A teológus legújabb bejegyzése.
Perintfalvi Rita az alábbiakat írta:
AZ ELSŐ KATOLIKUS PAP, AKI KIÁLLT MELLETTEM EBBEN A BORZALOMBAN: JÉLÓ KRISZTIÁN!
Jéló atya átimádkozta ezt a döntését és a következőket írta ki az oldalára. Mivel a posztja csak ismerősei által látható, engedélyével ide is kiteszem. Reménysugár ő, hogy maradt még lélek és szív az egyházakban! Köszönöm szépen!
"Mélyen hívő keresztényként, katolikus teológusként és (Melkizedek-rendi) papként elítélem azt a nemtelen, aljas tám:adást és lejárató, karaktergyil:kos „kampányt”, ami Perintfalvi Rita ellen irányul, ami emberi méltóságát, női, teológai és közszereplői minőségét érte.
Ritát személyesen is volt alkalmam megismerni, ezért a személyes megnevezés részemről. Ő védelmébe vette a bánt:almazott, súlyos sérelmeket elszenvedett áld:ozatokat… és most maga is áld:ozattá vált. De úgy tűnik – és remélem – nem olyan áld:ozattá, akit meg lehet félemlíteni, törni és elhallgattatni, hanem olyanná, aki még erősebbé és bölcsebbé válik, növekszik e tám:adás, e teher alatt, mint a győzteseket jelképező pálma(ág).
Sajnos hallottam olyan áld:ozathibáztató "keresztény" véleményt, mely szerint tevékenységéért, stílusáért megérdemelte ezt. Keresztényként azonban ilyen (vagy bármilyen) tám:adást, bántal:mazást még rosszindulatú ellenségnek se kívánhat az ember. Perintfalvi Rita pedig – úgy gondolom – legkevésbé sem ellensége Krisztus egyházának vagy országunknak. Talán fogalmazhatunk úgy, hogy egy hálátlan szerepet vállalt magára azzal, hogy az egyházi közösségekben sajnálatosan megtörtént bánt:almazások eseteivel, ügyével foglalkozik, valamint kritikus gondolkodásával a magyarság mentális egészségét és fejlődését igyekszik szolgálni; tevékenysége mégis a szembenézést és a keresztény egyház megújulását, a társadalom mentális fejlődését szolgálhatja (az áld:ozatok lelki, érzelmi támogatásáról és gyógyulásáról nem is beszélve; és ne feledjük: Ferenc pápa és a Vatikán is a feltárást és gyógyítást szorgalmazta az egyházon belüli bánt:almazások terén).
Ha egyes megnyilvánulásai – melyek közül bizonyos nézeteivel én sem értek egyet – nem is illenek bele a konzervatív-„keresztény” (vallási) felfogásba, mégsem helyeselhető, és tartható erkölccsel összeegyeztethetőnek, sőt, keresztényinek az erkölcsi relativizmus, hogy ti. amin a társadalom egyik csoportjának tagjai felháborodnak, azt a másként gondolkodókkal szemben fegy:verként használhatónak helyeslik, megengedhetőnek tartják. Mert mind az erkölcs, mind a keresztény hitélet egyetemes! (Nem jobboldali vagy baloldali, konzervatív vagy liberális.)
Szent István királyunkat ünnepeljük, aki jó példa és iránymutató e tekintetben. Ő földbirtokokat és alamizsnát osztott, szociálisan érzékeny volt („balos”), megváltoztatta a régi pogány szokásokat és hagyományokat, amelyek nem voltak összeegyeztethetők az örök érvényű kereszténységgel („liberális”). Ugyanakkor ki merné vitatni nemzeti-népi elkötelezettségét első, szent (egyetemesen elismert, méltatott) királyunknak, aki szabad, szuverén és nagyhatalmi státuszú keresztény királyságot és független egyházszervezetet hozott létre. Vagyis Szent István királyunk példája és életműve is jól mutatja, hogy az egyik értéket nem lehet kijátszani a másik ellen, mert érték az értéket vonzza, csakúgy, mint a bűn a bűnt - ha nem bánják meg. Ahol mégis e szerint gondolkodnak és cselekszenek, ott a vallott értéket sem veszik komolyan, gondolják őszintén.
Itt ráadásul – bár a politika területén is erkölcstelen és Krisztus tanításával ellentétes a gyűl:öletkeltés és a karaktergyil:kosság – egy civil személy, egy közéleti szereplő, egy szakmabeli teológus ellen irányult mindez, a legalja módon. Hová, milyen lelki és erkölcsi mélységig akar még süllyedni a politikai- és közélet Magyarországon? Ezért helyes erkölcsileg és keresztény tanúságként kiállni Perintfalvi Rita mellett!
De ejtsünk néhány szót az elmúlt napokban tapasztalható pozitív, reménykeltő fejleményekről is. Jó látni, hogy milyen sok nő mutatta ki szolidaritását Perintfalvi Rita mellett a bánt:almazás eme rendkívüli formája ellenében. És ez talán többről is szól. Mutatja, és egyben erősítheti, hogy az ebben érintett magyar nők ne törődjenek bele a családon belüli bánt:almazásokba se (mert igaz ugyan, hogy nők is tudnak érzelmileg, verbálisan bánt:almazni férfiakat is, és azt sem lehet bagatellizálni, de azt a férfiaknak is felelősségük megtanulni jól kezelni, és ezt nem lehet egy lapon említeni a fizikai bánt:almazással és az egzisztenciális megfél:említéssel), hanem önmaguk méltóságáért kiállva és megküzdve, a személyiségfejlődés útján előrehaladva még értékesebb emberré és társsá váljanak (és ezért az ilyen változásnak, fejlődésnek a férfiak is örülhetnek). És igen, Jézus mindig az áld:ozatok mellé állt, soha nem az önhitt (érzelmi, fizikai) bánt:almazók oldalára; és azt mondta: „Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: irgalmasságot akarok, nem áld:ozatot.”
Hogy milyen társadalomban élünk, és milyen országot építünk magunk körül, az rajtunk is múlik, mindnyájunkon, a magunk mértéke szerinti felelősségvállaláson. Ha egy jó közérzetű, szolidáris, boldog országban szeretnénk élni, akkor eszerint cselekedjünk, és tegyük meg a jót, amit felismerünk és megtehetünk, ott ahol vagyunk, képességeink szerint. De inkább azon felül, és ezért kérjük a Jó Isten segítségét, szeretetének elsajátítását. Ez a keresztény élet egyik alapvető jellemzője.
Szent István király, járj közben értünk, és esd ki számunkra a kegyelmet, hogy ahogyan te szíveden viselted egész néped és országunk sorsát és életét, úgy családjainkon felül mi is szívből szeressük országunkat és honfitársainkat, különösen a - bármilyen értelemben - kiszolgáltatott embereket, hogy így Istenünk kegyelmével igaz jótettekkel gyarapítsuk maradandó javait és boldogságát."
Jéló Krisztián, katolikus pap
0 Megjegyzések