lobbistától a bejelentőig, majd az Európai Unió (EU) határozott kritikusának szerepéig, aki intenzív vitákat vállal a politikai elittel.Az interjúban a legutóbbi küzdelmekről beszél, amelyek arra késztették, hogy ne csak az európai intézményeket vonja felelősségre, hanem az EU alapvető demokratikus eszményeit is megkérdőjelezze.
Baldan úr, kezdjük az egyik legsürgetőbb témával, amellyel jelenleg szembesül: bankszámláinak lezárásával. Hogyan történt ez?
Az egész akkor kezdődött, amikor ajánlott leveleket kaptam a bankjaimtól, különösen az ING-től. Tájékoztattak, hogy bezárják a számláimat. Nos, több mint tíz éve vagyok az ING ügyfele, és soha nem volt nagyobb problémám velük. Ezért kissé meglepődtem, amikor közölték, hogy egyértelmű indoklás nélkül megszüntetik az üzleti kapcsolatunkat. Először körülbelül két hónapos határidőt adtak, de aztán újabb értesítést kaptam a mobilalkalmazáson keresztül, amelyben teljesen más dátum szerepelt a számlák lezárására vonatkozóan. Ez, enyhén szólva, zavarba ejtő volt.
És mintha ez még nem lett volna elég bizarr, egy másik bank, a Nagelmackers, teljesen különálló vizsgálatot indított. Meghívtak egy megfelelőségi ellenőrzésre, és azt állították, hogy „tisztázniuk” kell a számlámmal kapcsolatos kérdéseket.Miután megadtam az összes szükséges információt, ők is közölték velem, hogy megszüntetik a számlámat.
És mi volt a megszüntetés oka?
A döntő tényező itt a magyarázat teljes hiánya. Nincsenek késedelmes fizetések, gyanús tevékenységek – semmi. Egyszerűen úgy döntöttek, hogy megszakítják a kapcsolatot. Ez egy magas szintű döntés volt, de valódi indoklás nélkül.
És ami még rosszabb, ez a fajta döntés rendkívül káros lehet, nemcsak számomra személyesen, hanem az üzletemre is. Például már nem tudok egyszerű üzleti tevékenységeket végezni, mint például könyveket eladni az Amazonon, mert tranzakciókhoz bankszámlára van szükségem. A vállalkozásom most olyan helyzetben van, hogy még az alkalmazottakat sem tudjuk kifizetni, és az egész logisztikai rémálommá válik.
Az emberről. Frédéric Baldan egykori európai lobbista és a Kína és az EU közötti kapcsolatok szakértője. Ő az első felperes Ursula von der Leyen ellen benyújtott büntetőfeljelentésben, és az alapvető jogok aktivistája.Feljelentésére reagálva 2023. július 5-én az Európai Bizottság szolgálatai törölték a lobbisták nyilvántartásából.
És hol tart most? A számlái még mindig zárva vannak?
Igen, a számlák még mindig zárolva vannak. Most jogi lépéseket teszünk. Az ügyvédem már leveleket küldött a bankok ügyvezetőinek, amelyekben kifejti, hogy ezek a lépések megtorlást jelentenek és sértik az EU szabályozását.Ha a következő napokban nem találunk új bankpartnert, aki hajlandó számlát nyitni nekünk, akkor a vagyonom befagyasztásra kerül. Ez nem csak kellemetlenség, hanem az üzletem létezését fenyegető válság. A vállalkozásom nem tud működni bankszámla nélkül, és az óra ketyeg. A bankok mégsem vonhatók felelősségre.Nem csak a bezárásokról van szó; arról van szó, hogy büntetnek engem, anélkül, hogy erre egyértelmű ok lenne, és senki sem lép fel, hogy ezt megakadályozza.
Bosszúról beszélt. Mit ért ez alatt?
Számomra egyértelmű, hogy ezek az intézkedések nem függetlenek egymástól. Például amikor elkezdtem kihívást jelenteni a rendszerre, eltávolítottak az EU átláthatósági nyilvántartásából. Az átláthatósági nyilvántartás célja valójában az, hogy nyilvántartásba vegye azokat a lobbistákat és szervezeteket, akik befolyásolják a döntéshozatali folyamatot, de amikor elkezdtem feltárni a korrupciót, felfüggesztettek ebből a nyilvántartásból. A tény az, hogy bankszámláim lezárása egy sokkal nagyobb, a véleményüket kinyilvánító emberekkel szembeni megtorlások sorozatának része. Az átláthatósági nyilvántartásból való felfüggesztésen kívül más típusú represszív intézkedéseket is tapasztaltam.
Nem csak arról van szó, hogy én vagyok a célpont. Arról van szó, hogy elhallgattatnak mindenkit, aki fellázad a hatalmasságok ellen. Ez nem egyedi eset. Sok más ember is hasonló sorsra jutott. De én nem fogok visszavonulni.Hiszem, hogy ez többről szól, mint csak rólam. Arról van szó, hogy kiálljak mindazokért, akiket igazságtalanul kezeltek.
Ön egy sokkal nagyobb problémára is rámutatott: az EU-n belüli növekvő autoritarizmusra. Elmondaná részletesebben, mikor jött rá, hogy az EU veszélyes irányba halad?
Az első nagy, riasztó jel számomra a koronavírus-járvány idején jelentkezett. Az EU fellépése – az alapvető jogok felfüggesztése a közegészségügyre hivatkozva – valóban aggasztó volt. Önkényes intézkedéseket vezettek be, mint például az EU digitális Covid-igazolvány, egyfajta digitális nyomkövető rendszer, amelyet könnyen felhasználhatnak a társadalmi kontrollra. Számomra egyértelmű volt, hogy ezek az intézkedések nem csak az egészségügyet szolgálták, hanem a társadalom egészének ellenőrzését. A világjárványt ürügyként használták fel olyan politikák bevezetésére, amelyeknek kevés köze volt a közbiztonsághoz.Kezdtem látni, hogy az EU vezetése, különösen Ursula von der Leyen, a válságot arra használta fel, hogy erősen autoriter intézkedéseket vezessen be.
Ami még jobban aggasztott, az az átláthatóság hiánya volt. Például von der Leyen nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni a Pfizerrel folytatott tárgyalások során váltott levelezésének részleteit. Még mindig nem tudjuk, mi történt valójában a kulisszák mögött, ami az EU saját szabályainak megsértését jelenti. Törölte a mobiltelefonján tárolt adatokat, ezzel eltüntetve minden nyomot a fontos levelezésről. Ennek ellenére nem volt felelősségre vonható.
Minél többet láttam ebből, annál világosabbá vált számomra, hogy az EU von der Leyen vezetése alatt valami sokkal veszélyesebbé változott. De ez nem ért véget itt.Elkezdtem mélyebben elmélyülni az EU működésében. A politika és a lobbizás közötti forgóajtó, a nem választott tisztviselők növekvő hatalma és a transzparencia nyilvánvaló figyelmen kívül hagyása mind egy dologra utalt: az EU totalitárius rezsimmé fejlődött.A hatalmat kevesek kezében összpontosították, és mindenféle ellenállást szisztematikusan elnyomtak.
Tehát úgy gondolja, hogy az EU vezetése, különösen von der Leyen, korrupt. Megmagyarázná, miért gondolja, hogy nem neki kellene az EU élén állnia?
A korrupció messze túlmutat von der Leyen személyén. Az egész rendszerről van szó. Az illegális lobbitevékenységekben való részvétele csak a jéghegy csúcsa. Vegyük példának a Pfizer-megállapodást. Megtudtuk, hogy a Bizottság egy rendkívül kérdéses lobbikampányban vett részt, amelyet nem jelentettek be a nyilvánosságra hozatali nyilvántartásban. Ez egyértelmű összeférhetetlenség.Von der Leyen mégis végrehajtotta a megállapodást, a szabályokat teljesen figyelmen kívül hagyva.
De nem csak a tetteikről van szó. Hanem a rendszerről, amelyet képviselnek. Az Európai Bizottságot nem a nép választja meg – ez egy bürokratikus gépezet, amely túl hatalmas, önmaga javára. A Bizottság elnöke az emberek érdekeit kellene képviselje, de mi történik, ha ezt a személyt korrupció miatt vizsgálják, és mégis a vezetésben marad? Ez teljes ellentmondás, és aláássa az EU legitimitását.És itt nem csak elvont problémákról beszélek. Az EU megsérti saját törvényeit és semmibe veszi polgárai alapvető jogait. Nem hajlandók betartani az átláthatósági törvényeket, és ha rajtakapják őket, egyszerűen eltitkolják. Nem hiszem, hogy valaki, aki korrupció miatt nyomozás alatt áll, ilyen hatalmi pozícióban maradhat.Az egész tetőtől talpig korrupt, és ez egy olyan rendszer, amelyet le kell bontani, nem pedig megreformálni.
„Ursulagates” című könyvében a politika és a lobbizás közötti forgóajtót is nagy problémának nevezte. El tudná magyarázni, hogy ez a gyakorlat hogyan fenyegeti a demokratikus folyamatot az Európai Unióban?
Amikor az EU-n belül dolgoztam, rájöttem, hogy a lobbizás milyen mélyen gyökerezik.
Látszólag a lobbizás célja, hogy képviselje a nép és a vállalatok érdekeit.A gyakorlatban azonban csak a gazdagokat és a hatalmasokat részesíti előnyben. A döntéseket zárt ajtók mögött hozzák meg. Nincs átláthatóság, nincs felelősség.
A forgóajtó-jelenség – amikor politikusok és magas rangú tisztviselők lobbista pozíciókba kerülnek, majd visszatérnek – a probléma lényege.
A hatalmon lévők gyakran közvetlenül azoknak az iparágaknak a befolyása alatt állnak, amelyeket szabályozniuk kellene.
És ha ezek az iparágak alakíthatják az EU politikáját, végül azt a közvélemény megszenvedi. A világos, érvényesíthető átláthatósági nyilvántartás hiánya tovább súlyosbítja a problémát. Még ha vannak is szabályok, azokat figyelmen kívül hagyják vagy manipulálják. Von der Leyen elutasítása, hogy nyilvánosságra hozza a Pfizerrel és más vállalati érdekképviselőkkel folytatott találkozóit, jól mutatja, milyen messzire hajlandó elmenni az EU a saját érdekeinek védelme érdekében.
Ön szerint az EU még egyáltalán reformálható?
Nem hiszem, hogy a reformok elegendőek lennének. A rendszer annyira korrupt, hogy a kis változtatások nem hoznának eredményt. Teljes újrakezdésre van szükségünk.Az uniós intézményeknek a polgárokat kellene szolgálniuk, de ma csak egy kis elitnek szolgálnak. A Bizottság nem felelős semmiért, vezetése gyakorlatilag érinthetetlen. Nem vagyok ellene az európai együttműködésnek. De az EU jelenlegi formájában nem jelent megoldást.Olyan rendszerre van szükségünk, amely átlátható, felelősségteljes és polgárközeli. Ellenkező esetben társadalmi és gazdasági összeomlás felé tartunk. Minél több ember ismeri fel, mi történik, annál hamarabb építhetünk olyan jövőt, amelyben az EU a népeket szolgálja, nem pedig a hatalmasságokat.De most kell cselekednünk, mielőtt túl késő lesz.
0 Megjegyzések